Tánjá – a közepesek könyve 2.
Írta a ljadi Snéur Zálmán rabbi. Naftali Kraus fordítási kísérlete
A Tánjá: Munkács 1943
A Tánjá vagy „A közepesek könyve” a chábád chaszidizmus klasszikus kézikönyve, „bibliája”. A benne foglalt alapfogalmakra épül a chaszidizmus egész sor alapelve, ideológiája. Szerzője Snéur Zálmán rabbi, a chábád mozgalom megalapítója. Magyar fordítására ez az első kísérlet. A jegyzeteket és a fogalmak magyarázatát a fordító írta.
Az első fejezet dióhéjban: A szerző megkérdőjelez egy talmudi mondást (Nidátraktátusának harmadik fejezete végén), amely szerint legyen az ember a maga szemében olyan, mintha rossz lenne – a Misná alapján [Ávot (Atyák) 2. fejezet], amely azt sugallja, hogy „ne tartsd magad rossz embernek”. (Ezt a talmudi tételt majd megmagyarázza a 13. és 14. fejezetben.)
További kérdése: ha rossznak látja magát, nem lesz képes örömmel szolgálni Istent. (Ez majd értelmezést nyer a 29-34. fejezetekben, ahol végül is megnyugtató magyarázatot kapunk a felvetett ellentétre.)
A szerző hozzáteszi, hogy a fentiek jobb megértéséhez tudni kell az öt fokozat (ilyen és olyan cádik és rásá és a „közepes”) értelmét. A közepes nem fele-felét jelent az érdemek és vétkek szempontjából, míg a cádik az lenne, akinek érdemei többségben vannak, mert az ilyen elbírálás csak a büntetés, illetve jutalom szempontjából releváns. A „közepes” azonban, mint magában álló jelző, azt jelenti, hogy semmi vétek nem található benne. (Ez kiviláglik majd a közepesről a 12., a cádikról pedig a 10. fejezetben.)
A dolog mélyebb értelme abban a rabbi Chájim Vitáltól származó kabalisztikus tételben rejlik, amely szerint minden zsidó embernek két lelke van: az egyik a nogá nevezetű pozitívklipából (héj, burok) ered, és ösztön-léleknek nevezik, amely a négy [negatív] elemből eredő rossz tulajdonságok forrása, de a természetes jó tulajdonságoknak is ez a forrása, mert a nogá klipában jó és rossz együtt van. Ezzel szemben viszont a pogány, bálványimádó népek lelke három, teljesen tisztátalan klipából ered.
[Rabbi Menachem Mendel Schneerson, a Cemách Cedek néven ismert harmadik lubavicsi rebbe könyve, a Rövidítések és megjegyzések (Kicurim VeHerot) alapján.]
A zsidó másik lelke valósággal része az Istenségnek1, ahogyan azt az Írás tudatja:„és az élet leheletét lehelte [Ádám] orrába”2, valamint „[a lelket, amit belém adtál…] te lehelted belém”3, és ahogyan a Zohár is írja: „aki lehel, magából lehel”4, vagyis a legbensőbb bensejéből, mert az ember, amikor erővel kilehel, valamit a legbensőbb bensejéből fúj ki.
Eszerint a lélek az Istenség legbensőbb megnyilvánulási formája.]
Továbbá, allegorikusan szólva, a lélek az isteni gondolat kifejezője. A zsidó lelkek az isteni gondolatból keletkeztek, amit a következő kifejezések is bizonyítanak: „elsőszülött fiam, Izrael”5 és „fiai vagytok ti az Örökkévaló Isteneteknek”6, azaz hogy akárcsak a gyerek, aki az apja agyából ered7, úgy – képletesen mondva – minden zsidó lélek az isteni gondolat és bölcsesség szüleménye. [Ez azt jelenti, hogy Istentől magától ered,] mert Ő bölcs, de bölcsessége nem az a bölcsesség, amit [mi, teremtményei] ismerünk8, mert Ő és bölcsessége egy, ahogyan ezt Maimonides9 is írja*: „Ő a Tudás, ugyanakkor a dolgok Tudója [és a Tudott dolog is]… Ezt egyetlen ember sem képes teljesen felfogni… ahogy írva van: ťKi tudod-e találni, mi az Isten titkaŤ14, vagy ťa ti gondolataitok nem az én gondolataim …Ť„15.
