Zsidó filozófia
A ZSIDÓ HIT ALAPJAI
III. rész
AZ EMBER
1. fejezet
A teremtés célja
A cél felismerése
3:1. Ahhoz, hogy az ember betöltse a teremtés célját, ismernie kell a célt.
3:2. A teremtés céljának megismerése nyilvánvalóan nem jelenti az Örökkévaló belső indítékainak kifürkészését. Mivel nem ismerhetjük meg az Örökkévalót, nyilvánvaló, hogy nem ismerhetjük legbelső indítékait.[1]
3:3. Ennek ellenére szemügyre vehetjük az Örökkévaló által teremtett mindenséget, és megpróbálhatjuk megérteni létezésének az okát. Tanulmányozhatjuk azt is, amit Maga az Örökkévaló tanított a teremtés céljáról.[2]
„Szeretetből épült a világ”
3:4. Mivel az Örökkévaló abszolút tökéletes önmagában, ezért nyilvánvaló, hogy nincs valódi szüksége a világmindenség teremtésére.[3]
Ebből arra kell következtetnünk, hogy a világmindenségnek az Örökkévaló által történt megteremtése az altruizmus és szeretet lehető legtökéletesebb cselekedete volt. „Szeretetből[4] épült a világ”.[5]
3:5. Ennélfogva az Örökkévaló azért teremtette a világot, hogy jóságot ruházzon művére. Így szól az írás[6]: „Jóságos az Örökkévaló mindenekhez, és irgalma rajta van mind az ő művein”.[7] Amint az írva van[8], Maga az Örökkévaló jónak nevezte a teremtést: „És látta Isten mindazt, amit alkotott, és íme nagyon jó volt”.[9]
3:6. A világmindenség teremtésének főcélja az volt, hogy „A Mindenható azt kívánta, hogy legyen egy lakóhelye a legalsó világban.”[10] Vagyis más szavakkal az isteni végtelenség tökéletes kiteljesülése csak akkor lehetséges, ha még egy olyan létben is – mint a mi világunk – ahol az Istenség nem természetes és magától érezhető, még egy ilyen helyen is az ott élő teremtmények Istent kutatják és lelik föl. Ez által megnyilatkozik, hogy Isten nem csak a szellemi végtelen síkban, hanem még a végesben is fel képes tárulni. Ez pedig az ő valódi végtelenségét és valódi igazságát tárja föl.
3:7. Éppen ez az oka annak is, hogy a Tóra legtöbb parancsolata, ami az emberiségnek adatott gyakorlati vonatkozású, és csak a fizikai mivoltban teljesíthető. Hiszen kifejezetten ezekkel a szentcélú cselekedetekkel képes az ember feltárni az isteni energiát még a lakalacsonyabban is.[11]
A rossz és az istentelen megteremtése
3:8. Az Örökkévaló tervébe még azok a dolgok is beletartoznak, amelyek látszólag ellentmondanak ennek a célnak. Így szól az írás[12]: „Mindet a maga céljára alkotta az Örökkévaló, és a gonoszt is a bajnak napjára”.[13]
3:9. Az Örökkévaló képességei végtelenek, következésképp szeretete és altruizmusa korlátlan, és eredménye az egész teremtés legnagyobb jótéteménye.[14]
3:10. Minden jót az Örökkévaló határoz meg, következésképp a lehető legnagyobb jótétemény az, ami közvetlenül az Örökkévalótól jön.[15]
3:11. Ahhoz, hogy valamit értékelni, vagy akár csak észlelni lehessen, bizonyos fokú kontraszt szükséges.[16] Ilyenformán annak érdekében, hogy a világmindenség megtapasztalhassa az Örökkévaló jelenlétét, előbb meg kell tapasztalnia a hiányát. A lehető legnagyobb kontraszt biztosítása érdekében az Örökkévaló olyan környezetnek teremtette meg a világmindenséget, amelyben lényege fölfedezhetetlen.[17]
„Óhajtott egy hajlékot az alsó világban.”
3:12. Hogy célját betöltse, az Örökkévaló olyan környezetként teremtette meg a világmindenséget, ahol egyetlen teremtmény képes osztozni az Ő jóságában. Ez a teremtmény értelmes, tud örülni, képes a boldogságra és az Örökkévalóval való bensőséges kapcsolatra is. Ez a teremtmény az ember.[18]
3:13. Ilyenformán a világon minden olyan eszközként szolgál, amely által az ember képessé válik az Örökkévaló jóságának elérésére.[19] Úgy szól a tanítás, hogy a teremtés befejezésekor, az Örökkévaló, mielőtt megteremtette az embert, azt mondotta: „Ha nincsenek vendégek, mi örömét leli a Király mindabban a jóban, amit biztosított?”[20]
3:14. Következésképp az ember olyan lénynek teremtetett, aki képes bizonyos fokú megértésre, és arra, hogy végső fokon megtapasztalja a lehető legnagyobb jót, ami nem más, mint Maga az Örökkévaló.[21] Ezért kimondhatjuk, hogy az Örökkévaló célja a teremtéssel az volt, hogy engedje egy Tőle messzi távol és sokkal alacsonyabban álló teremtménynek megtapasztalni Őt. Úgy szól a tanítás, hogy az Örökkévaló azért teremtette a világmindenséget, mert „Óhajtott egy hajlékot az alsó világban.”[22]
2. fejezet
Az ember cselekedetei
Miért kell megismernünk Isten akaratát?
