Van egy magyar-zsidó festő, kinek neve egyszer már feledésbe merült, de száz évvel ezelőtt újból felfedezték, most itt az idő, hogy újból felfrissítjük Kerpel Lipót emlékét.
Az Egyenlőség szerkesztőinek figyelmét 1923 tavaszán a soproni német nyelvű napilap, az Oedenburger Zeitung egy három évvel korábbi, 1920. április 20-ai számára hívták fel, miszerint abban egy soproni születésű zsidó festőről, nevezetesen Leopold Kerpelről azaz Kerpel Lipótról írnak.
Akkor, az Egyenlőség Csatkai Endre (1896–1970) művészettörténész német nyelvű írásából az alábbiakat kivonatolta:
„[…] egy soproni származású kiváló magyar zsidó festőről, akinek a külföldön nagy sikerei voltak, Magyarországon azonban a műtörténelem alig vett róla tudomást. Kerpel Lipót a soporoni gettó sarja volt. Minden valószínűség szerint 1819-ben született s 1880-ban 61 éves korában halt meg Bécsben. A festéssel alighanem Markó Károly ösztönzésére kezdett el foglalkozni. Tanulmányait Bécsben folytatat, ahol 1846-ban terelődött feléje a műértők figyelme. Az Akadémia kiállításán ekkor állította ki Kerpel a római Colosseumot ábrázoló festményét, melyet Mária Dorottya főhercegnő megvásárolt és a Budapesti Nemzeti Múzeumnak ajándékozott. A főúri körök ettől kezdve élete végéig pártfogói maradtak a soproni zsidó fiúnak. Teplitzben Clary herceg, Drezdában az osztrák követ, Kueffstein (később a bécsi császári udvar udvarmestere) egyengeti útját, Berlinben Humboldt bemutatja a porosz királynak, aki szintén képeket rendel nála. Kerpel beutazta egész Németországot, Oroszországot, Finnországot és meglehetős jó módra tett szert. Élete végét Bécsben töltötte. Festményei közül szülővárosában, Soporonban három található, egy tájkép és két portré. Igen kedveltek voltak azok a litográfiai, amelyeken Pöstyén szépségeit örökítette meg.”
Azóta már Kerpellel kapcsolatban némileg többet tudunk. Így például ma már közismert dolog, hogy nem Sopronban, hanem az ahhoz közeli Kismartonban (Eisenstadt, Ausztria) született, családja csak később költözött a „leghűségesebb városba”. Nem csak feltevés, hanem tény, hogy idősebb Markó Károlytól (1791–1860) tanult méghozzá Firenzében. A Colosseumot ábrázoló kép pedig nem Mária Dorottya, hanem Mária Lujza ajándéka volt, s nem a Nemzeti Múzeumnak, hanem a Szépművészeti Múzeumnak, ahogy ezt az alábbi történet is elmeséli:
A festő munkásságával a soproni rokonságából származó Kerpel Jenő (1896–1977) író, műfordító kezdett el részletesebben foglalkozni, akinek egy 1931-es tanulmánya nyomán került vissza a festő híres képe a Szépművészeti Múzeumba. Történt ugyanis, hogy az esszé felidézte azt a történetet, hogy Napóleon özvegye, Mária Lujza még francia császárnősége idején egy olajfestményt rendelt Kerpeltől a római Colosseumról. A kép elkészült, s azt később, amikor József nádor működésének 50. évfordulója alkalmából elhatározták, hogy magyar nemzeti képtárat alapítanak, akkor Mária Lujza a létesítendő képtárnak ajándékozta a festményt. Ez a történet pedig felkeltette az érdeklődését Petrovics Eleknek, a Szépművészeti Múzeum akkori igazgatójának, hogy hol is lehet Mária Lujza ajándéka, mire kiderült, hogy a budapesti pápai nunciatúrán van, ahová korábban kikölcsönözték. Ekkor került vissza a festmény újból a Szépművészetibe.
A festő pesti rokonságába tartozott egyébként Kerpel Vilmos (1872–1939) híres gyógyszerész is, kinek művészi kivitelű patikája a Szent István körút 28. alatt állt, egyébként pedig a svábhegyi zsidók hitéletének fő szervezője volt.
Fotó: mutargy.com
|
Források:
„Hirek – Egy elfelejtett magyar festő.”, Egyenlőség, 1923. 42. évf. 10. szám, 13. old. „Hirek – Napoleon özvegyének ajándéka a Szépművészeti Múzeumban.”, Magyar Hirlap, 1931. 41. évf. 73. szám, 8. old. |
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.