Az izraeli Nemzeti Könyvtárban őrzött imakönyvek és naplók betekintést engednek azokba a nehézségekbe, melyekbe a vallásos zsidó katonák ütköztek az első világégés alatt.
100 évvel ezelőtt, az első világháború éveiben a különböző hadsereg zsidó katonái számára ugyanúgy elérkezett ros hásáná, a félelmetes napok és jom kipur, mint napjainkban. A tábori rabbik igyekeztek a lehető legtöbb helyen megszervezni az ünnepi imákat, és remélték, hogy minél több zsidó katona lehetőséget kap az istentiszteleteken való részvételre. Élelmiszert is kellett szerezni az ünnepi étkezésekhez.
A rabbik feladata volt, hogy sófárral, tálesszal, imakönyvekkel szolgáljanak a zsidó katonák számára, és ők írták az ünnepi beszédeket is. A tábori rabbik által nyomtatott imakönyvek az ünnepi imák rövidített változatát tartalmazták. Nagy-Britanniában a tábori rabbinátusnak hozzáférése volt a hivatalos nyomdákhoz, és engedélyük volt azok használatára. Németországban ezt a rabbiknak maguknak kellett megszervezniük, abból a pénzből, amit erre a célra összegyűjtöttek. Ez az oka annak, hogy míg sokféle német katonai imakönyv ismeretes, addig összesen egy hivatalos angol változat létezik.
A hadsereg által nyomtatott imakönyvek a rendes sziduroknál jóval rövidebbek, és kizárólag a legfontosabb imákat tartalmazták. Az őszi nagyünnepek csupán néhány oldalnyi helyet kaptak bennük. A hamburgi zsidó közösség által a katonáknak nyomtatott imakönyv, melyet 1915-ben adtak ki nem sokkal ros hásáná előtt, a közösség rabbijának különleges imájával kezdődik. Ebben a csatákban elért sikerekért imádkozik, és áldást kér a katonákra, hogy „a következő évben meneküljetek meg az előző év minden szenvedésétől”. Ebben a könyvben ugyan egyáltalán nem szerepelnek nagyünnepi imák, viszont, mivel az 5676-os év elején került forgalomba, tartalmaz egy naptárt erre az évre (1915-16).
Voltak olyan zsidó katonák, akik háborús fogolyként töltötték az ünnepeket. Ezen időszakról kézzel írott ünnepi imakönyvek és fényképek beszélnek a könyvtár gyűjteményében. Egy, az olaszországi Fossanóban írt, kézírásos imakönyv például a nagyünnepi imák mellett galíciai és bukovinai származású zsidó foglyok saját, 1916-ban írott szövegei is szerepelnek bennük, valamint azon foglyok neve és származási helye, akik az istentiszteleteket vezették a nagyünnepeken, ám nem tudjuk, hogy ez mi célt szolgált, és azt sem, hogy írói katonák, vagy civilek voltak-e.
Egy évvel a háború befejezése után más bebörtönzött zsidó katonákkal találkozunk, ez alkalommal egy egyiptomi angol börtönben. A jeruzsálemi Smuel Goldstein és a cfáti Áron Hibler az előbbi rabbijától, Báruch Reuvén Slomó Jungreistől kapott egy imakönyvet. Ahogy a fossanói könyvben, úgy itt is a címoldalt és a belső címlapot használta a két barát arra, hogy börtönbeli életüket dokumentálják: „Ez az ünnepi imakönyv, melyet tanárom, Báruch Reuván Slomó Jungreis rabbi küldött, 5679. elul hónap 28-án, kedden [1919. szeptember 23.] érkezett ide, a fogságba. Örök emlékezetként beleírom a nevemet és a barátom nevét, és legyen az az [Örökkévaló] akarata, hogy beírjanak és bepecsételjenek a jámborok életének könyvébe, és a szimchát béjt hásoévát Izrael Földjén ünnepelhessük. Smuel Zenvil, Alexander fia Goldstein Jeruzsálemből és barátom, Áron, Cvi Hibler fia.
Németországi zsidó katonák imádkoznak jom kipur előestéjén, 1914
„Hogy emlékezhess arra a napra, amely napon elhagytad Egyiptom földjét, nemcsak az atyáid, hanem mi magunk is, örök emlékezésül az egyiptomi fogságra, arra a helyre, ahol atyáinkat dolgoztatták rabszolgaként téglákkal és habarccsal, és az 5679. évben, fogolyként.”
A tábori rabbik beszédeiket az éppen aktuális eseményekhez igazították. 1916-ban kiadtak néhány jom kipuri és szukoti beszédet egy „A tábori rabbi áldása a német hadsereg zsidó katonái számára” című füzetben, és ezeket kiosztották a katonáknak. A füzet összeállításában több, különböző frontokon szolgáló tábori rabbi vett részt.
Az Ötödik Német Hadtest rabbija Georg Salzberger volt. Naplójában azt írta, hogy ros hásáná második napján minden zsidó katona a csatatéren volt, és nem volt más választása, mint hogy egyedül imádkozzon. Naplójában leírta a ros hásánákor felolvasott ákedát Jicchák (Izsák feláldozása) történetet, és azt, hogy hogyan látta lelki szemeivel, ahogyan a zsidó katonákat apjuk, Ávráhám ősapát követve, háborúba küldi, vagyis feláldozza Németország védelmére, anyjuk sírása közepette:
Hang hallatszik Rámában, jajszó, keserves sírás; Ráchel sír a gyermekei miatt, vonakodott vigasztalódni gyermekei felől, mert nincsenek… (Jirmejá 31:14-16)
Salzberger rabbi vigasztalást is ad: bár az ifjak a háborúban vannak, de ahogy az Örökkévaló ígéretet tett Ráchelnek is a jobb napokra, úgy hoz majd ránk is békét.
zsido.com
Forrás: nli