3:15. Az Örökkévaló lelki tulajdonságokkal teremtette az embert, miáltal az a lehető legnagyobb örömet éli meg, ha olyasmit tesz, amiről tudja, hogy jó és üdvös. Ez az öröm annak arányában növekszik, minél nagyobb az a tekintély, aki az adott tettet jónak nyilvánítja. Mivel a lehető legnagyobb tekintély Maga az Örökkévaló, ezért nem létezhet nagyobb öröm, mint az a jól végzett munka, amiről tudjuk, hogy az Örökkévaló kifejezett akaratának engedelmeskedve végeztük el.[23]
3:16. Ezért fedte fel akaratát az Örökkévaló az ember előtt. Így mondotta[24]: „Én, az Örökkévaló, a te Istened, tanítlak téged haszonra, vezetlek az úton, amelyen járj”.[25]
3:17. Az Örökkévaló akaratának történő engedelmeskedés következésképp beteljesíti az Örökkévaló altruista célját a teremtésben.[26] Így mondotta a Zsoltárköltő[27]: „Te tanítasz engem az élet ösvényére, örömök bősége van a Te színed előtt, gyönyörűségek a Te jobbodon örökké!”.[28]
A szabad akarat
3:18. Az embernek, annak érdekében, hogy egy ilyen cselekedet örömét érezhesse, feltétlenül tudnia kell, hogy cselekedetét szabad akaratából, és nem természete kényszerétől hajtva vitte véghez. Ezért annak érdekében, hogy minden cselekvés az egyes embertől függjön, az Örökkévaló abszolút szabad akaratot adott az embernek.[29]
3:19. Az isteni igazságszolgáltatáshoz szükség van szabad akaratra. Ellenkező esetben az ember nem részesülhetne jótéteményekben, illetve nem lehetne tőle megtagadni azokat olyan cselekedetek miatt, amelyeket nem képes befolyásolni.[30] A szabad akaratot azonban ezen túlmenően az a puszta cél is igényli, amelyért az Örökkévaló megteremtette a világmindenséget, nevezetesen az, hogy az embert a saját teljesítménye fölött érzett öröm révén jóban részesítse.[31]
3:20. Nincs nagyobb jó, mint elérni egy bizonyos fokú egyesülést az Örökkévalóval, minden jó Teremtőjével. Mivel az Örökkévaló a lehető legnagyobb jóban óhajtja részesíteni az embert, ezért felruházta azzal a képességgel, hogy hasonlíthasson Rá.[32]
3:21. Ezért adott az Örökkévaló az embernek szabad akaratot. Ahogy az Örökkévaló szabad lényként cselekszik, ugyanúgy cselekszik az ember is. Ahogy az Örökkévaló minden előzetes megszorítás nélkül cselekszik, ugyanúgy cselekszik az ember is. Ahogy az Örökkévaló képes szabad akaratából jót tenni, hasonlóképpen képes erre az ember is.[33] Ezért mondjuk az emberről, hogy az Örökkévaló képére teremtetett.[34]
3:22. Annak érdekében, hogy az embernek igazi szabad választása legyen, nemcsak belső akarati szabadságra van szüksége, hanem olyan környezetre is, amelyben létezik az engedelmesség és az engedetlenség közötti választás.[35]
3:23. Annak érdekében, hogy létezzen ilyen választás, az Örökkévaló olyan világot teremtett, ahol jó és rossz egyaránt szabadon érvényesülhet.[36] Így mondotta[37]: „Én vagyok az Örökkévaló, és nincs más, aki alkot világosságot és teremt sötétséget, szerez békét és teremt rosszat; én, az Örökkévaló teremtem mindezeket”.[38]
A rossz, nem más, mint olyan akadály, ami a jóhoz vezethet
3:24. Az Örökkévaló ruházta fel az embert lelki tulajdonságokkal, hogy minél nagyobb a teljesítménye, annál nagyobb öröme teljen abban, és olyannak teremtette a világot, hogy az a lehető legnagyobb feladatok elé állítsa az embert.
3:25. Következésképp a világ olyan helynek teremtetett, ahol bár nehéz, de lehetséges engedelmeskedni az Örökkévalónak. Az Örökkévaló megengedi a gonoszság és a kísértés létezését, noha azok miatt elhagyhatják Őt az emberek, és figyelmen kívül hagyhatják a tanításait.[39] Jóllehet egyesek szabad választásuk folytán tévelyednek el, ez az az ár, amit fizetni kell azért, hogy a jót választók jutalma a lehető legnagyobb legyen. Úgy szól a tanítás, hogy a világ az erényesek kedvéért teremtetett.[40]
3:26. Következésképp még a világ gonoszságai és kísértései is azt a célt szolgálják, hogy fokozzák azok elégedettségét, akiknek sikerül úrrá lenniük rajtuk: így fontos szerepet játszanak az ember végső jutalmában, s ennélfogva az Örökkévaló szándékában.[41]
3:27. Minél nagyobb akadályokat kell legyőzni, annál nagyobb az elégedettség és a jutalom. Úgy szól a tanítás: „A jutalom – a szenvedés mértéke szerinti.”[42]
3:28. Az Örökkévaló megteremtette ugyan a lehetőséget a gonoszságra, de azért teremtette, hogy az ember leküzdhesse azt. Így szól az írás[43]: „Lám, az istenfélelem –bölcsesség, s a rossztól távozni – értelem”.[44]
3. fejezet
Az ember környezete
A két világ
3:29. Van egy fontos kettősség az Örökkévaló szolgálatához szükséges környezetben, és az ilyen szolgálat miatti elégedettséghez és jutalomhoz szükséges környezetben. Annak érdekében, hogy az ember elérje a teljesítmény fölött érzett lehető legnagyobb elégedettséget, olyan környezetben kell engedelmeskednie az Örökkévaló akaratának, amely a lehető legnagyobb nehézségeket támasztja. Következésképp ennek a környezetnek olyannak kell lennie, amelyben sem Maga az Örökkévaló, sem parancsolatainak isteni természete nem nyilvánvaló. Másfelől abban a környezetben, ahol az ember tettei gyümölcseit élvezheti, mind az Örökkévalónak, mind parancsolatai isteni természetének a lehető legnyilvánvalóbbnak kell lennie. Tehát minél nyilvánvalóbbak ezek, annál nagyobb elégedettség és jutalom származik az ember teljesítményéből.[45]
3:30. Következésképp az Örökkévaló a lét két szintjét teremtette. Ezt a világot (olám háze) a feladat és teljesítmény környezetének teremtette, amelyben az ember kiérdemelheti legvégső jutalmát. Ugyanakkor teremtett egy második szintet is, az „eljövendő világot” (olam hábá), a legvégső jutalom világát, amelyben tökéletesen nyilvánvaló lesz minden cselekedetünk igaz természete.
