Rabbi Slomo ben Jichák (vagy: Slomo Jicháki), mozaikszóval közismertebb nevén: RáS”I.
Rási kommentárja, mindig a nyitott könyv közepe táján helyezkedik el, azaz a könyvoldalnak azon a felén, amely a kötéshez a legközelebb esik.
Jegyezzük meg, hogy arra a félkurzív betűtípusra, amellyel a kommentárok vannak kinyomtatva, gyakran mint „Rási betű”-re szoktak hivatkozni. Ez nem azt jelenti, hogy Rási maga is ilyen betűkkel írt volna, csupán csak azt, hogy a nyomdászok hagyományosan ezt használják a kommentárokhoz, és Rási szövegmagyarázatai voltak a par excellence kommentárok mind a Bibliához, mind pedig a Talmudhoz!
Rási a zsidó történelem egyik legnehezebb korszakában élt. Végigszenvedte a Nyugat-Európán végigdúló, egész közösségeket megsemmisítő első keresztes hadjáratot, s élményeit szívet tépő liturgikus versekben örökítette meg.
Fia nem volt, volt viszont három rendkívül tanult leánya. Kései kéziratai közül jó néhány ténylegesen lányai leírásában maradtak ránk. Bálé-Hátoszáfot (Talmud-kommentátorok) néven emlegetett vejei és unokái a következő nemzedékek legkiválóbb nyugat-európai akadémiáinak vezetői voltak.
Széleskörű irodalmi munkássága mellett bortermeléssel foglalkozott.
Rási kommentárját, amely majdnem a teljes Babilóniai Talmudot magyarázatokkal látja el, az első itáliai nyomtatások óta a Talmud összes változatában kinyomtatták.
Sikeresen old meg minden olyan feladatot, amellyel egy kommentátor szemben találhatja magát. A rövidség és az érthetőség feláldozása nélkül nyújtja a szavak és az egyes talmudi passzusok logikus struktúrájának teljes és kielégítő magyarázatát. Néhány más kommentárral ellentétben Rási nem ír körül, vagy hagy ki bármit is a szövegből, hanem gondosan tisztázza a szöveg egészét.
Esetenként lefordítja a héber szavakat francia megfelelőikre (amelyeket „Lááz”-nak nevez), imigyen hagyva az utókorra a középkori francia dialektusokról képet adó olyan dokumentumokat, amelyek a legkorábbiak közül valók. (A vilnai kiadásban van egy Hámötárgém elnevezésű függelék, a vilnai Mordecháj ben Slomo rabbi munkája, amely tartalmazza a Rási és mások kommentárjaiban szereplő idegen szavak fordítását.)
Általában véve elmondható, hogy Rási olyan tulajdonságokkal rendelkezett, amelyek egy mesteri tanító sajátjai. Képes megérezni, hogy a diákoknak mivel lehetnek majd nehézségeik, és ezekhez olyan magyarázatokkal szolgál, amelyek mind a kezdő mind pedig a haladó talmudistának kielégítőek.
Rási ezen kívül döntő befolyást gyakorolt a Talmud helyes szövegének megállapítására is. Különböző kéziratokat összehasonlítván eldöntötte, mely olvasatok preferálandók.
Nincs Rási kommentárunk a Babilóniai Talmud minden egyes traktátusához, és a neki tulajdonított nyomtatott kommentárok közül néhányat valószínűleg mások írtak; ilyenek például a Táánit, Moéd kátán, Nödárim, Názir, Möilá és Támidtraktátusokhoz írt kommentárok.
Esetenként a szöveg jelzi, hogy Rási meghalt, mielőtt befejezhette volna a traktátust, és hogy azt egy tanítványa fejezte be helyette. Így van ez a Mákottraktátussal, amelynek befejező részeit – a 19b-től kezdődően – a veje, Jehudá ben Nátán rabbi (RIVá”N) írta; valamint a Bává Bátrá traktátussal, amelyet – a 29a-tól kezdődően – (jóval terjengősebb és részletezőbb stílusban) unokája, Smuél ben Méir rabbi (RáSBá”M), a Toszáfot egyik kiemelkedő társszerzője fejezett be.
Rási teljesítményének sikerére utal, hogy egyetlen későbbi tudós sem próbált meg újabb értelmező kommentárt írni a Talmudhoz.
A Toszáfot szó „kiegészítések”-nek vagy „mellékletek”-nek fordítható. Ez valószínűleg azt jelenti, hogy szerzőik és szerkesztőik munkájukat Rási alapvető kommentárja mellékleteinek tekintették.
Voltak azonban olyanok is az idők során, akik a Toszáfotot a Talmud kiegészítésének tekintették. Mint azt lentebb látni fogjuk, a Toszáfot maga is folytatja a Talmud saját dialektikus érvelési- és vitamódszereit.
A Toszáfotot hagyományosan az oldal külső margójára nyomtatják; azaz, amikor rápillantunk egy kinyitott Talmud-kötetre, akkor a Toszáfotot mindig az oldalak széléhez legközelebb, a kötéstől legtávolabb eső oszlopokban láthatjuk.
A Toszáfot „Rási betűvel” van szedve, az egyes fejtegetések címsorai [amelyeket „dibur hámátchil”-nak, szó szerint „kezdő szavak”-nak neveznek] pedig nagy nyomtatott betűkkel. A standard Talmud-kiadásokban kinyomtatásra kerültToszáfot csupán véletlenszerű válogatás abból a roppant bőségben létező hiteles irodalomból, amely korábban kéziratos formában volt forgalomban. A többiToszáfot-gyűjtemény közül néhányat később külön kötet formájában is kiadtak.
A Toszáfotot a XII. és XIII. század folyamán több, különböző iskolákból jött tudós állította össze. Ezek alapja valószínűleg a diákok által a Talmud-iskolákban (ajesivákban) lezajlott vitákról és eszmecserékről készített jegyzetek voltak. Ahogy a diákok egyik jesivából a másikba vándoroltak tovább, egyre szaporodott a különböző tanáraiktól származó Toszáfotból álló gyűjteményük.
Íme a Toszáfot legkiemelkedőbb forrásai közül néhány:
„Rábénu Tám” (kb. 1100-1171), Rási unokája, a francia Ramerupt városában élt.
Ő volt az egyik legeredetibb és leginkább formabontó Talmud-magyarázó. Gyakran állt elő merész és ötletes új Talmud-magyarázatokkal, hogy egyeztesse azt a Franciaországban akkoriban elterjedt gyakorlatokkal.
Smuél rabbi (kb. 1080-kb. 1158) szintén Rási unokája és Rábénu Tám bátyja volt.
A Toszáfothoz való hozzájárulásán kívül írt még egy híres Tóra-magyarázatot is, amely azzal tűnik ki a többi hasonló Tórához írt kommentár közül, hogy szigorúan a szöveg sima, kontextuális jelentésére szorítkozik (psuto sel mikrá), és nem folyamodik a hagyományos rabbinikus értelmezési módszerekhez. Ezen kívül megírta a magyarázatokat a Talmud azon részeihez, amelyeket a nagyapja befejezetlenül hagyott.
Rábénu Tám és a Rásbám egyik unokaöccse, Franciaországban élt a XII. században, és az egyik legtermékenyebb toszafista volt.
