Tánjá – A közepesek könyve 3.
Írta: a ljadi Snéur Zálmán rabbi
Naftali Kraus fordítási kísérlete
A Tánjá vagy „A közepesek könyve” a chábád chaszidizmus klasszikus kézikönyve, „bibliája”. A benne foglalt alapfogalmakra épül a chaszidizmus egész sor alapelve, ideológiája. Szerzője Snéur Zálmán rabbi, a chábád mozgalom megalapítója. Magyar fordítására ez az első kísérlet. A jegyzeteket és a fogalmak magyarázatát a fordító írta.
A második fejezet dióhéjban:A szerző elmagyarázza a minden zsidóban ott lévő, úgynevezett „második lélek” mibenlétét. A második lélek „valóságos része az Istenségnek”, mert „elsőszülött fiam Izrael” (2Mózes 4:22.), és a gyerek az apa agyából – mint a legfelsőbb bölcsesség kifejezőjéből – ered, mert „Ő és bölcsessége egy”. És még az egyszerű, tudatlan, megrögzötten ám háárec zsidók lelkének három összetevője (nefes, ruách, nesámá) is a „Felső Bölcsességben” gyökeredzik, mint ahogy a köröm is az agyból ered, csak alászállt az agy piedesztáljáról. Amit pedig a Zohár ír – hogy minden azon múlik, hogy szemérmesen viselkedjék házasélete során -, arra jó, hogy „szent öltözetet” biztosítson a születendő léleknek. Viszont ami magát a lelket illeti, nemegyszer fordul elő, hogy egy igazán magasan szárnyaló lélek birtokosa méltatlan és alantas ember fiaként lát napvilágot.
[Rabbi Menáchem Mendel Schneerson, a Cemách Cedek néven ismert harmadik lubavicsi rebbe Rövidítések és megjegyzések című könyve (Kicurim Vöheárot) alapján.]
[Az előző fejezetben az isteni lélekről – az Istenség parányi, de szerves részéről – volt szó. Ebben a fejezetben a lélek ismérveiről, illetve tulajdonságairól és lehetőségeiről lesz szó.]
A lélek három összetevője – nefes, ruách és nesámá – mindegyikének tíz ismérve van, ami megfelel annak a felső Tíz Szférának, amelyekből erednek, és amelyek két fő kategóriára oszthatók:
Három „anya”
és hét „dupla”.
Ezek pedig: a bölcsesség, értelem és tudás (chochmá, biná, dáát) a „három anya” megfelelői1 és a hét („dupla”) tulajdonság, amely a teremtés hét napjának felel meg: cheszed(kegy), gvurá (erő), tiferet (szépség) stb.2 [a többi négy, mint tudjuk, a necách (öröklét),hod (fennköltség), jöszod (alapok) és málchut (királyság)].3
Hasonlóképpen az emberi lélek is két részre osztható: észre és érzelemre. Az ész kategóriájáhaz tartozik a chochmá, biná, dáát (bölcsesség, értelem és tudás), míg az emberek érzelmei: az Isten szeretete, a tőle való félelem és Isten dicsőítése stb. CháBáD[vagyis az intellektuális erők] az „anya”, vagyis az [érzelmi] tulajdonságok forrása, mert ezek a CHáBáD „leszármazottai”.
A dolog magyarázata pedig a következő:
Az emberi lélekben leledző ész, amikor felfog és megért egy dolgot, az az értelem felvillanása, potenciálja, amit chochmának hívunk.4
Amikor aztán az ember teljes mélységében végiggondolja, [„megrágja” és megemészti a dolgot, vagyis] az eszével feldolgozza, és a pillanatnyi felvillanásból az intellektuális folyamat végén megalapozott és kielemzett dolog lesz, azt értelemnek (biná) nevezzük.5
Ez a kettő – a chochmá és a biná, vagyis a bölcsesség és az értelem – tulajdonképpen az „apa” és az „anya”, amelyek Isten szeretetét és félelmét „szülik”. Ugyanis amikor az ész, amely az értelmes lélekben lakozik, elmélyed, és belegondol Isten nagyságába, amint az betölti és körülveszi5* az egész világot úgy, hogy az egész mindenség eltörpül és semmivé válik mellette, megszületik benne [az illető emberben, akinek az eszéről szó van] a félő tisztelet6, és elszégyelli magát Isten végtelen nagysága előtt.