3:31. E két világ léte megoldja az említett kettősséget. Ez a mostani világ a lehető legnagyobb akadályok világa, míg az eljövendő világ a teljesítmény lehető legteljesebb realizálódásának környezete.[46]
„Minden az Ég kezében van, kivéve az Ég félelmét”
3:32. Az az elv tehát, miszerint az embernek abszolút szabad akarata van, amelynek révén választani képes jó és rossz között, vallásunk egyik alapja. Ekképpen mondja a Tóra[47]: „Tanúkul hívom ma ellenetek az eget és a földet; elébed tettem az életet és a halált, az áldást és az átkot! Válaszd tehát az életet azért, hogy életben maradj te és a magzatod”.[48]
3:33. Következésképp mindenki megválaszthatja a maga életútját, választhat a jó és a rossz között. Mindenkiben megvan a képesség a lehető legmagasabb fokú emberi tökéletesség elérésére, illetve hogy a gonoszság és a lealjasodás legmélyebb szintjére süllyedjen. Ha valaki a rosszat választja, és elengedi a füle mellett a jóság hívó szavát, nincs joga panaszra, mert egyedül övé volt a döntés. Így szól az írás[49]: „A Legfelső szájából nem származik a rossz és a jó? Mit panaszkodik hát az ember, míg él. Mindenki a saját vétkeiért bűnhődik?”.[50]
3:34. Az ember nem mindig tudja meghatározni a körülményeit és természetes lehetőségeit, és ezek behatárolhatják a tevékenységét.[51] Ennek ellenére végső fokon minden ember választhat, hogy képességei szerint szolgálja-e az Örökkévalót, vagy sem.[52] Úgy szól a tanítás: „Minden az Ég kezében van, kivéve az Ég félelmét”.[53]
3:35. A szabad akarat szélesebb választási lehetőséget kínál az embernek annál, mint hogy csupán reagáljon a környezetére. Következésképp, jóllehet az egyes ember cselekedeteit befolyásolhatja öröksége és környezete, abszolút módon ezek egyike sem határozza meg azokat.
Az örök emberi kétkedés oka
3:36. Ha megértjük, mi az Örökkévaló célja a teremtéssel, azt is megérjük, miért nem kényszeríti a mindenható Örökkévaló az embert, hogy jót cselekedjen és engedelmeskedjen a parancsolatainak. Ha az Örökkévaló rákényszerítené az embert a parancsolatok teljesítésére, akkor azoknak célját semmissé tenné. Az Örökkévaló óhajtja ugyan, hogy jót cselekedjünk, de csak szabad akaratunkból.[54]
3:37. Az etika és az erkölcs csak az ember hasznára létezik, és ez a haszon csak akkor realizálható, ha az ember szabadon cselekszik. Az erkölcs semmiféle módon nem érinti az Örökkévalót, és az Örökkévalónak nem származik semmiféle haszna a mi jóságunkból.[55] Hasonlóképpen a gonoszság végső fokon árt ugyan az elkövetőjének, de ténylegesen sosem érintheti az Örökkévalót. Az Örökkévaló így mondotta[56]: „Vajon engem bosszantanak-e?… Nemde önmagukat – arcuk szégyene végett?”. Az Örökkévalónak tehát nincs lényegi oka rákényszeríteni az embert, hogy jót cselekedjen, és őrizkedjék a rossztól.[57]
3:38. Mivel a szabad akarat az Örökkévaló céljának legfontosabb alkotóeleme, ezért az Örökkévaló semmi olyat nem tesz ezen a világon, ami megsemmisíthetné vagy csökkenthetné azt a képességet, amelynek révén az ember választani képes a jó és a rossz között. Következésképp ezen a világon nem jutalmazza nyíltan a jót, és nem bünteti nyíltan a rosszat, mert az csökkentené azt a szabadságot, amelynek révén az ember rosszat vagy jót tehet. Hasonlóképpen az Örökkévaló nem igen engedélyez kétségbevonhatatlan csodát, amely meghatározná az egyén szabad választását.[58]
4. fejezet
Az emberi tett szabadsága
Az Örökkévaló jövőismerete, és az egyén a szabad választása
3:39. Az, hogy az Örökkévaló mindentudó, és ismeri a jövőt, nem mond ellent a ember szabad választásának. Ez a látszólagos paradoxon abból fakad, hogy nem értjük pontosan, hogyan tud az Örökkévaló mindenről, és még kevésbé értjük, hogy miképpen ismeri a jövőt.[59] Mivel az ember ehhez az anyagi világhoz kötődik, és elméjét behatárolják az idő korlátjai, ezért nem lát az időn túlra, ahol ennek a paradoxonnak a feloldása van.[60] Bár nem értjük, de az Örökkévaló jövőismerete semmiképpen sem fosztja meg az egyént a szabad választástól.[61]
3:40. Tudjuk, hogy az Örökkévaló az időn kívül létezik, tehát a jövőt pontosan ugyanúgy ismeri, mint a múltat és a jelent.[62] És ahogy a múlt ismerete nem hat az ember szabad akaratára, ugyanúgy nem hat rá a jövő ismerete sem.[63]
3:41. Az Örökkévaló, az idő Teremtője kedve szerint bánhat az idővel. Sőt, az idő nem azért teremtetett, mert az Örökkévalónak szüksége volt rá, hanem azért, hogy a világot az ember végső üdve érdekében cselekedetek színterévé tegye. Úgy szól a tanítás: „Minden előre láttatik,[64] de adatott szabad akarat; a világ egyszer s mindenkorra megítéltetett, és mindenki a saját cselekedetei szerint [ítéltetik meg].”[65] Mind az időt, mind a fenti látszólagos paradoxont úgy teremtette az Örökkévaló, hogy elérje végső célját: Így lehet a világ olyan környezet, amelyben „mindenki a saját cselekedetei szerint” ítéltetik meg[66].