Annak ellenére, hogy rengeteg különböző fokozat létezik a lelkek minősítésében, például az ősatyák és Mózes magas röptű lelkei, a mi generációink lelkeivel szembesítve, amelyek „a Messiás sarkában”16 valóságos „saroknak” számítanak, az aggyal és fejjel szemben. Ugyancsak minden nemzedékben vannak Izraelnek Nagyjai, akiknek lelke „fejnek és agynak” számít a tudatlan tömeg lelkeivel szemben. Úgyszintén az egyes azonos rendű lelkek között is lehetnek különbségek, mivel minden lélek [három összetevőből áll:] nefes-ruách-nesámá17. [Viszont ha mindenki lelke az Ő bölcsességéből ered, hogyan lehetnek a lelkek között olyan nagy különbségek?
A válasz a következő:] Ennek ellenére minden lélek összetevőinek (nefes-ruách-nesámá) gyökere – a legmagasabb szintűtől a legalantasabbig, amely a tudatlan és teljesen értéktelen [zsidó ember] testét lakja – a Legfelsőbb Agyból származik, ami tulajdonképpen a Legfelsőbb isteni Bölcsesség kifejezője18.
[A lélek leszállása] hasonlatos ahhoz, ahogyan a gyerek az apja agyából ered: még a lába körme is ugyanabból a spermacsöppből származik, amely kilenc hónapot töltött az anyaméhben, fokozatról fokozatra alászállva, állandóan változva és alakulva, amíg körmök nem lettek belőle. Bár [a csöpp mostani állapatában is] állandó és csodálatos módon elszakíthatatlan kapcsolatban áll eredeti lényegével, ami az apai agy ondócseppje volt. A körmök még később is állandó éltető kapcsolatban állnak a fejben székelő aggyal, ahogyan ezt a Talmudban is megtaláljuk (a Nidá traktátusban19): „[Az apai ondócsepp] fehérjéből jönnek az inak, a csontok és a körmök.” (És ahogy az Éc Chájim című mű Chásmálfejezetében olvashatjuk, az első ember édenkerti ruhájának kabalisztikus mibenléte az, hogy „körmökből” volt, amelyek az agy godolkodóképességéből származtak.)
Tehát valóban, tulajdonképpen egész Izrael lelkeinek gyökeréből fent – amikor fokozatról fokozatra mennek lefelé, a világok Ácilut, Briá, Jöcirá, Ásszijá20 láncolatán keresztül az Áldott bölcsessége által, ahogyan írva van: „Mindannyiukat bölcsességgel csináltad”13 – képződik a tudatlan és a kis értékű emberek [lelkeinek három összetevője,]nefes-ruách-nesámája is. Mindazonáltal ezek a lelkek továbbra is csodálatosan erős kapcsolatban állnak első lényegükkel, ami a Legfelsőbb Bölcsesség megtestesítője, mert a tudatlan emberek lelke a szent és igaz emberek – akik minden időben a zsidóság fejei – lelkéből táplálkozik.
Ennek tudatában fogjuk megérteni áldott emlékezetű bölcseinket, akik az „…és ragaszkodj hozzá…”21 Írás-verset úgy értelmezték, hogy „mindenki, aki ragaszkodik a zsidóság bölcseihez, olyannak számít, mint aki szervesen kapcsolódik az isteni dicsfényhez”22, mivel a bölcsekhez való ragaszkodás és odaadás által a tudatlan emberek lelkei szorosan kötődnek eredeti mibenlétükhöz és gyökerükhöz, amely a Felső Bölcsességben van, és eggyé válnak velük [és ezáltal magával Istennel, mivel] Ő – áldott legyen – és bölcsessége egy, és Ő maga a Tudás [és a Tudott dolog is] stb. (Míg azoknak a lelkei, akik vétkezve lázadnak a bölcsek tekintélye ellen, csupán a bölcsek lelkeinek odavetett adományaiból23 táplálkoznak.)
