4. Egység 8. – 1992. március

Zsidó ünnepek – Purim: A részeges király és a zsidó királyné

A RÉSZEGES KIRÁLY ÉS A ZSIDÓ KIRÁLYNÉ

Purim története dióhéjban

Purim évezredes örömünnepét a perzsa birodalom zsidóságának csodálatos megmenekülése emlékére tartjuk.

Purim hiteles története meg vagyon írva a Megilában. Ez azonban nagyon rövid, amolyan hivatalos szöveg, míg a pikáns részleteket a Midrás és a különböző arameus fordítások szolgáltatják. Így mindjárt az elején megtudjuk, hogy Susán főváros asszimiláns zsidósága is részt vett a nagy királyi lakomán, mely természetesen nem éppen a kóser háztartás előírásai szerint készült. Bölcseink szerint ez váltotta ki Hámán genocídiumtervét.

***

A dolog a nagy dínomdánommal kezdődött. Áhásvéros király, aki bölcseink szerint a világ tíz nagy uralkodóinak egyike volt, pompás lakomát rendezett, melyre nemcsak a birodalom kiválóságait, de a főváros, Susán egyszerű polgárait is meghívta. A nagy eszem-iszomban, a hetedik napon, amikor a király és vezérei már tökrészegek voltak, arról kezdtek vitatkozni a pasák és satrapák, hogy melyikük asszonyai szebbek. A perzsák azt mondták, hogy az övéik, a médek a sajátjaikra esküdtek. A király, aki nagy fajankó volt, azzal kérkedett, hogy az ő felesége, a babilóniai származású Vásti a legszebb.

– Akarjátok őt látni? – kérdezte Áhásvéros.

– Igen – válaszolták a felhevült miniszterek –, de egy feltétellel: legyen rajta a királyi korona, de azonkívül semmi egyéb…

Áhásvéros kiadta a parancsot, hogy Vásti jelenjék meg Éva-kosztümben. A királyné nemcsak hogy megtagadta a legfelsőbb kérést, hanem még jól le is gorombította a részeg királyt, mondván: “Az apám istállómestere is gyakran ivott annyit, mint te, de nem rúgott be annyira, hogy ilyen hülyeségeket beszéljen!”

Áhásvéros dühbe gurult, és tanácsadói rávették, hogy szabaduljon meg az engedetlen Vástitól, méghozzá egyszerű módon: végeztesse ki…

***

Később, amikor Áhásvéros kijózanodott, és részegségét a macskajaj váltotta fel, eszébe jutott a kivégzett Vásti, és mélyen megbánta elhamarkodott tettét. A Tárgum Séniszerint először is kivégeztette hét tanácsadóját, majd elfogadta udvaroncai javaslatát, hogy új királynét válasszon magának, mégpedig úgy, hogy szépségversenyt hirdet a birodalom széltében-hosszában, és annak győztesét veszi feleségül. Itt lép a színre a Benjámin törzséből származó zsidó Mordecháj. Az ő unokahúga volt Hádászá, akit perzsa nyelven Eszternek hívtak. Mordecháj megpróbálta elrejteni unokahúgát, mert mint vallásos zsidónak nem volt ínyére a királyi rokonság, de a szomszédok “befújták” a szép lányt. A történet végét tudjuk: a királynak megtetszett Eszter, és ő lett a perzsák új királynéja.

***

Az események drámai gyorsasággal követik egymást. Alig melegszik meg Eszter alatt a királynéi trón, Mordecháj, a hűséges nagybácsi, máris felfedi két udvaronc összeesküvését, akik el akarják tenni láb alól a királyt. A Midrás Eszter személyében sejti a pszichológiai indítékot: “Mióta elvette ezt a nőt, sem éjjelünk, sem nappalunk – mondja az egyik összeesküvő a társának –: állandóan nála lebzsel, a palotaőrség meg huszonnégy órás készültségben van.” Elhatározzák, hogy megmérgezik a királyt. Mordecháj, aki sok nyelven beszél – hiszen a Szánhedrinnak, a zsidóság legfelső bíróságának tagja –, kihallgatja beszélgetésüket, és elmondja a hallottakat unokahúgának, aki értesíti erről a királyt. Az összeesküvés tehát kiderül, a kettőt annak rendje és módja szerint felakasztják, és a dolog feljegyeztetik a királyi krónikában.

***

Hámán az Izrael ősellenségének számító ámálekiták leszármazottja volt, akit a király miniszterelnökké nevezett ki, és mindenki köteles volt térdre borulni előtte. Mindenki – de nem Mordecháj. ď állva marad, nem esik hasra az uborkafára kapaszkodott ámálekita előtt. Ezzel nagy bajt zúdít a zsidóságra. A megdühödött Hámán, akiben őseinek zsidógyűlölete izzik, nem elégszik meg azzal, hogy bosszút álljon Mordechájon – akiről megtudta, hogy zsidó –, hanem az egész zsidó népet akarja kiirtani.