Ezzel egyidejűleg fellelkesül szíve, szerelmes szeretettel, mint a lángoló tűz7, vágyakozó és kívánkozó, epekedő lélekkel Isten végtelen nagysága iránt. Ez az, amit „epekedő sóvárgásnak” neveznek, ahogy az Írás tanúsítja: „Sóvárog és eleped a lelkem…”8és „Isten után szomjazik a lelkem…”9, valamint „Utánad szomjazik a lelkem…”10.
Ez a szomjúság pedig az Isten lelkében lakozó tűzből ered, ahogy ezt a természettudósok is állítják, és az Éc Chájim11 is írja, hogy a tűz eleme a szívben van, míg a víz és a folyadék az agyban12, ahogy az Éc Chájim írja az 50. „kapuban”, hogy a chochmáaz isteni lélek vize.12*
[Eddig főleg két tulajdonságról volt szó (szeretet és félelem),] míg az összes többi érzelmi tulajdonság (midot) – a szeretet és a félelem ágai és tartozékai, ahogy az más helyen el van magyarázva.
* * *
[A fentiek elmagyarázzák, miért nevezzük a chochmát és a binát „apa” és „anya” tulajdonságoknak, ugyanis az általuk végzett elmélyülés következtében születnek a tulajdonságok. A továbbiakban a szerző elmagyarázza, mivel járul hozzá a dáát a tulajdonságok megszületéséhez.
Az emberi lélek észrésze harmadik összetevőjének,] a tudásnak – héber eredetibendáát – etimológiája a bibliai versben található: „És Ádám megismerte (jádá) Évát”13, ami a kapcsolatot és egyesülést [is] magában foglalja, amennyiben összeköti eszét-elméjét, igen erős kötelékkel, az Áldott végtelen nagyságával, anélkül hogy hagyná figyelmét elterelni erről.14 Ugyanis még ha valaki okosan érti is a Teremtő nagyságát [az említett két tulajdonság, a chochmá és a biná által], de ezt nem vési elméjébe, és nem azonosul vele erősen és állandóan (dáát) – lelkében igazi szeretet és istenfélelem nem fog születni, hanem csak úgy tűnik neki[szó szerint: „üres képzelgések”].
Ennélfogva a dáát az alapja és éltető eleme az érzelmi tulajdonságoknak (midot),vagyis az emócióknak. Benne foglaltatik a cheszed és a gvurá, vagyis a „kegy” és „erő”, ami nem más, mint a szeretet és tartozékai, valamint a félelem és tartozékai.15
1. Lásd a Széfer Jecirá (A Teremtés könyve) című kabalisztikus művet, ezeknek a fogalmaknak a forrását, amely a héber ábécé 22 betűjével való misztikus kapcsolatukat is megmagyarázza. Ez a három szféra azért alapvető „anya” szféra, mert a lélek nélkülük gondolatban vagy érzelemben tehetetlen (Rabbi A. Steinsaltz).
2. A hét (érzelmi) tulajdonságot azért hívják a kábálá nyelvén „duplának”, mert különböző irányokba ágazhatnak el: mind a szent életvitel felé, mind ellenkező irányba. Ezt demonstrálja az a hét héber betű – b, g, d, ch, p, r, t -, melyeket kétféleképpen lehet kiejteni: keményen és lágyan.
3. A hét „tulajdonság” magyar fordítása nem adja vissza pontosan kabalisztikus értelmüket. Ez az oka annak, hogy a Tánjá fordítói – akármelyik európai nyelvre is fordították is, az eredeti héber kifejezéseket (is) használják, még ha mai szótári jelentésük esetleg egészen más is.
4. Lefordíthatatlan szójátékkal a szerző koách mának nevezi a chochmá felvillanását, ami „potenciált” jelent. „Mint derült égből a villámcsapás” hasít az elmébe a „heuréka”-szerű felismerés – ez a chochmá, a belenyilalló értelem (nem tévesztendő össze az ugyancsak így fordított binával!), melyet aztán alapos agymunkával kell megalapozni, kidolgozni, feldolgozni, amíg az a következő stádiumba nem érkezik.
5. Ez a biná, amely a felvillanó bölcsességet rendszerezi, megalapozza és alkalmassá teszi arra, hogy másoknak is részük legyen benne. Van, aki a chochmá és a biná közötti különbséget a látás és a hallomás közötti különbséggel próbálja érzékeltetni: a chochmáegyenesben „láttatja” a gondolat vonulatait, míg a biná csak hallomásból, mintegy „másodkézből”, felvillanás nélkül (Rabbi A. Steinsaltz).
