A sáskajárás
1. Az Örökkévaló igéje, mely lett Jóélhez, Petúél fiához.
2. Halljátok ezt, ti vének és figyeljetek, mind az ország lakói! Vajon történt-e ez napjaitokban, avagy őseitek napjaiban?
3. Arról regéljetek gyermekeiteknek, gyermekeitek pedig az ő gyermekeiknek, s az ő gyermekeik a jövő nemzedéknek.
4. Amit meghagyott a szöcske, megette a sáska, s amit meghagyott a sáska, megette a nyaló, s amit meghagyott a nyaló, megette a faló.
5. Ébredjetek, részegek és sírjatok; jajgassatok, mind a borivók a must miatt, hogy elragadtatott szájatoktól.
6. Mert népség szállt az én országomra, hatalmas és szám nélkül; fogai oroszlánfogak, nőoroszlán zápjai vannak.
7. Szőlőtőmet pusztulássá tette és fügefámat csupasszá: hántva lehántotta és eldobta, megfehéredtek a venyigéi.
8. Keseregj, mint hajadon, ki zsákot kötött föl ifjúkorának férjéért.
9. Elragadtatott lisztáldozat és öntőáldozat az Örökkévaló házától; gyászolnak a papok, az Örökkévaló szolgálattevői.
10. Elpusztíttatott a mező, gyászba borult a föld, mert elpusztíttatott a gabona – kiszáradt a must, elhervadt az olaj.
11. Megszégyenültek a földmívesek, jajgattak a vincellérek a búza miatt és árpa miatt, mert odaveszett a mezőnek aratása.
12. A szőlőtő kiszáradt s a fügefa elhervadt, gránátfa, pálma is és almafa, mind a mező fái elszáradtak; bizony kiapadt a vígság az ember fiai közül.
13. Övezkedjetek és tartsatok gyászt, oh papok, jajgassatok, oltárnak szolgálattevői, jöjjetek, háljatok zsákban, Istenemnek szolgálattevői; mert megvonatott Istenetek házától lisztáldozat meg öntőáldozat.
14. Szenteljetek böjtöt, hirdessetek gyülekezést, gyűjtsétek egybe a véneket, mind az ország lakóit, az Örökkévaló, a ti Istenetek házába, és kiáltsatok az Örökkévalóhoz.
15. Jaj az a nap! Mert közel van az Örökkévaló napja s mint pusztítás jő a Mindenhatótól.
16. Nemde szemeink láttára elragadtatott az eledel Istenünk házától – öröm és ujjongás!
17. Elrothadtak a magvak göröngyeik alatt, elpusztultak a tárházak, összedőltek a pajták, mert kiszáradt a gabona.
18. Hogy nyög a barom, megzavarodtak a marhacsordák, mert nincs számukra legelő – a nyájak is szenvednek.
19. Hozzád, Örökkévaló, kiáltok; mert tűz emésztette puszta tanyáit és láng lobbantotta föl mind a mező fáit.
20. A mező vadja is bőg tehozzád – mert kiapadtak a vizek medrei és tűz emésztette a puszta tanyáit.