A XII. század végén és a XIII. század elején Franciaországban élt, majd végül Jeruzsálembe költözött. Ő volt a dampierre-i Jichák rabbi legjelentősebb tanítványa. Toszáfotján kívül kommentárt írt a Misna azon két rendjéhez, amelyet nem tárgyal a Babilóniai Talmud.
A németországi Wormsban született 1225 táján, és 1293-ban halt meg, miközben éppen Rudolf császár fogságában sínylődött, aki váltságdíjat követelt érte.
Méir rabbi jelentősen hozzájárult a zsidó magánjogi törvény fejlődéséhez, számos tanítványa pedig szorgalmasan jegyezgette szokásait, responzumait és határozatait, gyakorta összehasonlítva azokat a jelentős spanyol zsidó törvénykönyvek anyagával.
A mindenfelé elszórt Toszáfot-gyűjtemények összegyűjtését főleg Franciaországban végezték, a német tudósokat jobban érdekelte a haláchikus kompendiumok összeállítása.
Íme néhányan, a Toszáfot-gyűjtemények megszerkesztéséért sokat tett, ismert tudósok közül:
– Sens-i Simson rabbi állította össze azokat a Toszáfot-gyűjteményeket, amelyekToszáfot Sens néven ismeretesek.
– A franciaországi Corbeil-ből való Perec rabbi (munkáját 1350 és 1368 között végezte).
– Eliezer [ben Slomo] rabbi – Touques, Normandia –, akinek (rendszerint Toszáfot Tuch-ként emlegetett) gyűjteményei képezik az alapját a standard Talmud-kiadásokban kinyomtatott Toszáfot zömének.
– Ásér ben Jechiél rabbi („Ro”s”, „Asri”) volt az egyik szerkesztője a jelentős francia iskolákból kikerült Toszáfot-gyűjteményeknek. Már idősebb korában, 1303-ban, elhagyta Németországot, és a spanyolországi Toledóban telepedett le. Ez az esemény jelentős stádium volt a francia-német Talmud-értelmezés spanyol zsidók körében való elterjesztésében. Ásér rabbi fia, Jáákov rabbi, a Tur szerzője, később jelentős szerepet játszott a különböző hagyományok összeegyeztetésében, egyesítésében.
A Rásiéhoz hasonló magyarázó kommentárokkal ellentétben a Toszáfot nem kísérli meg a talmudi szöveg teljes megvilágítását. Inkább a Talmud illetve a Rási kommentár különböző speciális problémáira koncentrál, és ezeket vizsgálja meg teljes mélységükben. Gyakran kínál fel a Rásiéhoz képest eltérő olvasatokat vagy értelmezéseket.
A Toszáfot módszerére – mint akár a Talmudéra is – jellemző a nehézségekre valamint a Talmud különböző állításai és szakaszai közötti vagy akár a Talmud jogi rendelkezései és a francia és német zsidó közösségek megszokott gyakorlatai közötti ellentmondásokra való összpontosítás.
Abbéli igyekezetében, hogy feloldja ezeket a látszólagos ellentmondásokat, aToszáfot rendszerint rámutat különféle szövevényes, új fogalmi és jogi különbségtételekre, amely segít nekünk a szöveg fokozottabb megértésében.
Egy Toszáfot fejtegetés dialektikus „adok-kapok”-jának megvan a maga jellegzetes szerkezete: Az ellenvetéseket és nehézségeket a „vöim tomár” [= „És ha azt mondanád…”] frázis, a megoldásokat pedig a „vöjés lomár” [= „Elmondhatjuk…”] frázis vezeti be.
A vilnai Talmud nyomdászai számos újonnan felfedezett kommentárt nyomtattak kiadásuk külső lapszéleire. Ezek között olvasható néhány a legfontosabb kora középkori munkák közül. Az elveszett kommentárok felkutatásának céljából, tudósokat küldtek az európai könyvtárakba (többek között a Vatikán könyvtárába), hogy kimásolják a zsidó vallási irodalom egyedül ott megtalálható kincseit.
Mivel e kommentárok egyike sem fedte le a Talmud teljes szövegét, az egyes traktátusokhoz más és más kommentárokat nyomtattak.
A kiegészítő kommentárok között a következők szerepelnek:
* Rábénu Chánánél (ő a Misna Moéd és Nözikin rendjének legtöbb traktátusához készített kommentárokat)
* Széfer Hámáftéách (a Bráchot, Sábát és Éruvin traktátusokhoz)
* Toszfot Jesánim (a Jomá és Jövámot traktátusokhoz)
* Rábénu Gersom (Mainz-i kommentár) (a Misna Kodásim rendjének legtöbb traktátusához)
* Toszfot RI”D (a Kötubot és Gitin traktátusokhoz)
* Sitá Mökubecet (a Misna Kodásim rendjének traktátusaihoz)
A közkeletű elképzelés szerint Rábénu Chánánél volt az, aki a babilóniai „Göonim” – a Talmud utáni korban a babilóniai akadémiák vezetői – számos hagyományos értelmezését tovább örökítette.
A minden egyes részletre adott komplett magyarázat helyett Rábénu Chánánél értelmezett összefoglalását adja a főbb argumentumoknak. A jogi vonatkozással nem bíró részek (ágádá) legjavát kihagyja.
Jellegzetes vonása ennek a kommentárnak, hogy a Jeruzsálemi és a Babilóniai Talmud megfelelő passzusait egymás mellett feltüntetve közli.
A talmudi irodalom más részeire való homályos utalásokat azonosít.
Különböző időpontok, különösen a XIII. századtól kezdődően.
A Toszáfot számos eltérő, különböző forrásokból származó verziója.
Rábénu Gersom kommentárja („A mainzi kommentár”)
Gersom ben Jehudá rabbi, „a száműzetés világossága”, tanítványai
Gersom rabbi 1028-ban halt meg. Ezek nyilvánvalóan diákok feljegyzései, amelyeket a XI. század első felében szerkesztettek össze.
Kilenc talmudi traktátushoz írt kommentár maradt fenn. Összegyűjtőik között volt Rási számos tanára. Ily módon tehát némi képet adnak nekünk Rási forrásairól és a Talmud-stúdiumok Rási híres kommentárját megelőző állapotáról.
Jesájá [ben Máli] di Trani rabbi (az Idősebb). Mozaikszóval: „RI”D”.
Ez tulajdonképpen egy jogszabálygyűjtemény, amely összefoglalja és elemzi a Talmudban előforduló jogszabályokat. (Az újonnan felfedezett kéziratok alapján kibővített anyagot nemrégiben könyv formában is kiadták.)
Böcálél rabbi a Talmud és korai kommentátorainak számos ritka és értékes kéziratát gyűjtötte össze Sitá Mökubecetjében (amelynek eredeti címe Ászifát Zkénim (= „A vének gyülekezete”) volt). Az a verzió, amelyet a Talmud-kiadásokban a Misna Kodásim rendjéhez szoktak nyomtatni, elsősorban a Talmud, Rási és a Toszáfot szövegeinek különböző olvasatait tartalmazza.