A dühös Hámán rohan a királyhoz, előad egy antiszemita beszédet, és felajánl a kincstárnak tízezer ezüsttallért, ha a király beleegyezik a birodalom zsidóinak kiirtásába. A király igent mond, leveszi gyűrűjét, a hatalom jelképét, és átadja Hámánnak. Aztán leülnek poharazni, miközben Susánban kihirdetik a zsidók kiirtásáról szóló törvényt.

***

Mordecháj egyhamar megtudta, mi történt. A Midrás szerint az égből tudatták vele – de persze jó kapcsolatai révén is megtudhatta, hiszen otthonos volt az udvari körökben.

Legott zsákot öltött – ez volt akkoriban a gyász jele –, és elment a palotába, hogy tudassa unokahúgával Hámán sátáni tervét, és megkérje, járjon közbe férjénél a népirtás elhárítása érdekében. Eszter először húzódozott, de nagybátyja meggyőzte: “Ki tudja, nem ezért lettél-e királyné…” “Ne gondold, hogy te majd megmenekülsz a zsidók sorsától a királyi palotában…” Eszter végül rászánta magát, hogy beavatkozzék a “birodalom ügyeibe”, és igyekezzék megmenteni testvéreit.

Eszter, akit a király “kegyesen fogadott”, meghívta az uralkodót és Hámánt egy másnap tartandó ivászatra, hogy ott majd előadja kérését. Másnap pedig azt kérte, hogy a király és Hámán jöjjön el egy másik alkalommal, amikor majd “teljesíti a király kívánságát”, vagyis végre elárulja származását.

***

Azon az éjszakán, közli a Megilá, Áhásvéros álmatlanságban szenvedett. Vajon miért? A Midrás elárulja a nagy titkot: a király féltékeny lett Hámánra. Mi az, hogy Eszter meghívja őt, méghozzá kétszer is? “Mi ez a nagy szerelem köztük – tépelődik a király – csak nem összeesküvést szőnek ellenem? S ha így volna – hát nincs egy jóakaróm, aki felfedné előttem tervüket? Talán volt ilyen… valaki, aki jót tett velem, de nem jutalmaztam meg… Most hát nincs, aki kockázatot vállalna a hálátlan uralkodóért…”

Mikor idáig jutott gondolataiban, kérte udvaroncait, hogy olvassanak fel neki az udvari archívum köteteiből. Egyhamar eljutottak Mordecháj történetéhez, a két összeesküvő leleplezéséhez.

– Mi volt a jutalma ennek a Mordechájnak? – kérdi a király. A válasz megdöbbenti:

– A világon semmi…

***

Ebben a pillanatban – a késő éjjeli órákban – érkezik a királyi palotába Hámán miniszterelnök, hogy engedélyt kérjen… Mordecháj felakasztására. Előző nap megint felháborította őt a zsidócska magatartása: mindenki fél, remeg a nagy hatalmú Hámántól, csak Mordecháj zsidó marad ülve, és oda sem fütyül, amikor a fennhéjázó pasa elhalad előtte. Felesége és barátai tanácsára Hámán egy ötven rőf magas akasztófát ácsoltatott, és most engedélyt akart kérni az akasztásra.

Áhásvéros azonban ekkor már rosszat sejtett Hámán felől, azonkívül meg is akarta jutalmazni az összeesküvést leleplező Mordechájt. Ezért, még mielőtt Hámán szóhoz jutott volna, megkérdezte tőle, mi jár annak, akit a király ki akar tüntetni.

Hámán biztos volt benne, hogy róla van szó. Ugyan kit akarna a király kitüntetni, ha nem őt? Rögtön kifejtette, hogy a kitüntetettet végig kell lovagoltatni Susán főútvonalain a király lován, a koronázási öltözetben; a lovat a király egyik főembere vezesse, és fennhangon hirdesse: ez jár annak, akit a király ki akar tüntetni!

Áhásvéros ráparancsolt az elképedt Hámánra, hogy az általa elmondottakat rögtönvést tegye meg a zsidó Mordechájjal, anélkül hogy bármit is kifelejtene a teendőkből…

***

Szegény Hámán, mire hazakerült a “felvonulásból”, már azt sem tudta, hol áll a feje. Ilyen hangulatban érkezett meg az Eszter által rendezett második számú lakomára, ahol a királyné végre felfedte kilétét, megvádolta Hámánt a zsidóirtás gyilkos tervével, hangsúlyozva, hogy ez ellene is szól. A megdühödött király azon nyomban utasítást adott, hogy Hámánt akasszák fel arra a bitófára, amit Mordechájnak ácsoltatott.

A király ennél is tovább ment: megengedte a zsidóknak, hogy védekezzenek a pogromcsikok ellen, így Hámán népirtási terve végképp meghiúsult.

***

Így mentette meg Eszter királyné a perzsa birodalom zsidóságát Hámán sátáni tervének keresztülhúzásával, és így született újabb örömünnepünk, Purim, a csodálatos megmenekülés emléke.

Naftali Kraus

Az ősi forrás című könyvéből. Kapható a Chábád Egyesületben

  • Küldés emailben

Fejezetek