A prófécia és a szabad akarat
3:42. Az Örökkévaló bizonyos alkalmakkor egy-egy próféta előtt felfedi valaki jövőbeli cselekedeteit.[67] Az ilyen prófécia mindazonáltal függ az illető szabad választásától, és nem abszolút meghatározott.[68] Az Örökkévaló csupán az illető természetéből következő legvalószínűbb eseményeket fedi föl a prófétának. Ez nem zárja ki, hogy az illető a természete ellen cselekedjen: a prófécia semmiképp sem zárja ki az ilyen lelki fordulatokat.[69]
3:43. Hasonlóképpen vannak esetek, amikor az Örökkévaló fölfedi egy prófétának, hogy a még meg nem születettek gonoszak lesznek,[70] de az Örökkévaló ilyenkor is csak az örökségük és a környezetük alapján várható legvalószínűbb jövőjüket villantja fel, de a végső döntés még mindig az érintettek kezében van.[71]
3:44. Az Örökkévaló még olyankor sem fedi föl a bűn mértékét, amikor tudatja egy prófétával, hogy valaki bűnös dolgot fog cselekedni. Következésképp az, hogy gonoszságuk megjövendöltetett, nem mentesíti őket a büntetés alól.[72]
3:45. Így mondotta az Örökkévaló Ábrahámnak[73]: „Tudd meg, hogy idegen lesz magzatod egy olyan országban, amely nem az övék. Szolgákká teszik és sanyargatják őket négyszáz évig, de a népet, amelyet szolgálni fognak, megbüntetem”. Noha elrendeltetett, hogy az egyiptomiak uralkodjanak a zsidó nép fölött, ki-ki a saját cselekedetei alapján ítéltetett meg. Az egyiptomiak is büntetést kaptak, amiért nagyon nagy mértékben súlyosbították az izraeliták szenvedéseit.[74] Így szólt az Örökkévaló[75]: „És nagy haraggal haragszom a gondtalan nemzetekre, mivel én keveset haragudtam, de ők bajra segédkeztek”.[76]
Az Örökkévaló és az ember akarata
3:46. Egyes vélemények szerint az Örökkévaló nem szabja meg az egyén viselkedését. A történelem folyását nagyjából meghatározza, következésképp nagy vonalakban a népek és a különféle rétegek kollektív akaratát is. Az egyén ennek ellenére megtartja szabad akaratát, amellyel úrrá lehet a környezetén.[77]
3:47. A történelem befolyásolásának érdekében az Örökkévaló gyakran irányítja a királyok és más jelentős vezetők akaratát. Írva van[78]: „Mint a vízerek, olyan a király szíve az Örökkévaló kezében, amerre akarja, arra hajlítja”.[79]
3:48. Noha az Örökkévaló nem befolyásolja közvetlenül az egyes ember cselekedeteit, alkalmanként olyan gondolatokat ültet el elméjében, amelyek az Ő akaratának ösvényére vezérlik.[80] Az egyén mindazonáltal szabadon dönthet, hogy megfogadja-e ezeket a sugallatokat, vagy sem.
3:49. Más vélemények szerint[81], az Örökkévaló a világmindenség minden egyes történését meghatározza, és minden az Ő akarata szerint történik. Ez igaz emberre, állatra, növényre és élettelenre egyaránt. Ennek ellenére Isten nem veszi el az embertől a szabad választás lehetőségét. Ennek a látszólagos paradoxnak a megértése ember számára felfoghatatlan, hasonlóan annak a felfoghatatlanságához, ahogy Isten mindent előre lát, és az embernek mégis szabad választása van.
„Aki megtisztítja magát, segítséget kap…”
3:50. Úgy szól a tanítás, hogy az Örökkévaló minden embert a maga által választott úton vezérel.[82] Esetenként olyan gondolatokat plántál az ember elméjébe, amelyek a helyes ösvény felé terelik, máskor pedig olyan eseményeket idéz elő, amelyek bátorítják. Úgy szól a tanítás: „Aki megtisztítja magát, segítséget kap [az Örökkévalótól].”[83] A Zsoltárköltő így imádkozott[84]: „Igazíts engem, Örökkévaló, utadra, hogy járjak igazságodban; egyesítsd szívemet, hogy félje Nevedet”.[85]
3:51. Hasonlóképpen támaszthat olyan körülményeket az Örökkévaló, amelyek a helyes cselekedetek felé terelik az erényes embert.[86] Ugyanígy megad az Örökkévaló a gonosznak minden lehetőséget és feltételt, amelyek között gonosz cselekedeteit folytathatja.[87] Úgy szól a tanítás: „Ha valaki el akar menni, nyitva előtte az ajtó.”[88] Mindazonáltal a végső döntés minden ilyen esetben az egyénen múlik.[89]
Mikor foszt meg Isten a szabad választástól?