A Talmud újabban kinyomtatott kiadásaiba belekerültek olyan további rövid kommentárok (széljegyzetek), amelyeket az elmúlt néhány évszázadban élt különböző rabbik írtak. E széljegyzetek zöme szövegkorrekció, de vannak olyanok is, amelyek hasznos kereszthivatkozásokat és megjegyzéseket tartalmaznak.
Ezeket a megjegyzéseket gyakran azokról a kézírásos jegyzetekről másolták le, amelyeket szerzőik saját személyes Talmud-példányaik margójára jegyeztek fel.
Számos ilyen széljegyzetet gyűjtöttek össze a vilnai Talmud-kiadás hátuljához hozzáfűzött pótoldalakra. Azok közül, amelyek a konkrét, vonatkozó Talmud-oldalakra kerültek kinyomtatásra, a következőket említhetjük meg:
Giljon HáSá”SZ Akiva Éger rabbitól
Elijáhu ben Slomo rabbi, a vilnai „Gáon” (vagy ahogyan mozaikszóval általában említették, a „GR”Á” [= Gáon Rabbi Élijáhu]) a rabbinikus tudomány számos területén maradandót alkotott, felölelve a rabbinikus szövegek egészét. Többek között írt egy sor magyarázó jegyzetet a Sulchán Áruch törvénykönyvéhez, egy kommentárt a Kabbalához, valamint számos természettudományos és matematikai művet.
Rövid szövegkorrekciók, magyarázatok nélkül. Ezekkel kívánta feloldani azokat a nehézségeket, ellentmondásokat, amelyekkel a szövegben találkozott. Ezek a változtatások gyakran vezették őt olyan konklúziókhoz, amelyek eltértek az elfogadott háláchától, ennélfogva ezeket rendszerint nem fogadják el a haláchikus szaktekintélyek.
Joél Szirkesz rabbi elsősorban rabbi Jáákov ben Ásér Tur-jához írt részletes kommentárjáról volt ismert, mely művének a „Bájit Chádás” (= Új ház) címet adta. A mű címéből kreált mozaikszóval – Bá”CH – később már magát a szerzőt azonosították, ezért is nevezik a Talmudhoz írt széljegyzeteit „Hágáhot HáBá”CH”-nak, azaz „A Bá”CH széljegyzeteinek.”
A Talmudhoz és kommentátoraihoz írt szövegkorrekciók: rendszerint szintaxisbeli és a nyelvhasználatbeli finomítások, javítások.
Akiva Éger rabbi egyike volt a zsidó tradicionalizmus legelismertebb véleményformálóinak a XIX. századi Poroszországban. Talmudikus elbeszéléseket valamint fontos „Responzumok”-at írt.
Már-már az érthetetlenségig tömör utalójegyzetek a Talmud vonatkozó passzusaira, valamint kommentárok. Gyakran szerepelnek közöttük olyan rövid, az adott téma mélyére hatoló észrevételek, amelyek még a legnagyobb tudású szaktekintélyeket is próbára teszik.
A könyvlapokat egy-egy szám jelöli, azaz egy könyvlap elülső- és hátoldalához együttesen tartozik egy szám. A szám héber betűvel van feltüntetve a lap elülső („rektó”) oldalának bal felső sarkában (ahogy a könyvet kinyitva magunk előtt látjuk – ne felejtsük el, hogy a héber szöveg jobbról bal felé van nyomtatva!).
A legújabb nyomtatásokban márrendes arab számokkal szedett oldalszámokkal is találkozunk a lapok hátoldalán, azaz az előttünk fekvő nyitott könyv páros oldalának jobb felső sarkában.
Az oldalszám értéke természetesen mindig a héber betűvel feltüntetett lapszám duplája lesz, például a 11-es számú lap hátoldalán a 22-es oldalszámot fogjuk találni.
A Talmud-oldalakra való utalások mindig lapszám megadással történnek, amelyeket egy „a” vagy „b” betű egészít ki, attól függően, hogy a lap elő- vagy hátoldaláról van szó: például Éruvin 22b.; Mákot 8a., stb. Amikor a hivatkozásnak ezzel a módjával találkozunk valahol, azaz csupán a traktátus nevét, egy számot és egy „a” vagy „b” betűt látunk magunk előtt, akkor biztosak lehetünk benne, hogy az utalás a Babilóniai Talmud valamely oldalára vonatkozik.
A héber nyelvű idézeteknél (a Möszoret HáSász-t, stb. is beleértve) elterjedt dolog egy vagy két pontot (pontot vagy kettőspontot; „.” vagy „:”) alkalmazni a lapszám után, ily módon téve különbséget a lap elő- és hátoldala között.
Minden egyes traktátus külön meg van számozva, és a számozás minden esetben 2a-tól kezdődik, mivel az 1-es számú lap a traktátus címlapja.
A Talmud minden egyes traktátusának (héberül: Mászechet) egyedülálló héber elnevezése van, amely a felső lapszél közepén olvasható.
A traktátus egy kötet, amely egy specifikus témával foglalkozik.
Például a Misna Moéd elnevezésű rendjében, amely a zsidó ünnepeket tárgyalja, külön-külön traktátus foglalkozik a szombattal (Sábát), a Peszáchhal (Pszáchim), a sátrak ünnepével (Szukká), az újévvel (Ros Hásáná) és az összes többi ünnep mindegyikével.
A Misna és a Talmud traktátusainak minden egyes fejezetéhez egy-egy számot rendeltek hozzá, amely héber betűvel jelölve az oldal tetején található.
Nagyon kevés esetben, de előfordul, hogy a Babilóniai Talmud fejezetszámai eltérnek a Misna és Jeruzsálemi Talmud fejezetszámaitól. Ezért van az, hogy aMögilá és Szánhedrin traktátusok utolsó két fejezetének sorrendje fel van cserélve. Ez talán azt a sorrendet tükrözi, amelyben e két traktátust annak idején a babilóniai akadémiákon tanulták.
A Misna és a Talmud minden egyes traktátusa fejezetekre van felosztva. Minden fejezetnek van egy címe, amely rendszerint a Misna szövegének kezdőszavából (vagy kezdőszavaiból) származik.
Amikor egy traktátuson belül több fejezet is ugyanavval a szóval kezdődik, a fejezetcím valamilyen egyéb azonosítóval is kiegészül: pl. „az első”, „az utolsó”, „a nagyobb”, stb. A Jövámot traktátusban például ilyen fejezetcímekkel találkozhatunk: „A nagyobb Háisá” (10. fejezet), „Az utolsó Háisá” (16. fejezet).
A fejezetnek mind a címe, mind pedig a száma az oldal közepének tetején található.
A „Sá”SZ” a „sisá szdárim” (= hat rend) kifejezésből nyert héber mozaikszó, amely azt a hat fő területet jelöli, amelyre a Misna és a Talmudok fel vannak osztva. Ily módon ez szinonimájává vált a Talmud szónak, különösen azokban az időkben, amikor a Talmud szó használata nem volt kedvező a keresztény cenzorok árnyékában. E mű eredeti címe tulajdonképpen „Möszoret háTálmud” volt.
A „Möszoret” „hagyomány”-t jelent, de a „Möszorá”-ra is utal, arra a tudományos diszciplínára, amely a Biblia minden egyes szavának és betűjének aprólékosan precíz továbbadásával, továbbörökítésével foglalkozott.