Amit viszont a Zohár24 és a Zohár Chádás25 ír, hogy a fő dolog az, hogy valaki szemérmesen viselkedjék szexuális élete során [ami aztán szentség tekintetében hatással van a gyerekeire] – ami nem áll fenn a tudatlan emberek gyerekei esetében stb. – [ez látszólag azt jelenti, hogy a szülők viselkedése befolyásolja a lélek „szintjét”. De ez nem így van], aminek a magyarázata az, hogy nincs olyan lélek (nefes-ruách-nesámá), amelynek ne lenne apai-anyai „öltözéke”, vagyis amelyikre ne lenne hatással az apa-anya lelkének esszenciája és mindazok a parancsolatok, amelyeket betart, az említett „öltözék” hatásának eredményeként stb. Mi több, még az áldás, amelyet az égből küldenek valakinek, az is a szülői hatás „öltözékén” keresztül érkezik. Így, ha [a szülő] szemérmesen viselkedik, ezzel gyereke lelkét szent mezbe öltözteti [vagyis a szent viselkedés irányába befolyásolja]. Bármennyire nagy is a lélek, szüksége van az apja szent viselkedésére stb.
De ami a lélek [szintjét] illeti, nemegyszer előfordul, hogy egy magas röptű lélek, amely addig egy végtelenül nagy emberben lakozott, egy méltatlan és aljas ember fiába költözik26, ahogy ezt rabbi Jicchák Lurjá Likuté Torá című művének Vájérá szakaszában és aBrésit szakaszára írt Táámé HáMicvot (A parancsolatok magyarázatai) című könyvében olvashatjuk.
* Maimonidesnek ezzel a tézisével a kábálá bölcsei is egyetértettek, ahogy az kiviláglik rabbi Mose Kordovero Párdesz című művéből10. Rabbi Jicchák Lurjá kábálátanítása is egybecseng Maimonides megállapításával, legalábbis abban, ahogyan a Vég Nélküli, azÉjn Szof„összehúzza magát”, és a CHáBáD (bölcsesség, értelem és tudás) öltözetében jelentkezik az ácilut, az „emanáció”11 világában [e szint alatt már lehet azt mondani, hogy Ő és bölcsessége egy], de az „emanáció” világánál magasabb szinten nem lehet.
Ahogyan máshol ez el van magyarázva12: a Vég Nélküli, legyen áldott, határtalanul magasságos, és áthatol a CHáBáD lényegén és szintjén. Tulajdonképpen hozzá képest aCHáBáD szintje ugyanolyan alacsony rendűnek számít, mint az anyagi tevékenység. Ahogy írva van: „Mindannyiukat bölcsességgel [együtt] csináltad”13.
[1] Az erre utaló „Chélek Elohá Mimáál” („osztályrészem Istentől, fentről”) kifejezésJób könyvében fordul elő (31:2.). [2] 1Mózes 2:7. Lásd ott Nachmanides kommentárját. [3] A reggeli imából. Lásd Bráchot 60b. [4] A kezünkben lévő Zohár-szövegekben ez nem található. [5] 2Mózes 4:22. [6] 5Mózes 14:1. [7] A chászid felfogás szerint az ondócsepp létrejöttének kezdete egyfajta szellemi erő, amely az apa agyából ered. Ez a szellemi esszencia elhagyja az agyat, és a testbe leereszkedve egyre sűrűbbé, anyagszerűbbé válik, ameddig csak fel nem veszi az ondócsepp meghatározott, anyagi formáját. Lásd Széfer Hámámárim 5672 2:890. (Yacov Brawernak, a montreali McGill University professzorának magyarázata). [8] Tikuné Zohár 12b. [9] A Tóra alapjainak törvénye 2:10. [10] Mehut VöHánhágá című rész, 13. fejezet. [11] Lásd Fogalmak: Ácilut. [12] Sáár hájichud vöháemuná (Tánjá 2. rész) 9. fejezet. [13] Zsoltárok 104:24. [14] Jób 11:7. [15] Ézsaiás55:8. [16] Szójáték a Talmudban használt kifejezés, „A Messiás nyomdokain…” alapján. Eredetiben: „Beikvot mesichá…” (Szotá 49b). Az „ikvot” az „ékev” szó többes száma is lehet, amely „sarkot”, tudniillik az emberi láb sarkát, a test legalacsonyabb részét jelenti. [17] A lélek három szellemi „összetevőre” való felosztásának gondolata már megtalálható a Zohárban (1:206a; 2:141b), valamint rabbi Jesájá Hurwitz Sné Luchot HáBrit című kabalisztikus művében (1:9b.). [18] Az a doktrína, amely szerint az összes lélek kapcsolatban, szinte „rokonságban” áll egymással, mivel azonos forrásból származnak, sarkalatos tétele volt az alapító Báál Sém Tov által lefektetett chászid elméletnek, és egyik fő témája volt a chászidok és ellenzőik vitáinak. Részletesebben l. a Tánjá 32. fejezetében. (Dr. N. Mindelnek a Tánjáangol fordítójának megjegyzése.) [19] Nidá 31a. [20] Lásd Fogalmak: Négy világ. [21]5Mózes 30:20. A „ragaszkodni” ige héber szótöve ugyanaz, mint a „ragadás” és a „ragasztó” jelentésű szavaké. [22] Ketubot 111b. [23] A fogalmat a szerző a 22. fejezetben magyarázza meg érthetőbben. [24] L. Zohár 2:204b., 3:80-82. [25] Börésit 11. l. [26] Lásd Fogalmak: Gilgul.