3:52. Az egyén időnként annyira gonosz lehet, hogy az emberiség végső üdve megkívánja, hogy megfosztasson a választás lehetőségétől, és hogy szinte elveszítse a megtérés lehetőségét.[90] Ilyen eset állt elő, amikor az Örökkévaló így szólt prófétájához[91]: „Kövérítsd meg e nép szívét, és füleit nehezítsd meg, és szemeit tapaszd be, hogy ne lásson szemeivel, füleivel ne halljon, és szíve ne értsen, nehogy megtérjen és meggyógyuljon”.[92] Ebben áll azoknak a szavaknak a jelentősége is, amelyeket az Örökkévaló Mózesnek mondott[93]: „Én pedig keménnyé teszem Fáraó szívét, és megsokasítom jeleimet és csodáimat Egyiptom országában”.[94] Az Örökkévaló soha sem[95] rendeli el eleve, hogy valaki gonosz legyen, ha azonban a gonoszság túllép egy bizonyos határon, akkor megfosztja az embert a szabad választás szerinti megtérés lehetőségétől.[96] A tanítás szerint az Örökkévaló háromszor figyelmezteti a bűnöst, de ha az nem hallgat rá, akkor bezárulhatnak a megtérés kapui.[97]
A próbatételek
3:53. Végső soron tehát az élet egésze próbatétel, mindazonáltal előfordulhat, hogy az Örökkévaló valamilyen különösen nehéz próba (niszájon) elé állít valakit. Ilyen esetben az illető olyan helyzetbe kerül, amelyben odaadása és hite tétetik próbára.[98]
3:54. Az Örökkévaló csak akkor állítja nehéz próba elé az embert, ha tudja, hogy az képes azt kiállni. Írva van[99]: „Az Örökkévaló megvizsgálja az igazat, és a gonoszt, aki az erőszakot szereti, azt gyűlöli az Ő lelke”.[100] Úgy szól a tanítás: „A fazekas nem üt csapra olyan edényt, amelyik könnyen törik, csak erős edényt. Hasonlóképpen az Örökkévaló csak az igazat teszi próbára, a gonoszt nem.”[101]
3:55. Mivel a Örökkévaló mindentudó, ezért nem kell próbára tennie az embereket ahhoz, hogy tudja, mit fognak cselekedni. Amikor próbára tesz valakit, azt azért teszi, hogy kihozza belőle a lappangó képességeket, és lehetővé tegye, hogy cselekvés útján fejezze ki magát.[102]
3:56. Következésképp az Örökkévaló azért tesz időnként próbára egy-egy embert, hogy megjutalmazza.[103] Ennek az az oka, hogy csupán a lehetőségért nem jár jutalom. Írva van[104]: „munkátoknak jutalma van”.[105] A próba meg is nehezíthet valamilyen feladatot, hogy nagyobb legyen a jutalom.[106]
3:57. Ezen túlmenően, a próbatételre sokszor azért van szükség, hogy az illető megismerje saját lehetőségeit és képességeit, és ezáltal erősödjön az önbizalma.[107] Egyes esetekben az Örökkévaló azért is próbatétel elé állít egy-egy embert, hogy mások is megismerjék annak jó tulajdonságait.[108] Ezért tesz gyakran az Örökkévaló próbára valakit, mielőtt nagyságra vagy vezetői tisztre emeli.
3:58. Az Örökkévaló ugyan vezérelheti, vagy próbára teheti az embert, de a jó és a rossz közötti választás végső fokon az illetőn múlik: teljes mértékben tőle függ, hogy jót tesz-e, vagy rosszat. Az átlagember, ha elég erősen törekszik rá, mindig ura tetteinek. Az ember arra teremtetett, hogy ura legyen sorsának, és így teljes felelősséggel tartozik azért.


[1] Maimonidész, A tévelygők útmutatója 3:13. V. ö. Ávot 6:14 a Jesájá 43:7-ből; Jomá 38a. a Példabeszédek 16:4-ből; Ávot DöRábi Nátán 41:16.
[2] Maimonidész, A tévelygők útmutatója 3:25., 27.; Abarbanel, Sámájim Chádásim 4:6. (Roedelheim, 1828), 47. oldaltól; idézi Svil Emuná (az Emunot Vödéjot-ról) 1:4:9. (41b.); Somér Emunim 2:13. Így például ha valaki megvizsgál egy épületet, meg tudja állapítani a funkcióját, mindazonáltal nem biztosan képes arra, hogy megállapítsa, milyen szándék vezérelte az építőjét.
[3] Mint fent, 2:33. Egyes források szerint az Örökkévaló azért teremtette a világot, hogy megszerezze a „Teremtő” státusát. Lásd Rájá Möhémáná, Zohár 3:257b.; Széfer Hájásár 1.; Meir Aldebei rabbi, Svilé Emuná,a 3. kezdete; Párdész Rimonim 5:4.; Éc Chájim, Drus Igulim Vöjoser 1.; Résit Chochmá, Sáár Hátesuvá 1. (101b.). Ez azonban csak az után lett igaz, hogy az Örökkévaló megalkotta a „Teremtő” és a teremtés fogalmát. Lásd még Likuté Mohárán 52.
[4] Zsoltárok 89:3.
[5] Emunot Vödéjot 1:4. vége, 3:0.; Or HaSém 2:6:2.; Széfer Hájásár 1; Résit Chochmá, Sáár Hátesuvá 1. (101b.); Sné Luchot Hábrit, Bét Jiszráél (1:21b.); Somér Emunim 2:13.; Derech HáSém 1:2:1.; Likuté Mohárán 64. Lásd még Zohár 1:10b., 1:230b., 2:166b.; Széfer Hábrit 2:1:3.
[6] Zsoltárok 145:9.