Szó szerint tehát így lehetne fordítani a címet: „A [Talmud] hat rendjének hagyománya”.
Jehosuá Boáz miBáruch rabbi Itáliában letelepedett spanyol (szefárd) száműzött volt.
Akárcsak a többi utalójegyzet és index, amely növeli a nyomtatott Talmud-oldal információhalmazát, eredetileg ez a rész is a Talmud harmadik (egy keresztény kiadó, Marco Justiniani által – 1646-1651 – nyomtatott) velencei kiadásában jelent meg.
Kereszthivatkozásokat tartalmaz a Talmud más, ugyanazokat az idézeteket tartalmazó passzusaira.
Jehosuá rabbi munkája a talmudi irodalomnak csupán azokkal a területeivel foglalkozik, amelyek a diaszpórai zsidók életre vonatkoznak, és egyáltalán nem foglalkozik a zsidó törvények kizárólag Izraelre és a szentélyi szolgálatra vonatkozó aspektusaival. Később, a Talmud 1714-es amszterdami, majd 1720-as frankfurti kinyomtatásakor e hivatkozásokat a többszörösükre bővítették, s így azok már kiterjedtek a Talmud teljes szövegére. Ezeket a kiegészítéseket a lengyel születésű Joszéf Smuél (meghalt 1703-ban), krakkói és frankfurti rabbi végezte el.
Attól függően, hogy az adott oldalon mennyi hely áll rendelkezésre, a talmudi szövegrészlettől mutató hivatkozást jelölheti egy csillag (*), amely a közeli margón elhelyezett referencia-jegyzetre mutat, vagy egy héber betű, amely egy egész sor, a margón vagy a lap alján összegyűjtött referencia-jegyzetre mutat.
A Talmud későbbi kiadásaiban újabb utaló- és egyéb fajta jegyzetekkel egészült ki a „Möszoret HáSász”,többnyire Jesájá Berlin rabbi jóvoltából. Ezek a kiegészítések szögletes zárójelek közé nyomtatva szerepelnek.
A cím jelentése: „Az igazság forrása” / „A parancsolat lámpása”.
Jehosuá Boáz miBáruch rabbi Itáliában letelepedett spanyol (szefárd) száműzött volt.
Akárcsak a többi utalójegyzet és index, amely növeli a nyomtatott Talmud-oldal információhalmazát, eredetileg ez a rész is a Talmud harmadik (egy keresztény kiadó, Marco Justiniani által – 1646-1651 – nyomtatott) velencei kiadásában jelent meg.
Gyakorlatilag két továbbfejlesztő munkából áll; mindkettőt ugyanaz a szerző, Jehosuá Boáz rabbi állította össze.
1. Éjn Mispát („Az igazság forrása”; az 1Mózes14:7-ből vett kifejezés), amely a zsidó törvény legfőbb kódexeire tartalmaz utalásokat:
d. Széfer Micvot Gádol – „A parancsolatok nagy könyve” (írta coucy-i Mose rabbi).
2. Nér Micvá („A parancsolat lámpása”; lásd Példabeszédek 6:23: „Mert a parancsolat olyan, akár egy lámpás”), amely számba veszi – előfordulásuk sorrendjében – a Talmud fejezeteiben fellelhető kodifikált törvényeket (azaz minden egyes törvényt, amely az Éjn Mispát jegyzékében szerepel).
A lapszéli jegyzetekhez olyan aprócska, héber betűs indexszámok tartoznak, amelyek bele vannak szúrva a talmudi szövegbe, közvetlenül bármely olyan passzust megelőzően, amelyeket normatív törvényként idéznek a vonatkozó törvénykódexek.
Jehosuá rabbi munkája a talmudi irodalomnak csupán azokkal a területeivel foglalkozik, amelyek a diaszpórai zsidó életre vonatkoznak, és egyáltalán nem foglalkozik a zsidó törvények kizárólag Izraelre és a szentélyi szolgálatra vonatkozó aspektusaival. Később, a Talmud 1714-es amszterdami, majd 1720-as frankfurti kinyomtatásakor e hivatkozásokat a többszörösükre bővítették, s így azok már kiterjedtek a Talmud teljes szövegére. Ezeket a kiegészítéseket a lengyel születésű Joszéf Smuél (meghalt 1703-ban), krakkói és frankfurti rabbi végezte el.
A cím jelentése: „Lámpás a törvény”; vö. Példabeszédek 6:23.
Jehosuá Boáz miBáruch rabbi Itáliában letelepedett spanyol (szefárd) száműzött volt.
Akárcsak a többi utalójegyzet és index, amely növeli a nyomtatott Talmud-oldal információhalmazát, eredetileg ez a rész is a Talmud harmadik (egy keresztény kiadó, Marco Justiniani által – 1646-1651 – nyomtatott) velencei kiadásában jelent meg.
Bibliai idézeteket helyét azonosítja. A bibliai verseket a talmudi szövegben egy aprócska kör előzi meg.
Minden egyes azonosított bibliai versnél utaló jegyzet kerül a Talmudot a Rási vagy a Toszáfot résztől elválasztó keskeny margóra. Ahol nincs határoló Rási vagyToszáfot oszlop, ott a Torá Or referencia a külső margón van feltüntetve.
Az utaló jegyzetek csupán a Bibliai standard fejezetszámait tüntetik fel. A versek számai nincsenek jelölve.
Jehosuá rabbi munkája a talmudi irodalomnak csupán azokkal a területeivel foglalkozik, amelyek a diaszpórai zsidó életre vonatkoznak, és egyáltalán nem foglalkozik a zsidó törvények kizárólag Izraelre és a szentélyi szolgálatra vonatkozó aspektusaival. Később, a Talmud 1714-es amszterdami, majd 1720-as frankfurti kinyomtatásakor e hivatkozásokat a többszörösükre bővítették, s így azok már kiterjedtek a Talmud teljes szövegére. Ezeket a kiegészítéseket a lengyel születésű Joszéf Smuél (meghalt 1703-ban), krakkói és frankfurti rabbi végezte el.
Jesájá (Pick) Berlin rabbi széljegyzetei – הגהות רבי ישעיה (פיק) ברלין
Számos klasszikus rabbinikus műhöz készített széljegyzeteket és kritikai jegyzeteket
Berlin rabbi 1725 és 1799 között élt. A Talmudhoz írt széljegyzetei először azokba a Talmud-kiadásokba kerültek bele, amelyeket 1800 és 1804 között Dyhernfurth-ban (egy Breslau mellett fekvő város) adtak ki.
Ezek a széljegyzetek általában a Möszoret HáSászt egészítik ki, a Babilóniai Talmudban nem szereplő rabbinikus munkákhoz fűzve utalásokat, különösen ahhoz a Nátán ben Jechiél rabbi által a X. századi Rómában írt Áruch című lexikonhoz, amelyhez Berlin rabbi hosszú kommentárt alkotott.
Ezeket a széljegyzeteket rendszerint szögletes zárójelek különböztetik meg az eredetiMöszoret HáSásztól.
Chidusé Háláchot, Chidusé Ágádot MáháRS”Á
A cím jelentése: „Haláchikus elbeszélések, Aggádikus [aggáda: talmudi legenda] elbeszélések”.
