A Második Szentély alaprajzát egy talmudi traktátusban (Mászechet Midot) találjuk leírva: ebből kiderül, hogy a három egymásból nyíló udvaron belül voltak különböző kisebb helyiségek (liská, lösáchot) is az épületkomplexumban. Azt mondja a Talmud (Jomá 10a., 11a.), egyértelműen idézve: a Szentélynek semelyik bejáratán és a szobák egyikén sem volt mezuza, kivéve a Párhedrin szoba bejáratán és az oda vezető Nikánor kapun.
Mi ez a Párhedrin helyiség? Jom kipur előtt egy héttel a főpap visszavonult a családjától, beköltözött a Párhedrin szobájába, felkészülésként Jom kipur napjára, amikor ő végzi a szolgálatot. Ilyenkor átnézte a szertartás részleteit stb., és ez idő alatt ott lakott ebben a szobában (uo. 2a.), amiről azt mondja a Talmud, hogy ennek az ajtaján, abban az időben, amikor ő ott lakik, fel kell rakni a mezuzát.
Jehudá rabbi azonban azt mondja, akkor sem kell mezuzát rakni, mivel a főpap nem saját jószántából költözik oda, hanem azért, mert kötelező neki, így ez kényszerlakhelynek számít, amire nem kell mezuzát tenni. A bölcsek azonban nem értettek egyet Jehudá rabbival, szerintük egy kényszerlakhelyre, amilyen a Párhedrin szoba, mégis kell mezuzát tenni (uo. 10b.).
Erre Jehudá rabbi azt mondta: ugyan egy ilyen helyiség fel van mentve a mezuza parancsa alól, de a Bölcsek azt írták elő, hogy mégis fel kell rá tenni. Mégpedig azért, hogy nehogy úgy tűnjön, mintha a főpap börtönben lenne. Mi az összefüggés? A börtön egy kényszerlakhely, amire Jehudá rabbi véleménye szerint nem kell mezuzát tenni, így, ha a főpap olyan helyiségben lakna, amin nincs mezuza, az emberek azt mondanák: börtönben van a kohén gádol. Egy ilyen összehasonlítás rossz fényt vetne a Szentélyre, ezt el kell kerülni, ezért mégis kell mezuzát tenni.
A Talmud (uo. 11b. a Chátám Szofér magyarázata szerint, Responsum JD 281. fejezet) azt is mondja, hogy a Szentély a szolgálatnak a helye, szükség és igény van rá, így ebből a szempontból a zsidó néphez tartozónak számít. De a Szentély helyiségei mégsem tekinthetőek rendes szobáknak, hiszen azok nem a magánélethez tartoznak. A Szentély szent cél szolgál, de nem lakhely, vélték a Bölcsek, így az ajtajaira nem kell mezuza. Kivétel ez alól a kohén gádol szobája a Jom kipur előtti héten, amikor civil életet él ott, vagyis lakhelynek számít. (Ennek analógiájára a zsinagógák is fel vannak mentve a mezuza felrakása alól, de hogy miért teszünk mégis rájuk – azt a 45. számunkban már tisztáztuk.)
Fontos megemlíteni, hogy ha van egy helyiség, ami az enyém és pl. raktárnak használom, akkor arra kell mezuza (Sulchán áruch JD 286:1–2.), mert a személyes használatomra szolgál. A szent cél azonban nem ilyen személyes használat, ezért nem teszünk mezuzát az ilyen helyiségekre.
Visszatérve Jehudá rabbihoz és a börtönhöz. Szerinte tehát a kényszerlakhelyre, amilyen például a börtön, nem kell mezuza, mert nem számít lakhelynek. Ezzel szemben a Bölcsek úgy vélték, az is lakhely és kell rá mezuza. Így, ha valaki sajnos valamiért kénytelen börtönbe vonulni és ott saját cellája van, ahol csak zsidó „lakik”, akkor elvben ennek az ajtajára is kell mezuza (Hágáhot Rábi Ákivá Éger a SÁ-hoz uo. 286:1.). De több vélemény van, ami szerint mégsem számít lakhelynek, és ezért nem kell mezuzát feltenni (uo. Lásd még Águr böohálechá 31:38.). Azonban, ha valaki háziőrizetben van, az ő számára ez a kijelölt hely, mindenképpen normál lakhelynek számít, hisz csak annyi a korlát, hogy nem szabad azt elhagynia (Águr böohálechá uo.).
Oberlander Báruch
