Ráv Szöádjá Gáon:

Emunot vödéot: Hittételek és elvek könyve

 

A hagyomány szükségszerűsége

 

  1. értékezés 6. fejezet

…A hagyomány hitelességére vonatkozóan még a következő apróságokat kívánom megjegyezni: Amennyiben az emberi lélek nem lenne biztos abban, hogy a világon létezik hiteles hagyomány, senki nem táplálna reményeket azt illetően, hogy azon adatokból, amelyeket vele közölnek, előre láthassa, hogy egy bizonyos kereskedelmi tevékenység sikeres lesz-e, vagy egy bizonyos mesterség hoz-e [elegendő] hasznot, hisz az ember hatalma és szükségletei[nek kielégíthetősége] a tevékenységén múlik. S [ha az ember nem hinne a rá hagyományozott híradásokban], akkor nem töltené el félelemmel az, ha egy bizonyos út veszélyeitől elriasztják, sem az, ha egy bizonyos tevékenység tiltott voltára figyelmét felhívják. Hisz aki nem fél és nem reménykedik, az a pusztulásnak van kitéve.

S amennyiben a világon nem létezne hiteles hagyomány, úgy az emberek [131] csak abban az esetben engedelmeskednének uralkodójuk parancsának vagy tiltásának, ha saját szemükkel látnák, és saját fülükkel hallanák, s ha nem lenne [személyesen] velük, akkor sem parancsait, sem tiltásait nem fogadnák meg. Ha ez így lenne, akkor megszűnne a rend, és sok ember elpusztulna. Ezenkívül, ha nem létezne a világon hiteles hagyomány, akkor az ember nem tudná, hogy mi az apja tulajdona, és mi az, ami a nagyapjától maradt rá, sőt azt sem tudná, hogy ki az anyja, az apjáról nem is beszélve. Így az emberek minden vonatkozásban állandó kétségek között élnének, s csak azt tartanák hitelesnek, amit érzékeikkel az adott pillanatban felfognak. Ez az álláspont közel áll a szkeptikusok véleményéhez, akikről az első értekezésben már beszéltünk.

A szent könyvek azt állítják, hogy a hiteles hagyomány szavahihetősége hasonló a szemünk tanúságához:[1] „Keljetek csak át a kittiek szigeteire, és nézzetek szét! Küldjetek Kédárba, és jól figyeljetek!” De vajon miért fűzi hozzá azt, hogy: és jól figyeljetek!? Én erre azt válaszolom, hogy a hagyomány kétféle olyan torzulást is elszenvedhet, amitől az érzékek [által szerzett ismeret] mentes marad. Az egyik a téves véleményalkotás, a másik a szándékos ferdítés. Ezért mondja [a Szentírás]: „és jól figyeljetek!”

Ám amennyiben mégis szeretnénk megtudni, hogy e két [fent említett] tényező ellenében hogyan adhatunk hitelt a hagyománynak, értelmünk rájön, hogy a [téves] gondolkodás és a szándékos [ferdítés] csak az egyes emberrel fordulhat elő, és csak őt fenyegeti, hiszen egy népes közösség tagjainak gondolkodása nem egyezik [tehát nem eshetnek ugyanabba a tévedésbe]. Ezenkívül amennyiben [a közösség tagjai] elhatároznák, hogy szándékosan hagyományokat „gyártanak”, ez nem maradhatna rejtve a tömegek előtt, sőt e hagyomány bárhová jutna is, vele együtt járna annak a híre, hogy „összebeszélés” eredményeként jött létre. Ám ha egy hagyomány mentes a fent leírt két hibától, akkor nincs olyan harmadik tényező, amely hamis voltát eredményezhetné. S amennyiben [valaki] őseink hagyományát ezen alapelvek ismeretében vizsgálja, a fenti hibáktól mentesnek, hitelesnek és szilárdnak találja őket.

[1] Jeremiás 2:10.

Megszakítás