Smuél Eliézer rabbi. Mozaikszóval: MáháRS”Á. A MáháRSÁ húsz éven át (1585-1605) vezette a poseni jesivát, miközben a költségeket az anyósa, Édel vállalta magára. MáháRSÁ az asszony iránti hálából felvette annak nevét (Édelsz).
A Chidusé Háláchot a Talmudhoz, Rásihoz és a Toszáfothoz írt egyik legmélyrehatóbb és legszigorúbban elemző kommentár. A logikusságnak és a velősségnek ez a modellértékű munkája gyors elfogadtatásban részesült, és a Talmud majd minden kiadásába belekerült. Úgy tartják: „Ha valaki megérti aMáhársát, akkor megértette a Toszáfotot.” Kommentárjában a Máhársá több alkalommal is vitatja a Chochmát Slomo Máhársált.
A Chidusé Ágádot átfogó magyarázatokat tartalmaz a Talmud ággádáihoz. E kommentárok híven tükrözik széles körű ismereteit a zsidó filozófia és a Kabbala terén. Véleménye szerint az ággádák közül sokat racionálisan és példázatokként is lehet értelmezni. Ággádá-kommentárja korának spirituális állapotaira és problémáira is számos utalást tartalmaz.
Jelentése: „Salamon bölcsessége”. A mű címében szereplő szavak az 1Királyok5:10-ből valók: „Nagyobb volt Salamon bölcsessége…”.
Slomo Luria rabbi. Mozaikszóval: MáháRSá”L. Rabbi Luria korának egyik legnagyobb askenáz poszekje (háláchikus szaktekintélye) és tanítója volt. A háláchá-ról írt főműve, a Jám sel Slomo, a Talmud tizenhat traktátusát tárgyalja. E munkájában a Máhársál elemzi a kulcsfontosságú szugjákat és dönt, hogy a különböző szaktekintélyek álláspontjai közül melyik legyen a gyakorlatban alkalmazandó háláchá. A kor szinte mindegyik nagy askenáz rabbija a Máhársál tanítvány volt.
A Chochmát Slomo széljegyzet és kommentár a Talmud szövegéhez. E mű egyik rendeltetése az, hogy feloldja a szövegbeli ellentmondásokat. A helyes szöveg megállapítása érdekében a Máhársál tüzetesen megvizsgálta a Talmud valamint Rási, a Toszáfot és más Risonim kommentárjainak összes megjelent kötetét. Összegyűjtött megjegyzéseit később a fia adta ki; a Chochmát Slomo-nak mindössze egy rövidített változata található meg szinte az összes manapság kiadott Talmudban, minden egyes traktátus végén. Az eredeti, külön kötetben kiadott változat jóval terjedelmesebb munka. Szövegkorrekcióinak némelyike a későbbi Talmud-kiadások hiteles szövegváltozatává vált.
Méir Éjné Cháchámim Máhárám – מאיר עיני חכמים מהר”ם
Méir ben Gedáljá rabbi. Mozaikszóval: MáháRá”M. Halála után a neki feltett háláchikus kérdések közül több mint 140 került kiadásra egy Mánhir Éjné Cháchámim című responzum-gyűjteményben.
A kommentár, többnyire, rövid és egyszerű magyarázatokkal él. Egyes esetekben, ahol a szerző pilpul-hoz (a héber pilpél, „bors” szóból – dialektikus tanulmányozási módszer, amely többek között olyan kiterjedt talmudi szövegrészeket hív segítségül, amelyeknek látszólag semmi közük a tárgyalt kérdéshez) folyamodott, ezt azzal indokolta, hogy muszáj volt ezt tennie, máskülönben a diákok esetleg tévesen értelmeznék a passzust, vagy éppenséggel azért tette, hogy az elméjüket élesítse vele. Komoly hajlamot tanúsított a Talmud szövegének megváltoztatására, kijavítására. Gyakran vitatkozott Máhársállal és Máhársával, azt állítva, hogy az ő értelmezéseik több helyen is tévesek és könnyen félrevezethetik a diákokat.
A Méir Éjné Cháchámim először 1628-ban, Velencében, fia, Gedáljá kiadásában jelent meg, és azóta a Talmud minden fontosabb kiadásába belekerült „Máhárám” fejszöveg alatt. A Talmud fontos kommentárjainak egyike.
A tánákkal és ámorákkal kapcsolatos évszámok valamint egymásra következő nemzedékeik időrendjének ismerete gyakran segítségére lehetnek a Talmud tanulmányozójának a talmudikus viták és fejtegetések különböző aspektusainak megértésében. Ezek az információk segíthetnek tisztázni, miképpen kapcsolódnak egymáshoz a korábban és későbben élt tudósok nézetei. Segítségükkel kiderülhet számunkra az is, ha egy tudós például valamelyik elődjének kijelentéseire utal. Az e területen végzett jelentős mennyiségű kutatás ellenére azonban még ma is sok a fehér folt. Ennek számos oka közül íme a legfontosabbak:
(1) E korszak egyetlen bölcsének a teljes életrajza sincs a birtokunkban, amelyből kiderülhetne születésének és halálának a pontos dátuma. Az általunk ismert dátumok csupán valamiféle megvilágításba helyezik azt az időszakot, amelyben bizonyos tudósok ténykedtek.
(2) Több bölcs is viselte ugyanazt a nevet, és ezért nehéz, sőt olykor lehetetlen kideríteni, hogy egy bizonyos kijelentést vajon az egyik, a másik vagy a harmadik tudósnak kell-e tulajdonítanunk. A Talmud (Éruvin 8b.) például öt olyan tudósról is beszél, akiket egyaránt Ráv Káhánának hívtak, és akik különböző nemzedékekben tevékenykedtek.
(3) Az idők során a másolók és nyomdászok által elkövetett hibák komoly és időnként megoldhatatlan nehézségeket és zavart eredményeztek az egyes tudósok azonosítása terén.
Mindezek ellenére van átfogó képünk az egymásra következő nemzedékekről, és az itt következő listák és táblázatok rövid összefoglalást adnak erről.
Az egyes nemzedékek listákban és táblázatokban feltüntetett sorai nyilvánvalóan csupán nagy általánosságban utalnak a korra, amelyben ezek a tudósok tevékenykedtek. Egy adott tudós „nemzedéke” az az időszak, amelyben rabbinikus tekintélyre tett szert és amelyből legfőbb tórai tanításai fennmaradtak. Egyes tudósok két egymásra következő nemzedékben is meg vannak említve, vagy azért, mert átmeneti időszakban fejtették ki tevékenységüket vagy azért, mert matuzsálemi kort adatott megélniük.
A listában számos fontos táná és ámorá neve szerepel, és mellettük a következő rövidítések találhatók:
Z – a tánáita korszakot megelőzően élt tudós
TÁ – átmeneti időszak a tánáita és az ámoráita korszak között
I – főleg Erec Jiszráelben működött tudós
B – főleg Babilóniában működött tudós
A számok az(oka)t a nemzedéke(ke)t jelölik, amely(ek)ben az egyes tudósok tevékenykedtek.