[7] Emunot Vödéjot 3:0. (53a.). V. ö. Szánhedrin 39b., Rási uo., s. v. Ádár; Mönáchot 53b.; Eszter Rábá 10:15.; Ákédát Jicchák 60.
[8] 1Mózes 1:31.
[9] Maimonidész, A tévelygők útmutatója 3:25.
[10] Midrás Tánchumá, Nászo, 16., Tánjá 33. fejezet.
[11] Tánjá 36–37. fejezet.
[12] Példabeszédek 16:4.
[13] Rási uo.; Smot Rábá 17:1.; Tánchumá, Vájikrá 7.; Ákédát Jicchák 35. Lásd lejjebb a 32. jegyzetet.
[14] Tsuvot Cháchám Cvi 18.; Likuté Ámárim (Tánjá), Sáár Hájichud Vöháemuná 4. (79a.).
[15] Derech HáSém 1:2:1. Lásd még Siur Komá 13:3.; Maimonidész, A megtérés szabályai 8:2.
[16] Likuté Ámárim (Tánjá), Sáár Hájichud Vöháemuná 7. (81b.). Lásd fent, 2:42.
[17] Lásd Chulin 60a.
[18] Möszilát Jesárim 1. (3b.); Derech HáSém 1:2:5. Ott van azonban az a kérdés, hogy a világ egyedül az ember kedvéért teremtődött-e, lásd Maimonidész: A tévelygők útmutatója 3:13. Ott van az a kérdés is, hogy léteznek-e más lakott világok; lásd Jehuda Barceloni rabbi, Kommentár a Széfer Jöcirá-hoz (Berlin, 1885), 171–174. old.; Or HaSém 4:2. (86a.); Máte Dán (Kuzári Séni) 2:136–144.; Széfer Hábrit 1:3:4.
[19] Derech HáSém 1:2:5.
[20] Börésit Rábá 8:5. V. ö. Szánhedrin 38a.; Jeruzsálemi Talmud, Szánhedrin 4:9. (23b.).
[21] V. ö. Börésit Rábá 5:1.; Écha Rábá 1:59.; Pirké döRábi Eliezer 3. (5b.). Lásd még Emunot Vödéjot 1:4. (vége), a Zsoltárok 145:12-ből.
[22] Tánchumá, Nászo 16.; Likuté Ámárim (Tánjá) 36. (45b.).
[23] V. ö. Ávot 4:7.; Kidusin 31a.; Ritvá uo. s. v. Döámár, Bává Kámá 38a., 87a.; Ávodá Zárá 3a.; Szotá 21a. A gyönyörűség bizonyos fokig az autoritáshoz való lelki közelségből származik. Ahol az autoritás Maga az Örökkévaló, és a gyönyörűség az Ő spirituális közelségéből származik.
[24] Jesájá 48:17.
[25] Emunot Vödéjot 1:4. vége.Lásd lent, 5:46.
[26] V. ö. Sábát 31b.; Jálkut Simoni 1:1069. a Prédikátor 3:14-ből. Lásd még Börésit Rábá 1:6., 12:2.; Zohár 2:42a.; Rási az 1Mózes 1:1-ről; Résit Chochmá, Sáár Hátesuvá 1. (101b.).
[27] Zsoltárok 16:11.
[28] Ibn Ezrá uo; Emunot Vödéjot 3:0.
[29] Maimonidész, A megtérés szabályai 5:1., A tévelygők útmutatója 3:17.; Emunot Vödéjot 4:4. (64b.). V. ö. Pirké döRábi Eliezer 15. (35a.); Mönáchot 29b.
[30] Maimonidész, A megtérés szabályai 5:4., A tévelygők útmutatója, Emunot Vödéjot, uo.
[31] Zohár 1:23a.; Emunot Vödéjot, Résit Chochmá, uo.
[32] Derech HáSém 1:2:1.
[33] Uo. 1:2:2.
[34] V. ö. Möchiltá az 1Mózes 14:29-ről; Börésit Rábá 21:5.; Sir Hásirim Rábá 1:46.; Jálkut Simoni 1:34.; Maimonidész A megtérés szabályai 5:1.
[35] Derech HáSém 1:2:2. V. ö. Midrás Töhilim 36:3.; Résit Chochmá, Sáár Hájirá 7. (22b.).
[36] V. ö. Maimonidész: A tévelygők útmutatója 3:10.; Széfer Hájásár 1.; Sné Luchot Hábrit, Bét Jiszráél (1:22a.). Lásd még Szánhedrin 39b.
[37] Jesájá 45:6–7.
[38] V. ö. Börésit Rábá 9:12–14.; Jáákov Emden (Jávác) a Bává Bátrá 16a-ról; Éc Chájim, Sáár Hámöláchim 5.
[39] Möszilát Jösárim 1. (4a). V. ö. Éruvin 13b.; Toszáfot, Ávodá Zárá 5a., s. v. selömálá; Kremineci Áron Smuél rabbi (ben Mose Sálom), Nismát Ádám (Pieterkov, 1911), 32d. oldaltól; Ávodát Hákodes, Chélek Háávodá 22.
[40] Emunot Vödéjot 4:5. (66a.). V. ö. Szifri az 5Mózes 11:9-ről; Jálkut Simoni 1:872.; Résit Chochmá,Bevezetés (2a.).
[41] Táná Döbé Élijáhu Rábá 16. (77a.); Táná Döbé Élijáhu Zutá 12. (17a.); Zohár 2:163a.; Széfer Chászidim 155.; Likuté Ámárim Tánjá 36. (46a.). Lásd még Börésit Rábá 9:9; Midrás Neelám, Zohár 1:138a. Lásd fent a 7. jegyzetet.
[42] Ávot 5:23. Lásd Sné Luchot Hábrit, Bét Jiszráél (1:21b.).
