1. Volt Achasvérós napjaiban – azon Achasvérós az, aki Indiától Aethiopiáig uralkodott százhuszonhét tartományon – 2. ama napokban, midõn Achasvérós király ült királyi trónján, mely Súsán fõvárosban volt, 3. uralkodásának harmadik évében lakomát rendezett mind a nagyjainak és szolgáinak, Perzsia és Média hadserege pedig, a fõnemesek s a tartományok nagyjai elõtte voltak; 4. a midõn megmutatta dicsõ királyságának gazdagságát és pompás nagyságának fényét sok napon át, száznyolczvan napig. 5. S midõn e napok leteltek, rendezett a király az egész népnek, a mely Súsán fõvárosban találtatott, nagyjától aprajáig lakomát hét napon át a királyi palota kertjének udvarában. 6. Fehér, zöld és kékbíbor szövet, megerõsítve byssus és pirosbibor zsinórokkal, ezüst hengerekre és márványoszlopokra; arany s ezüst kerevetek, alabástrom és márvány és gyöngyház és tarka kõ mozaikpadozaton. 7. És inni adtak arany edényekben, és az edények egymástól különbözõk voltak, és sok királyi bor volt a király kezéhez képest. 8. Az ivás pedig a rendelet szerint volt, senkit sem erõltettek, mert úgy hagyta meg a király háza minden tisztjének, hogy cselekedjenek kinek-kinek tetszése szerint. 9. Vasti királyné is rendezett lakomát a nõk számára Achasvérós királynak királyi palotájában. 10. A hetedik napon, midõn vidám volt a király szíve a bortól, azt mondotta Mehúmán, Bízeta, Charbóna, Bigeta, Abágeta, Zétár s Karkásznak, a hét udvari tisztnek, a kik szolgálatot végeztek Achasvérós király színe elõtt: 11. hogy hozzák a király elé Vasti királynét királyi koronában, hogy láttassa a népekkel s a nagyokkal szépségét, mert szép ábrázatú volt, 12. De Vásti királyné vonakodott eljönni a királynak az udvari tisztek által küldött parancsára; s megharagudott a király nagyon és indulata föllobbant benne.13. S mondta a király a bölcseknek, az idõk tudóinak – mert így tétetik a király szava mind a törvény és jog tudói elé; 14. a hozzá legközelebb állók pedig: Karsená, Sétár, Admáta, Tarsís, Méresz, Marszená, Memúkhán, Perzsia és Média hét nagyja, a kik látják a király színét, a kik elsõkûl ülnek a királyságban – 15. törvény szerint mi teendõ Vasti királynéval, mivelhogy nem tette meg Achasvérós királynak az udvari tisztek által küldött parancsát. 16. És szólt Memúkhán a király és a nagyok elõtt: Nem egyedûl a király ellen vétett Vasti királyné, hanem mind a nagyok és mind a népek ellen, a kik Achasvérós király valamenynyi tartományaiban vannak. 17. Mert el fog terjedni a királyné dolga mind az asszonyokhoz, hogy megvetésûl lesznek férjeik az õ szemeikben, midõn mondják: Achasvérós király azt mondta, hogy eléje hozzák Vasti királynét, de nem jött el; 18. és a napon el fogják mondani Perzsia és Média nagyasszonyai, a kik hallották a királyné dolgát, mind a király nagyjainak; és elég lesz a megvetés és harag. 19. Ha a király elõtt jónak tetszik, indúljon ki tõle királyi parancs, és irassék Perzsia s Média törvényeibe, hogy ne legyen megszeghetõ: hogy ne jõjjön Vasti Achasvérós király elé, királyságát pedig adja a király társnõjének, ki jobb nálánál. 20. S ha meghallatszik a király rendelete, melyet kibocsát egész királyságában, mert nagy az, akkor mind az asszonyok megadják a becsülést férjüknek, nagyjától aprajáig. 21. Jónak látszott a dolog a király és a nagyok szemeiben, és cselekedett a király Memúkhán szava szerint. 22. És küldött leveleket a király minden tartományába, mindegyik tartományba annak írása szerint és mindegyik néphez annak nyelve szerint: hogy minden férfi úr legyen a maga házában s beszéljen népének nyelve szerint.