A nemzedékekre való felosztás a következőknek megfelelően történt:
Zugot, „Párok” (ez a kifejezés a korabeli kettős bírósági vezetésre utal): i. e. 200–i.sz. 20.
|
Dátumok
|
Tánák
|
Történelmi események Erec Jiszráelben |
Világesemények
|
|
|
i. e. 4. század
i. e. 3. század
|
Simon Hácádik
Antigonosz Szochoból
|
Nagy Sándor meghódítja Erec Jiszráélt
|
i. e. 332
|
A Keletet a görögök uralják
|
|
i. e. 2. század
|
Joszé ben Joezer
Joszé ben Jochánán
Jehosuá ben Práchjá
Nitáj HáÁrbéli
|
Hasmóneusok
|
A szeleukidák hatalmának hanyatlása
|
|
|
i. e. 1. század
|
Jehudá ben Tábáj
Simon ben Sátách
Smájá, Ávtaljon
|
Alexander Jánnáj
|
||
|
i. e. 30-i. sz. 20.
i. sz. 20-40.
|
Hilél, Sámáj
1. Gámliél (I) HáZákén
|
Heródesi időszak
|
i. e. 30.
|
A Római Birodalom felemelkedése keleten.
Augustus
|
|
i. sz. 40-80.
i. sz. 80-110.
|
2. Simon ben Gámliél (I)
Jochánán ben Zákáj
3. Gámliel (II) of Jávne
Eliezer ben Hyrcanus
|
A Második Szentély lerombolása
|
i. sz. 70.
|
Vespasianus, Titus
|
|
i. sz. 110-135.
135-170.
|
4. Ákivá
5. Simon ben Gámliél (II)
Simon (ben Jocháj)
Méir
|
Bar Kochba felkelés
|
i. sz. 135.
|
Hadrianus
|
|
170-200.
|
6. Jehudá HáNászi
(a Fejedelem)
|
A Misna végső megszerkesztése |
i. sz. 200.
|
Caracalla,
Alexander Severus |
|
Dátumok
|
Erec Jiszráel
|
Babilónia
|
Világesemények
|
|
|
200-220
Átmeneti időszak |
Osájá Rábá
Bár Kápárá Chijá
|
|
|
|
|
220-250
250-290
290-320
|
1. Chániná (bár Chámá), Jánáj,
Jehoshuá ben Lévi 2. Jochánán (bár Nápáchá)
Rés Lákis
3. Ámi, Ászi, Zérá |
Ráv, Smuél
Huná, Jehudá (bár Jechezkél) Rábá (bár Náchámáni) Joszéf (bár Chijá) |
226
|
A szasszanida királyság Babilóniában |
|
320-350
350-375
|
4. Hilél (II), Joná,
Joszé (bár Zvidá) 5. Máná (II)
Tánchumá bár Ábá |
Ábájé, Rává, Rámi bár Chámá
Pápá
|
313
|
A kereszténység a Római Birodalomban hivatalosan is elismert vallássá válik |
|
375-425
425-460
|
6.
7.
|
Ási, Ráviná (I)
Már bár Ráv Ási |
395
|
A Jeruzsálemi Talmud végső megszerkesztése
A Római Birodalom keleti és nyugati részre válik szét. |
|
460-500
|
8.
|
Rábá Toszfáá
Ráviná (II) |
476
kb. 500 |
A Nyugat-Római Birodalom bukása
A Babilóniai Talmud végső megszerkesztése |
|
Dátumok
|
Nászi
|
Más vezető Tánáim |
|
| i. e. 20 |
Hilél
|
||
| i. sz. 20 |
Simon
|
||
|
20–40
|
1. Gámliél (I),
a nagy öreg
|
Ákávjá ben Máhálálél, Bává ben Butá, Ben Hé Hé, Jonátán ben Uziél | |
|
40–80
|
2. Simon ben Gámliél
(I)
|
Cádok (I), Chániná ben Doszá, Chániná Szgán Hákohánim, Doszá ben Hyrcanus, Jehudá ben Bötérá (I), Jochánán ben Zákáj | |
|
80–110
|
3. Gámliél (II), a Jávnei | Elázár ben Árách, Elázár ben Cádok (I), Eliezer (ben Hyrcanus), Eliezer ben Jáákov (I), Jehosuá (ben Chánánjá), Joszé Hákohén, Náchum a Gámzoi, Nechunjá ben Hákáná, Smuél Hákátán, Tárfon | |
|
110–135
|
4.
|
*Ábá Sául, Ákivá, Cádok (II), Cháláftá, Chánánjá ben Cháchináj, Chánánjá ben Trádjon, Chánánjá Jehosuá (ben Chánánjá) (unokaöccse), Eláj, Elázár a Modiini, Elázár ben Ázárjá, Elisá ben Ávujá, Jehudá ben Bává, Jehudá ben Btérá (II), Jismáél (ben Elisá), Jochánán ben Broká, Jochánán ben Nuri, Joszé ben Kiszmá, Joszé HáGlili, Simon ben Ázáj, Simon ben Nánász, Simon ben Zomá | |
|
135–170
|
5. Simon ben Gámliél
(II)
|
Chániná ben Gámliél, Elázár ben Cádok (II), Elázár (ben Sámuá), Eliezer ben Joszé HáGlili, Jehosuá ben Korchá, Jehudá (ben Eláj), Jismáél ben Jochánán ben Broká, Jochánán Hászándlár, Jonátán, Joszé (ben Cháláftá), Méir, Nátán HáBávli, Nechemjá, Simon (ben Jocháj) | |
|
170–200
|
6. Jehudá HáNászi
(a Fejedelem) |
Chámá bár Biszá, Elázár ben Simon, Jismáél ben Joszé, Joszé ben Jehudá (ben Eláj), Joszé ben Mösulám, Pinchász ben Jáir, Simon ben Cháláftá, Simon ben Elázár, Simon ben Jehudá, Simon ben Mönászjá, Szumáchosz | |
|
200–220
|
Gámliél (III) bár rabbi
(Jehudá HáNászi) |
Bár Kápárá, Chijá, Lévi (ben Sziszi), Osájá Rábá, Sélá, Simon bár rabbi (Jehudá HáNászi) | |
|
Erec Jiszráel-i ámorák
|
Babilóniai ámorák
|
|
|
220–250
|
1. Chániná (bár Chámá), Jánáj, Jehosuá ben Lévi, Jehudá Nösziá (I) |
Már Ukvá (I), Ráv, Smuél
|
|
250 – 290
|
2. Chámá bár Chániná, *Jáákov bár Idi, Jichák (Nápáchá), Jochánán (bár Nápáchá), Joszé ben Chániná, Rés Lákis, *Ulá (bár Jismáél) | Ádá bár Áhává (I), Ávimi, Chijá bár Ási, Chijá bár Joszéf, Chiszdá, Gidél, Hámnuná (I), Huná, Jehudá (bár Jechezkél), Jirmöjá bár Ábá, Káháná (I), Mátáná (I), Náchmán (bár Jáákov), Zöiri |
|
290–320
|
3. Ábáhu, Ámi, Ászi, *Chágáj, Chániná bár Pápá, Chelbo, Chijá bár Ábá, Eláj, Elázár (ben Pdát), *Jirmöjá, Smuél bár Náchámáni, Zérá | Áchá bár Jáákov, Chiszdá, *Dimi, *Idi bár Ávin (I), Joszéf (bár Chijá), Rábá bár bár Cháná, Rábá (bár Náchmáni), Rábá bár Ráv Huná, *Rávin (Ávin), Séset |
|
320–350
|
4. Áchá, Börechjá, *Chizkijá, Hilél (II), Huná (bár Ávin), Jehudá ben (Simon ben) Pázi, Joná, Joszé (bár Zvidá) | Ábájé, Ádá bár Áhává (II), *Dimi a Nöhárdeái, Náchmán bár Chiszdá, Rámi bár Chámá, Rává |
|
350–375
|
5. Ávin (II), Chániná Ciporiból, Máná (II), Tánchumá bár Ábá | *Ámémár, Chámá, Huná bár Jehosuá, Káháná (IV), Pápá, Pápi, Zvid |
|
375–425
|
6.
