83. Temetőből vett fa felhasználása
Kérdés: Egyik dolgom a felszabadulás után az volt, hogy végiglá-togattam Litvánia lerombolt városait – ahol zsidó közösségek éltek és áldozták fel életüket Isten nevének megszenteléséért –, hogy fel-kutassam irgalmatlanul lemészárolt, mártírhalált halt fivéreink és nővéreink sírhelyét. Mindenfelé, ahol jártam, a litvánok megmutat-ták nekem a tömegsírokat, ahová a gyilkosok behajigálták fivéreink és nővéreink szent testét, miután a legiszonyatosabb módon végez-tek velük. Voltak olyan helyek, ahol az embereket élve hajigálták be a gödrökbe, majd úgy temették be őket a földdel, hogy még éltek, lélegeztek.
Észrevettem, hogy a legtöbb ilyen tömegsírt legelőkön és szántóföldeken ásták. Tartottam tőle, hogy a földek tulajdonosai esetleg felszántják a sírokat, amikor bevetik a földjeiket, és hogy az idő múlásával a sírok teljesen elfelejtődnek. Meggátolandó, hogy a gazdák ezeken a földeken legeltessék az állataikat, vagy hogy fel-szántsák a sírokat, kerítéssel akartam körbevenni ezeket a tömegsí-rokat, így óvva meg azokat, s biztosítva mártírjaink nyugodt pihe-nését.
De semmiképp sem engedhettem meg magamnak, hogy megvásároljam a deszkalapokat a kerítésekhez. Úgyhogy azt kezd-tem el fontolgatni, hogy felhasználhatnánk-e a zsidó temető fáit arra, hogy kerítésdeszkát csináljunk belőlük, hogy megóvhassuk mártírjaink sírjait.
Válasz: Miután kellően áttanulmányoztam a problémát, arra jutot-tam, hogy a temető kerítéséhez legközelebb eső fákat fel lehet használni, mert azok nagy valószínűséggel nem sírokban gyökerez-nek. Továbbá azt az utasítást adtam, hogy ezeket a fákat ne a gyö-kerükig, hanem csak a tönkjükig vágják le. Ezt a rendelkezést kö-vették sok litván városban, ahol a temetőkből kivágott fákból készí-tettek kerítéseket a tömegsírok köré.
Ámde minden munkánk hiábavalónak bizonyult. A litvánok, akik segédkezet nyújtottak a német hóhéroknak fivéreink és nővé-reink lemészárlásában, lebontották a kerítéseket, amelyeket mi oly sok munka és oly nagy erőfeszítések árán építettünk fel. Azt akar-ták, hogy népünk legyilkolásában való részvételük minden nyoma eltűnjék, hogy majd azt mondhassák: „Mi nem tettünk semmi rosz-szat.”
Amilyen sors a litvániai zsidó tömegsírokra várt, olyan sors várt a Szlobodka melletti Kilencedik Erődben lemészárolt zsidók tetemeit rejtő földre is. Itt mintegy 40.000 litván, német, osztrák és francia zsidó földi maradványait temették el. Ezt a sírt felszántották, és burgonyával és gabonával vetették be. Ezt, a mi mártírhalált halt fivéreink és nővéreink vérével megtermékenyített földből nyert ter-mést litván parasztok ették meg – azok a kegyetlen gyilkosok, aki buzgón segítettek a németeknek kifosztani és lemészárolni ezeket a zsidókat.
Emlékezz, ó Örökkévaló, arra, hogy mi történt velünk, és állj bosszút mártírjaink ártatlanul kiontott véréért még a mi életünkben!

Megszakítás