5*A kabalisztikus irodalom a „betölti és körülveszi az egész világot” a mömálé kol álmim és szovév kol álmim fogalmaként ismeri.
6. A félelem fogalma itt – és a kabalisztikus irodalomban általában – istenfélelmet jelent, vagyis azt a félve tisztelő alázatot, melyet a parányi ember érez a világmindenség Istenével szemben. Ezt inkább a héber jirá szó adja vissza, ellentétben a páchád szóval, amely elsősorban fizikai rettegést jelent. Egyébként az itt említett félelem a gvurátulajdonság egyik tartozéka (Rabbi Joseph Weinberg).
7. Ez a lángoló vágyakozás, mely az elmélkedés következő szüleménye, a cheszedtulajdonság egyik kifejezési formája (lásd a Fogalmakban).
8. Zsoltárok 84:3.
9. Uo. 42:3.
10. Uo. 63:2.
11. Éc Chájim, a kábálá egyik alapvető könyve (l. Fogalmak), 5. „kapu” 5. fejezet.
12. A víz tulajdonsága, hogy fentről lefelé folyik, és így szimbolikus azonosítása achochmával, a Tíz Szféra legmagasabbikával kézenfekvő (Dr. N. Mindel).
12*. Ennek a bekezdésnek a magyarázata a Fogalmak Tűz-víz címszava alatt található.
13. 1Mózes 4:1.
14. Az ebből az „egyesülésből” fogant chochmának a biná által kihordott és a dáátáltal „megszült” koncepciótól egy percre sem szabad elvonnia a figyelmét.
15. Mint már mondottuk (lásd a 6. jegyzetet), a szeretet és a tekintélytisztelet két alapvető emóciója a léleknek, amelyek elmélkedés által jönnek létre. A dáát a megismerés és annak tárgyával való azonosulás. Ebből születnek az érzelmek, arra serkentve a két emóciót, hogy keressenek maguknak kifejezési formákat a lélek három „öltözete” által, amelyekről a következő fejezetben lesz szó (Dr. N. Mindel).
CHáBáD (chochmá, biná, dáát): itt a Tíz (szellemi) Szféra három első megjelenési formája: az ész kifejezői az emóciókkal szemben. „Anyának” azért nevezi őket a kábálá, mert ők az emóciók forrása. Másutt hozzáteszi a szerző, hogy az emóciók nemcsak az ész szüleményei, hanem aszerint is tagozódnak, vagyis az ész, az intelligencia foka behatárolja az emóciót is, ugyanis „a kis (kaliberű) ember, kis, értéktelen dolgok után vágyik, mert az esze rövid… ugyancsak haragszik és dühbe gurul apró-cseprő dolgok miatt…” (Tánjá 6. fejezet).
Cheszed, gvurá, tiferet: az emóciókra utaló szférák; értelmük igen sokrétű. Acheszed kedvességet, szívességet, szívélyességet és vágyakozást is jelent. A gvurá mögött minden erőszakosság, harag, irigység stb. megtalálható. Úgyszintén a többi, tulajdonságnak nevezett emóció (lásd a 2. jegyzetet).
„Éc Chájim”: a kábálá egyik legfontosabb könyve a Zohár után. Rabbi Jicchák Lurjának tulajdonítják, de korai halála után legfőbb tanítványa, Rabbi Chájim Vitál jegyezte fel. A szerző gyakran használ kitételeket kabalisztikus nyelvezetéből.
„Éjn Szof”, a Végtelen: Isten elnevezése a kábáláirodalomban; „A Végtelen, áldott Ő”. A kontraszt tökéletes: minden emberi, amit a Teremtő alkotott, az véges, időben, térben, mennyiségben, minőségben. Az egyetlen, ami Végtelen, az Ő maga, a Teremtő, aki volt, van és lesz. (Egyébként a négybetűs, kimondhatatlan Isten-név ezt a fogalmat testesíti meg.)
Tűz-víz: a négy elemből ez a kettő különleges kabalisztikai értelmezést is nyer. A „tűz” a szívben van, és alapja minden vágynak. A tűz, a láng lentről felfelé halad, ahogy a lélek szomjúhozik, Isten közelségét keresi, és felfelé haladva egyesülni szeretne az Istenséggel. Ezzel szemben a „víz”, ami hideg, és fentről lefelé halad, az észt demonstrálja a lélekben. Akárcsak a víz, az ész „hideg és nedves”, szemben a szívvel, ami „meleg és száraz”.