|
*Áchá bár Rává, Ási, Gövihá a Bé-Ktili, *Jémár, Már Zutrá, Ráfrám (I), Ráviná (I) |
|
425–460
|
7.
|
Már bár Ráv Ási; Ráfrám (II)
|
|
460–500
|
8.
|
Rábá Toszfáá, Ráviná (II)
|
* A csillaggal jelölt név azt jelzi, hogy az illető Bölcs a következő nemzedék idején is még aktívan tevékenykedett.
Tánák és ámorák válogatott listája
Ez a lista csupán a talmudi bölcsek legmeghatározóbbjait sorolja. Az egész lista nagyon sok nevet foglalna magában – ezek közül sok név csupán egyszer van említve az egész rabbinikus irodalomban.
A tánák és ámorák teljes listája (Áron Hyman rabbi, Toldot háTánáim vöÁmoráimcímű könyve harmadik kötetének végén megjelent összeállítás alapján):
* 3400 ámorá kerül említésre z egész Babilóniai és Jeruzsálemi Talmudban és a Midrásokban.
Ábá rabbi– ÁI,3
Ábá Árichá (lásd Ráv)
Ábá bár Ábá (lásd Ávuhá DöSmuél)
Ábá bár Chijá bár Ábá rabbi– ÁI, 3
Ábá Sául – T, 4-5
Ábáhu (Áváhu) rabbi– ÁI, 3
Ábájé – ÁB, 4
Áchá rabbi – ÁI, 4
Ráv Áchá bár Jáákov – ÁB, 3
Áchá bár Rává – ÁB, 6-7
Ráv Ádá bár Áhává (1) – ÁB, 2
Ráv Ádá bár Áhává (II) – ÁB, 4
Áfesz rabbi – ÁI, 1
Ákávjá ben Máhálálél – T, 1
Ákivá rabbi – T, 4
Ámémár – ÁB, 5-6
Ámi rabbi – ÁI, 3
Antigonosz, a Szochoi – Z
Ráv Ási – ÁB, 6
Ászi rabbi – ÁI, 3
Ráv Ászi – ÁB, 1
Ávimi – ÁB, 2
Ávimi bár Ábáhu – ÁI, 4
Ávin rabbi (lásd Rávin)
Ávin (II) rabbi (bár Ávin) – A1, 5
Ávtáljon – Z
Ávuhá Dö (az apja) Smuél(nak) (= Ábá bár Ábá) ÁB, 1
Ázárjá (Ezrá) – ÁI, 5
Bár Kápárá – TA
Bává ben Butá – T, 1
Ben Ázáj (lásd Simon ben Ázáj)
Ben Hé Hé – T, I
Ben Nánász (lásd Simon ben Nánász)
Ben Zomá (lásd Simon ben Zomá)
Ráv Bivi bár Ábájé – ÁB, 5
Börechjá rabbi – ÁI, 4
Cádok (I) rabbi – T, 2
Cádok (II) rabbi – T, 5
Chágáj (Ráv Chágá) rabbi – ÁI, 3-4
Cháláftá rabbi – T, 4
Ráv Chámá – ÁB, 5
Chámá bár Biszá rabbi – T, 6
Chámá bár Chániná rabbi – ÁI, 2
Ráv Chámá bár Gurjá – ÁB, 2
Ráv Chánán bár Rábá (Ábá) – ÁB, 2
Chánánjá (Chániná) ben Cháchináj – T, 4
Chánánjá (Chániná) ben Trádjon rabbi – T, 4
Chánánjá (Chániná) Jehosua (ben Chánánjá) (unokaöccse)
– T, 4
Chániná rabbi (a Ciporii) – ÁI, 5
Chániná (Chinená) bár Pápá rabbi – ÁI, 3
Chániná (ben Chámá) rabbi – ÁI, 1
Chániná ben Doszá rabbi – T, 2
Chániná ben Gámliél rabbi – T, 5
Chániná (Chánánjá) rabbi szgán hákohánim (a főpapp
helyettese) – T, 2
Chelbo rabbi – ÁI, 3
Chijá rabbi – TA
Chijá bár Ábá rabbi – ÁI, 3
Ráv Chijá bár Ási – ÁB, 2
Ráv Chijá bár Joszéf – ÁB, 2
Ráv Chijá bár Ráv – ÁB, 2
Ráv Chiszdá – ÁB, 3
Chizkijá rabbi – ÁI, 4-5
Chizkijá (bár Chijá) – ÁI, 1
Ráv Dimi – ÁB, 3-4
Ráv Dimi, a Nöhárdöái – ÁB, 4
Doszá ben Hyrcanus rabbi – T, 2
Eláj rabbi – T, 4
Eláj (Elá, Lá) rabbi – ÁI, 3
Elázár ben Árách rabbi – T, 3
Elázár ben Ázárjá rabbi – T, 4
Elázár ben Cádok (I) rabbi – T, 3
Elázár ben Cádok (II) rabbi – T, 5
Elázár (ben Pdát) rabbi – ÁI, 3
Elázár (ben Sámuá) rabbi – T, 5
Elázár ben Simon rabbi – T, 6
Elázár HáKápár rabbi – T, 6
Elázár HáModái rabbi (a Modiini) – T, 4
Eliezer ben Hyrcanus rabbi – T, 3
Eliezer ben Jáákov (I) rabbi – T, 3
Eliezer (Elázár) ben Joszé rabbi – ÁI, 5
Eliezer ben Joszé HáGlili rabbi (a Galileai) – T, 5
Elisá ben Ávujá – T, 4
Rábán Gámliél (III) bár rabbi (Jehudá HáNászi) – TA
Rábán Gámliél (I) HáZákén – T, 1
Rábán Gámliél (11), a Jávnei – T, 3
Ráv Gidél – ÁB, 2
Gönivá – ÁB, 1-2
Ráv Gövihá, a Bé-Ktili – ÁB, 6
Ráv Hámnuná (1) – ÁB, 2
Ráv Hámnuná (II) – ÁB, 3
Hilél (II) – ÁI, 4
Hilél Házákén (az idősebb) – Z
Hosájá Rábá rabbi (lásd Osájá)
Ráv Huná (Chuná) – ÁB, 2
Ráv Huná (bár Ávin) – ÁI, 4
Ráv Huná bár Jehosuá ÁB, 5
Ráv Idi bár Ávin (I) – ÁB, 3-4
Ráv Idi bár Ávin (II) – ÁB, S
Jáákov bár Idi rabbi – ÁI, 2-3
Jánáj rabbi – ÁI, 1
Jehosuá bár Idi rabbi – ÁB, 5-6
