Rabbi Nátán a negyedik tanaitanemzedék tagja, Méir kortársa és kollégája Usában és Jehudá fejedelem egyik mestere volt. A babilóniai egzilarkha fia, aki álijázott, és már a jávnei tanházban a kor nagyjaitól tanult. Eliézertôl, Tárfontól és rabbi Jismáéltól idéz. A hadrianusi üldözések idején, amelyeket egyébként költôi szavakkal ecsetelt (Mechiltá, Jitró 6.), kénytelen volt elhagyni az országot, és visszamenni Babilóniába.

Itt késôbb segítségére volt az ereci bölcseknek, akik azon igyekeztek, hogy Chánánjától, rabbi Josuá unokaöccsétôl visszaszerezzék Erec Jiszráél prioritását a szökôévek beiktatásában és az ünnepek dátumának megállapításában. Ennek köszönhette — no meg nagy tudásának és apja méltóságának –, hogy amikor visszatért Erec Jiszráélba, hogy elfoglalja helyét az újonnan megalakult usái hierarchiában, rögtön kinevezték a második Simeon ben Gámliél mellett a felsôbíróság elnökének. Méir volt a cháchám, a triumvirátus harmadik tagja. Lehet, hogy Nátánnak eleve voltak fejedelmi ambíciói, de az is lehet, hogy Méir és Nátán csak megsértôdtek Simeon úrhatnám viselkedése miatt — ami által úgy tűnt, hogy kettejüknek kevesebb megbecsülés jár –, mindenesetre tény, hogy egy idôben Simeon „elcsapását” tervezték, az emlékezetes jávnei palotaforradalmat modellként véve. Ez meghiúsult (lásd a második Simeon ben Gámliélról és a Méirrôl szóló fejezetet), és a fejedelem keserű szemrehányással illette Nátánt: „Jó, hogy apádnak ezüst öve volt [ez volt az egzilarkha hivatali jelvénye], és erre föl a felsôbíróság elnöke lettél. De ez arra is jogosít, hogy fejedelem légy?!” (Horájot 13.) Rabbi Nátán késôbb bocsánatot kért Simeon ben Gámliéltól. Sok helyen úgy idézi ôt a Talmud, hogy „vannak, akik így mondják”, mert Simeon azzal büntette ôt és renitens társát, Méirt — aki még bocsánatot sem kért –, hogy nevük ne említtessék (Uo.).

* * *

Nátánt rabbi Jehudával együtt említi a Talmud mint a Misná szerkesztôjét (Bává Meciá 86.). Jehudá Nátán tanítványa volt, de sokszor vitába szállt vele, mégpedig igen éles stílusban. Évekkel késôbb rabbi Jehudá megbánta ezt, és mentegetôzve mondta: „…gyerekes módon voltam szemtelen a babilóniai Nátánnal szemben…” (Bává Bátrá 131.).
Nátán egy egyedülálló, aggadikus, de egyben moralizáló mű szerzôjeként is ismeretes: ez Az atyák bölcs mondásainak másik változata, amelyet úgy neveznek, hogy Rabbi Nátán Ĺvotja. Ez párhuzamos az eredeti Atyákkal, amely a Misná szerves része, de csak bölcs mondásokat tartalmaz, a legendás betétek nélkül. Nátán maga is szerkesztett bizonyos Misná-szövegeket (Kohelet Rábá 5:8.), de ezek késôbb beolvadtak a Jehudá által szerkesztett és kodifikált általános Misnába.
Sokat utazott, és élményeirôl itt-ott beszámol a Talmud. Egyszer, mesélte, a tengerentúlon járt, és elébe jött egy asszony a csecsemôjével, aki elmondta, hogy elsô fia meghalt, amikor körülmetélték, és ugyanígy járt a második fia is. „Amikor a harmadik csecsemôt elibém hozták — mesélte Nátán –, láttam, hogy piros a teste. Mondtam anyjának, várjanak a körülmetéléssel, amíg a vére leülepszik. ěgy is történt. Aztán körülmetélték, életben maradt, és elnevezték rólam Nátánnak…”
Más alkalommal Kappadókiában járt — meséli Nátán –, ott meg egy „zöld” gyereket látott (aki bizonyára „besárgult”, mint az újszülötteknél elôfordul), és azt mondta az anyjának, várjon a brittel. ěgy is lett, és ezt a gyereket is Nátánnak nevezték el (Chulin 47.).

* * *

Nátán a magánjog szakértôje volt, és mint dáján, vagyis bíró, igen jó nevet szerzett. Az volt fô tevékenysége, hogy bizonyos ěrás-versek elemzésébôl vezette le a háláchát. Például: honnan tudjuk, hogy nem szabad harapós kutyát tartani, vagy azt, hogy nem szabad rozoga létrát kéznél hagyni? Mert írva van: „Ne szennyezd be házadat vérontással…” [(5Mózes 22:8.) Ktubot 41.) És azt honnan tudjuk, hogy nem adhatunk egy pohár bort egy názirnak, aki megfogadta, hogy nem iszik bort? Mert írva van: „Vak elé ne vess gáncsot!” (P’száchim 22.)
A Misnában mindössze kétszer van szerepel, de a brájtákban, a nem kodifikált Misnában igen sokszor. Vannak, akik neki tulajdonítják a „negyvenkilenc tulajdonság” brájtáját, egy morális mondásokat, illetve tulajdonságokat tartalmazó gyűjteményt, amely elveszett, és csak itt-ott lehet találkozni egy-egy belôle származó idézettel Rásinál, Ibn Ezránál, a Rosnál és másoknál.
Az elfogadott véleménnyel ellentétben azt mondta, hogy nem egyszer egy évben, Ros HáSáná elôtt ítélkeznek az ember felett, hanem naponta, sôt óránként (Ros HáSáná 16.). Azt is mondta, hogy minden apró micvának megvan a jutalma ezen a világon is, nemcsak a túlvilágon (M’náchot 44.). „A magad hibáját ne ródd fel másnak!” (Bává Meciá 59.) — szokta mondani. Nem bírta elviselni, ha hízelegtek valakinek, vagy érdemtelenül dicsérték. Mélységesen elítélte azokat, akik hízelegtek Agrippa királynak, a római vazallusnak, akinek zsidó származásával bajok voltak, amikor megjelent a Szentélyben: „Abban a pillanatban megértek a pusztulásra” — mondta. (Szotá 41.)

* * *

Ez is a szavajárása volt: „Nincs olyan szeretet, mint a Tóra szeretete, nincs olyan bölcsesség, mint Erec Jiszráél bölcsessége, és nincs még olyan szépség, mint Jeruzsálem szépsége.” (Ĺvot d’Rábi Nátán 28.)
Mindenki tudja, hogy életmentés céljából szabad a szombatot megszegni. Rabbi Nátán ezt egy igen logikus indokkal okolta meg: „Szegjél meg érte egy szombatot, hogy megtartson sok szombatot!” (M’chiltá, Ki Tiszá)
Sok hasonló nevű Talmud-bölcs volt, fôleg amoriták. Az elsô és legnagyobb volt köztük rabbi Nátán, a babilóniai.

Megszakítás