7. misna

„Nőt a nővére mellé el ne végy”

Ha egy férfi egy olyan nővel létesít intim kapcsolatot, aki számára vérfertőzés miatt tiltva van, például a felesége nővére vagy leánya, azért égi halálbüntetés jár[1]. Ilyen esetekben az eljegyzés sem érvényes, mint az írva van[2]: „Nőt a nővére mellé el ne végy (tikách)”, amiből a Bölcsek azt vonták le, hogy ne szerezd őt meg (kichá) magadnak, azaz az eljegyzés nem érvényes az olyan esetekben, amelyekben a nemi kapcsolat égi halálbüntetést von maga után[3].

ז,   הַמְקַדֵּשׁ אִשָּׁה וּבִתָּה, אוֹ אִשָּׁה וַאֲחוֹתָה כְּאַחַת, אֵינָן מְקֻדָּשׁוֹת

  1. §. Aki nőt annak lányával, vagy nőt annak nővérével együtt jegyez el és azt mondja nekik: „Íme, e két prutá által el vagytok jegyezve nekem”, akkor azok nincsenek eljegyezve, kidusinjuk érvénytelen, mivel olyan cselekedetek, amelyek egymás után nem engedélyezettek, egyidejűleg sem hajthatók végre. A nők külön-külön bárkihez feleségül mehetnek, beleértve a szóban forgó férfit is.

A Gömárá elmagyarázza, hogy ha egy férfi azt mondta két nővérnek (vagy egy asszonynak és leányának), hogy „Egyikőtök el van jegyezve nekem”, és nem mondja meg, melyik az, akkor mindketten tiltottak számára, mivel kétséges, hogy melyiket jegyezte el, és melyik tiltott számára. Mindkettőjüktől el kell válnia, mivel bár az ilyen eljegyzést nem lehet elhálni, a halacha mégis érvényesnek tekinti azt a házasságot is, amit nem lehet elhálni.

וּמַעֲשֶׂה בְּחָמֵשׁ נָשִׁים, וּבָהֶן שְׁתֵּי אֲחָיוֹת, וְלִקֵּט אֶחָד כַּלְכָּלָה שֶׁל תְּאֵנִים, וְשֶׁלָּהֶן הָיְתָה, וְשֶׁל שְׁבִיעִית הָיְתָה, וְאָמַר: הֲרֵי כֻלְּכֶם מְקֻדָּשׁוֹת לִי בְּכַלְכָּלָה זוֹ, וְקִבְּלָה אַחַת מֵהֶן עַל יְדֵי כּוּלָּן – וְאָמְרוּ חֲכָמִים אֵין הָאֲחָיוֹת מְקֻדָּשׁוֹת

Történt egyszer öt nővel, akik között két nővér is volt, meg egy férfival, aki szedett egy kosár fügét, és az (a kosár füge) az övék volt, de smitá év volt – amikor is tilos földet művelni, és a termésének nincs gazdája, tehát azáltal, hogy leszedte a fügét, a férfi birtokba vette. Azt mondta a nőknek: „Íme, el vagytok jegyezve nekem e kosár által, ami minden nő számára tartalmazott egy pruta értéket, és egy elfogadta mindőjük nevében. A bölcsek erre azt mondották, hogy a nővérek nincsenek eljegyezve, a három másik nő azonban, akik nem rokonai egymásnak, el vannak jegyezve.

A Gömárá elmagyarázza, hogy ez arra az esetre vonatkozik, amikor a férfi azt mondja a nőknek: „Akik közületek elhálhat velem házasságot, az legyen eljegyezve nekem.” Ennek alapján csak a két nővér nincs eljegyezve, a többiek azonban igen. Ha viszont a férfi azt mondja nekik: „Íme mindannyian el vagytok jegyezve nekem”, akkor a többiek sincsenek eljegyezve, mivel közéjük számolta a nővéreket is[4].

A misnának abból a tanításából, miszerint „…az övék volt, de smitá év volt… és egy elfogadta mindőjük nevében”, a Gömárá[5] három elvet vezet le: 1. Ha valaki smitá év termésével köt eljegyzést, az érvényes, mivel a termés minden tekintetben a férfi tulajdonává válik; 2. Ha valaki lopott holmival köt eljegyzést, még ha a férfi magától az eljegyezni kívánt nőtől lopta is, a nő nem jegyezhető el, és nem mondjuk, hogy az eljegyzés elfogadásával a nő megbocsát neki; 3. egy nő lehet egy másik nő megbízottja, és még akkor is elfogadhatja számára az eljegyzést, ha ezáltal mindketten ugyanannak a férfinak válnak a feleségeivé.

[1] Lásd 3Mózes 18:29.

[2] Uo. 18:18.

[3] Gömárá, Kidusin 50b., 67b.

[4] Gömárá, uo. 51b.; lásd Maimonidész, A házasság szabályai 9:2.

[5] Uo. 52a.

Megszakítás