[43] Jób 28:28.
[44] V. ö. Emunot Vödéjot,a 4:1. vége (63b.).
[45] Derech HáSém 1:3:4.
[46] Uo.
[47] 5Mózes 30:19.
[48] Nachmonidész uo.;Maimonidész, A megtérés szabályai 5:3., A tévelygők útmutatója 3:17.; Emunot Vödéjot 4:4. (64b.). V. ö. 5Mózes 11:26.
[49] Siralmak 3:38–39.
[50] Maimonidész, A megtérés szabályai 5:2.; Széfer Chászidim 33. V. ö. Rási uo., Échá Rábá 3:31.; Dvárim Rábá 4:3.; Tánchumá, Röé 3.
[51] Emunot Vödéjot 4:4. (65a.); Svil Emuná uo. 4:4:2.; Kuzári 5:20:6. (54a.); Ákédát Jicchák 28.
[52] Nidá 16b.; Tánchumá, Pkudé 3. Lásd még Máhársá, Bává Bátrá 17a., s. v. Ál;Máhárác Chájot, Gitin 66a.; Maimonidész, Smoná Prákim 8.
[53] Bráchot 33b.; Mögilá 25a.; Nidá 16b.; Jálkut Simoni 1:455., 2:302.; Zohár 1:59a.; Tikuné Zohár Chádás 121b–c.; Báhir 187.; Széfer Chászidim 33.; Tsuvot Möil Cödáká 7. Az „ég” az Örökkévalót jelenti, lásd Báhir 100. az 1Királyok 8:6-ból.
[54] Maimonidész, A megtérés szabályai 5:4, A tévelygők útmutatója 3:17.; Emunot Vödéjot 4:4. (65a.); Kuzári 5:20. (47a.); Chovot Hálöváot 3:8. V. ö. Börésit Rábá 22:22.; Jálkut Simoni 1:38.; Toszáfot Jom Tov, Ávot 3:15.
[55] Somér Emunim 2:11. #4.
[56] Jeremiás 7:19.
[57] Radak uo., Emunot Vödéjot 4:4. (65a.).
[58] Jichak ibn Latif rabbi, Sáár Hásámájim 1:22.(München, ms. 45); idézi Mönorát Hámaor,3. vége (237.); Toszáfot Jom Tov, Ávodá Zárá 4:7.V. ö. Brácot 20a.; Börésit Rábá 9:6; Ikárim 4:12,a Prédikátor 8:12-ből.
[59] Maimonidész, A megtérés szabályai 5:5; A tévelygők útmutatója 3:20; Smoná Prákim 8.
[60] Lásd Likuté Mohárán 21.
[61] Emunot Vödéjot 4:4.(65b.); Kuzári 5:20.(47b.); Chovot Halövávot 3:8.; Milchámot HáSém 3:4.; Ikárim 4:3.; Ákédát Jicchák 21.; Tsuvot Rivás 119.; Sné Luchot Hábrit, Bét Háböhirá (1:43a.); Tikuné Zohár Chádás 89b.; Párdész Rimonim 4:9.; Ászárá Máámárot, Máámár Hámidot 4.(216a.);Máhárál, Gövurot HáSém 2.;Bachja a 2Mózes 15:18-ról; Or Száméách a Maimonidész, A megtérés szabályai 5:5-ról.
[62] Ikárim 2:19.
[63] Mose Almosnino rabbi, Pirké Mose az Ávot 3:15-ről; idézi Midrás Smuél, Tosafot Jom Tov az Ávot 3:15-ről; Báruch Kaszover rabbi, Jöszod Háemuná 2.; Svil Emuná (az Emunot Vödéjot-ról) 4:4:1. Lásd még Táná Döbé Élijáhu Rábá 1.; Rámátájim Cofim uo.1:8.Lásd még Kol Jehudá (a Kuzáriról) 5:20. (47b.), s. v. Ki; Ocar Nechmád (a Kuzáriról) 1:1. (11b.), s. v. Kol.V. ö. Tánchumá, Vájésev 4.
[64] Egyesek másképp értelmezik ezt a kifejezést: lásd Rási, uo. Vannak azonban más források, amelyekben az hákol cáfuj ((_ol((_o) kifejezés egyértelműen az Örökkévaló jövőismeretét jelenti; lásd Pirké döRábi Eliezer 26.(61b.),36.(83a.),38.(88a.),48.(114b.).
[65] Ávot 3:15. Maimonidész értelmezése szerint; Rábénu Joná; Bertenoro (második magyarázat); Toszáfot Jom Tov.
[66] V. ö. Ocar Nechmád (a Kuzáriról) 1:1.(11b.), s. v. Kol.Lásd még Abarnael, Náchálát Ávot az Ávot 3:15-ről.
[67] V. ö. Rási az 5Mózes 34:1-ről; Széfer Chászidim 1159.,a 2Sámuel 16:21., 23., Ámosz 7:17-ből.
[68] Maimonidész, A Tóra alapjainak szabályai 10:4.V. ö. Joná 3:10., 2Királyok 20:1–6.; Jomá 73b.; Jeruzsálemi Talmud, Szánhedrin 11:5.(56b.); Tánchumá, Vájérá 13.; Jálkut Simoni 2:308.;Rási, Máhári Kárá, Rádák a Jeremiás 28:7-ről; Rádál a Pirké döRábi Eliezer 10:4-ről.
[69] Toszáfot, Jövámot 50a.,s. v. Téjdá; Máhársá, uo.; Sné Luchot Hábrit, Bét Háböchirá (1:45a.).V. ö. Rási az 1Mózes 21:17.
[70] V. ö. Bráchot 10a.