Ácilut: „emanáció” világa. A négy világ közül a legmagasabb rendű. A chábád etimológia szerint kapcsolatban van a „közel” jelentésű „écel” szóval: a teremtés forrásához, az Éjn Szofhoz legközelebbi, azaz még végtelen állapot. Lásd: Négy világ.
CHáBáD (chochmá, biná, dáát): Az Örökkévaló „öltözete”, illetve megjelenési formája, a „redukció” után. Szó szerinti fordítása, a „bölcsesség, értelem és tudás” nem adja vissza a dolog lényegét vagy akár csak hozzávetőleges megközelítését. A három szó (kifejezés, fogalom) rövidítése adja egyébként a lubavicsi chászid mozgalom kabalisztikus nevét.
Cimcum/Szod HáCimcum: „Összevonás”, „redukció”. Kabalisztikus fogalmak, amelyek azt próbálják megértetni, hogyan lehetséges, hogy a végtelen Istenség, aki maga az infinitum, képes magát a véges és behatárolt világba helyezni – hiszen „a világ tele van vele” (Ézsaiás 6:3.), és „Ő a világ helye, de nem a világ az Ő helye” (Börésit Rábá 68:9.). Ez csak úgy történhet, hogy az Istenség „összehúzza magát”, vagyis csökkenti hatását, és így „belefér” az általa teremtett világba.
Gilgul (lélekvándorlás): A kabalisztikus felfogás szerint a lélek visszatér forrásához, az Éjn Szofhoz, a Vég Nélküli Istenséghez. Azonban, ha földi pályafutása során nem tudott feladatának eleget tenni, és a tőle elvártakat teljesíteni, akkor újra és újra testet ölt, amíg csak nem teljesíti feladatát.
Nefes HáElokit: az isteni lélek, minden zsidó „második lelke”, amely az Istenség szerves része, az isteni szikra, a zsidó ember jobbik éne. Ellentéte és „ikerpárja” a
Nefes HáChijunit (Behémit): az ösztönlélek, amely az embert élteti, és testi funkcióit irányítja. Az első fejezetben szó volt arról a – kabalisztikus – különbségről, amely ennek a léleknek a forrásait illetően zsidók és nem zsidók között fennáll.
Nefes-ruách-nesámá: A „lélek” gyűjtőnév alatt ismert fokozatok, a szellemi-lelki-spirituális teljesítmények kifejezői(rövidítve: NRáN). Ezeknek a fogalmaknak az ismert európai nyelveken nincs megfelelőjük, ezért egyszerű lingvisztikai átültetéssel úgyszólván lehetetlen értelmezni őket. A kábáláirodalom további két fokozatot ismer, a chájá és jechidá (rövidítve:CHáJ) állapotát, de ezekről itt egyelőre nem esik szó.
„Négy világ”: Ácilut, Briá, Jecirá, Ásszijá, vagyis Emanáció, Teremtés, Alkotás ésTevékenység. A négy világ (állapot) kabalisztikus fogalmak, amelyek az isteni Gondviselés teremtéstechnikáját próbálják magyarázni, hogy az emberi ésszel felfogható legyen. Minden fokozat, „lépcső” eggyel lejjebb visz bennünket, míg csak el nem érjük az általunk ismert sárteke „tevékeny” fokozatát, az Ássziját. Nem tévesztendő össze az úgynevezett evolúcióval!