Jehosuá (ben Chánánjá) rabbi – T, 3
Jehosuá ben Korchá rabbi – T, 5
Jehosuá ben Lévi rabbi – ÁI, 1
Jehosuá ben Práchjá – Z
Jehudá (bár Chijá) – ÁI, 1
Jehudá ben Bává rabbi – T, 4
Jehudá ben Bötérá (I) rabbi – T, 2
Jehudá ben Bötérá (II) rabbi – T, 4
Jehudá (ben Eláj) rabbi – T, 5
Ráv Jehudá (bár Jechezkél) – ÁB, 2
Jehudá ben (Simon ben) Pázi rabbi – ÁI, 4
Jehudá ben Tábáj – Z
Jehudá HáNászi rabbi (a Fejedelem) – T, 6
Jehudá Nösziá (I) rabbi – ÁI, 1
Ráv Jémár – ÁB, 6-7
Jichák ben Elázár rabbi – ÁI, 4
Jichák bár Náchmán rabbi (Náchmáni) – ÁI, 3
Jichák rabbi (Nápáchá) – ÁI, 2
Jirmöjá rabbi – ÁI, 3-4
Ráv Jirmöjá ben Ábá – ÁB, 2
Jismáél (ben Elisá) rabbi – T, 4
Jismáél ben Jochánán ben Broká rabbi – T, 5
Jismáél ben Joszé rabbi – T, 6
Jochánán (bár Nápáchá) rabbi – ÁI, 2
Jochánán ben Broká rabbi – T, 4
Jochánán ben Nuri rabbi – T, 4
Rábán Jochánán ben Zákáj – T, 2
Jochánán Hászándlár rabbi („a cipész”) – T, 5
Joná rabbi – ÁI, 4
Jonátán rabbi – T, 5
Jonátán ben Uziél rabbi – T, 1
Joszé (ben Cháláftá) rabbi – T, 5
Joszé ben Chániná rabbi – ÁI, 2
Joszé ben Jehudá (ben Eláj) rabbi – T, 6
Joszé ben Jochánán – Z
Joszé ben Joezer – Z
Joszé ben Kiszmá rabbi – T, 4
Joszé ben Mösulám rabbi – T, 6
Josijá rabbi – T, 5
Joszé (bár Zvidá) rabbi – ÁI, 4
Joszé HáGlili rabbi („a Galileai”) – T, 4
Joszé Hákohén rabbi – T, 3
Ráv Joszéf (bár Chijá) – ÁB, 3
Ráv Káháná (I) – ÁB, 1
Ráv Káháná (II) (Ráv tanítványa) – ÁB, 2
Ráv Káháná (Ill) – ÁB, 3
Ráv Káháná (IV) – ÁB, 5
Ráv Káháná (V) – ÁB, 6
Kárná – ÁB, 1
Kohén rabbi – ÁI, 3
Ráv Kötiná – ÁB, 2
Lévi (ben Sziszi) – TA
Máná (Máni) (I) rabbi – ÁI, 2
Máná (II) rabbi – ÁI, 5
Már bár Ráv Ási – ÁB, 7
Már Ukvá (I) – ÁB, 1
Már Zutrá – ÁB, 6
Ráv Mátáná (I) ÁB, 2
Méir rabbi – T, 5
Ráv Mösársijá – ÁB, 5
Ráv Náchmán bár Chiszdá – ÁB, 4
Ráv Náchmán (bár Jáákov) – ÁB, 3
Ráv Náchmán bár Jichák – ÁB, 4
Náchum, a Gámzoi – T, 3
Nátán (HáBávli) rabbi, a Babilóniai – T, 5
Nechemjá rabbi – T, 5
Nechunjá ben Hákáná rabbi – T, 3
Nitáj HáÁrbéli – Z
Osájá (Hosájá) rabbi Rábá – TA
Ráv Pápá – ÁB, 5
Ráv Pápi – ÁB, 5
Pinchász (ben Chámá) rabbi – ÁI, 4
Pinchász ben Jáir rabbi – T, 6
Rábá bár Ávuhá – ÁB, 2
Rábá bár bár Cháná – ÁB, 3
Rábá bár Cháná – ÁB, 1
Rábá (bár Náchámáni) – ÁB, 3
Rábá bár Ráv Huná – ÁB, 3
Rábá Toszfáá – ÁB, 8
Rabbi (lásd Jehudá HáNászi)
Ráchává (Pumbeditából) – ÁB, 3
Ráfrám (I) – ÁB, 6
Ráfrám (II) – ÁB, 7
Rámi bár Chámá – ÁB, 4
Ráv (= Ábá Árichá) – ÁB, 1
Rává – ÁB, 4
Rávin (Ávin, Bon) – ÁI, 3-4
Ráviná (I) – ÁB, 6
Ráviná (II) (bár Huná) – ÁB, 8
Rés Lákis (lásd Simon ben Lákis)
Sámáj – i.sz. 1. század
Sámuél (lásd Smuél)
Ráv Sélá – TA
Ráv Sésá (Séset) bár Ráv Idi – ÁB, 4-5
Ráv Séset – ÁB, 3
Ráv Séset bár Ráv Idi (lásd Sésá bár Ráv Idi)
Simon (Semen) bár Ábá rabbi – ÁI, 3
Simon (bár Jocháj) rabbi – T, 5
(Simon) ben Ázáj – T, 4
Simon ben Cháláftá rabbi – T, 6
Simon ben Elázár rabbi – T, 6
Rábán Simon ben Gámliél (I) – T, 2
Rábán Simon ben Gámliél (II) – T, 5
Simon ben Jehudá rabbi – T, 6
Simon ben Lákis rabbi – ÁI, 2
Simon ben Mönászjá rabbi – T, 6
Simon ben Nánász rabbi – T, 4
Simon ben Pázi rabbi – ÁI, 2-3
Simon ben rabbi (Jehudá HáNászi) – TA
Simon ben Sátách – Z
Simon ben Zomá – T, 4
Simon HáCádik (az Igaz) – Z
Smájá – Z
Smuél – ÁB, 1
Smuél bár Jichák rabbi – ÁI, 3
Smuél bár Joszé bár Bon rabbi (Ávin) – ÁI, 5
Smuél bár Náchámáni rabbi (Náchmán) – ÁI, 3
Smuél Hákátán – T, 3
Szimlái rabbi – ÁI, 2
Szumáchosz – T, 6
Tánchumá (bár Ábá) rabbi – ÁI, 5
Tárfon rabbi – T, 3
Ukvá, Már (lásd Már Ukvá)
Ulá (bár Jismáél) – ÁI, 2-3
Zérá rabbi – ÁI, 3
Ráv Zérá – ÁB, 4
Zöiri – ÁB, 2
Zriká rabbi – ÁI, 3
Zutra, Mar (lásd Mar Zutra)
Ráv Zvid – ÁB, 5