[71] Toszáfot, Nidá 16b.,s. v. Hákol;Máhársá, Máhársál, uo.; Toszáfot Háros, uo.V. ö. Nachmonidész az 1Mózes 31:21-ről.
[72] Nachmonidész; Or Háchájim;az 1Mózes 15:13-ról; Toszáfot Jom Tov, Ávot 2:6,s. v. Metifchá.
[73] 1Mózes 15:13–14.
[74] Uo.;Ráávád a Maimonidész, A megtérés szabályai 6:5-ről.
[75] Zechárjá 1:15.
[76] Rádák uo.; Bámidbár Rábá 10:5.;Nachmonidész az 1Mózes 15:13-ról; Ráávád, uo.;Jáákov Emden rabbi (Jáávác) a Smoná Prákim 8:2-ről. Lásd még Jesájá 47:6., Rádák uo.
[77] Maimonidész, A megtérés szabályai 6:5.; A tévelygők útmutatója 2:48.
[78] Példabeszédek 21:1.
[79] Rábénu Joná, Gersonidész (Rálbág), Mecudot Dávid uo.; Jálkut Simoni 2:959.;Rábénu Joná az Ávot 2:3-ról. V. ö. Bráchot 55a.,Rási uo.,s. v. Crichim; Jálkut Simoni 1:860.,2:306.; Emunot Vödéjot 4:7. vége (68a.); Máhárác Chájot, Mögilá 11a.; Rádák a Jeremiás 20:23-ról. Ha egy patakot akár csak egy kicsit is eltérítenek, egészen más irányt vehet. Hasonlóképpen, ha egy uralkodó egy kicsikét másképpen gondolkozik, az nagy hatást gyakorolhat a történelemre. Lásd Málbim uo.
[80] Tánchumá, Röé 12.; Psziktá 11.(97b.).
[81] Ez a chaszidizmus véleménye, lásd a lubavicsi rebbe írása Likuté Szichot VIII. 277–284. old.
[82] Mákot 10b.; Bámidbár Rábá 20:11.; Zohár 1:198b.,2:50a., 3:47a., 3:207a. V. ö. Ávot 4:2; Möchiltá a 2Mózes 15:16-ról; Máhársá, Ávodá Zárá 5a.,s. v. Mi.
[83] Sábát 104a.; Jomá 83a.; Ávodá Zárá 55a.; Mönáchot 29a.; Jeruzsálemi Talmud, Péa 1:1.(5b.); Jálkut Simoni 2:935.a Példabeszédek 3:34-ből; Maimonidész, A megtérés szabályai 6:5.; Kuzári 5:20.(49b.).
[84] Zsoltárok 86:11.
[85] Maimonidész, A megtérés szabályai 6:4.; Emunot Vödéjot 4:6.(86b.); Zohár 1:59a.
[86] Sábát 32a.; Szánhedrin 8a.; Bává Bátrá 119b.; Toszeftá, Jomá 4:11.; Bámidbár Rábá 13:17.; Széfer Chászidim 45.,1159.; Sné Luchot Hábrit, Bét Háböhirá (1:44a.).
[87] V. ö. Szifrá a 3Mózes 18:2-ről; Jálkut Simoni 1:586. (vége); Ráávád, A megtérés szabályai 6:5.
[88] Lásd a 69. jegyzetet.
[89] V. ö. Sné Luchot Hábrit, Sáár Háotijot, Bijá (1:157b.); Széfer Chászidim 352., Brit Olám uo.V. ö. Maimonidész, A megtérés szabályai 6:4.
[90] V. ö. Chágigá 15a.
[91] Jesájá 6:10.
[92] Rási uo.; Ákédát Jicchák 36.
[93] 2Mózes 7:3.
[94] Nachmonidész uo.; Smot Rábá 11:2.;Máhárál, Gvurat HáSém 31.
[95] V. ö. 5Mózes 2:30., Jósuá 11:20.
[96] Maimonidész, A megtérés szabályai 6:3.; Smoná Prákim 8.;Maimonidész, Toszáfot Jom Tov az Ávot 5:18-ról.
[97] Smot Rábá 13:4.
[98] Az általános megvitatást lásd Dávid Luriá rabbi (Rádál) a Pirké döRábi Eliezer 31:2-ről.
[99] Zsoltárok 11:5.
[100] Rási uo.; Smot Rábá 2:2.; Emunot Vödéjot 5:3.(70b.).
[101] Börésit Rábá 32:3.,34:2.,55:2.; Sir Hásirim Rábá 2:35.; Midrás Töhilim 11:4.; Tánchumá, Vájérá 20.; Jálkut Simoni 2:350.,2:654.; Mönorát Hámáor 5:3:1:3.(300.);Álsech az 1Mózes 22:1-ról.
[102] Kuzári 5:20.(48b.);Nachmonidész az 1Mózes 22:1., 22:12., 2Mózes 16:4., 5Mózes 13:4-ről.
[103] Nachmonidész, Torát Háádám, Sáár Hágmul (Jeruzsálem, 1955), 72a-b. old.
[104] 2Krónikák 15:7.
[105] Rádál a Pirké döRábi Eliezer 31:2-ről. V. ö. Möchiltá a 2Mózes 12:6-ról; Jálkut Simoni 1:195.
[106] Smot Rábá 31:2.; Torát Háádám, uo.V. ö. Möchiltá,Rási, Nachmonidész a 2Mózes 20:17-ről.
[107] Pirké döRábi Eliezer 31.; Rádál uo. 31:2. V. ö. Szánhedrin 107a.
[108] Ávot 5:3; Avot DöRábi Nátán 33:2.; Börésit Rábá 55:1.; Tánchumá, Vájérá 23.; Midrás Neelám, Zohár 1:106b.;Rási az 1Mózes 22:12-ről.
Megszakítás