Ácmut – l. Ecem.
Ágádá
 – a Talmud és a későbbi vallási irodalom elbeszélő, legendás, nevelő szándékú részei.
Álénu – Mindennapi és ünnepi imádságok befejező része.
Álijá – „felmenetel”. A zsidók visszatérése, bevándorlása Izraelbe.
Ári – rabbi Jicchák Lurjá, a 16. században Cfáton élt nagy kabalista nevének rövidítése, ami mellesleg héberül „oroszlánt” jelent.
Ávodá – szó szerint: munka. Eredetileg a Szentélyben végzett áldozati szertartások elnevezése, később az imát, majd az istentisztelet minden formáját is jelentette.
Báál Sém Tov – Rabbi Jiszráél (1698-1760), a chaszidizmus alapítója.
Bét Hillél – eredetileg a Talmud két nagy iskolájának egyike. Ma Nyugaton zsidó egyetemi hallgatók klubja.
Biná – értelem. L. Chábád.
Cádik – igaz ember. Chászid szóhasználatban a rebbe elnevezése is.
Chábád – „chochmá, biná, dáát” – a rabbi Snéur Zálmán által alapított chászid iskola nevének rövidítése.
Chaszidizmus – zsidó vallási mozgalom, amely Isten szolgálatának vidámságát, a lelkes imát és embertársaink szeretetét hangsúlyozza.
Chászid – a chaszidizmus követője.
Chéder – elemi fokú zsidó vallási iskola.
Cheszed – jólelkűség.
Chochmá – bölcsesség. L. Chábád.
Chokok (chukim) – a bibliai parancsolatok (micvák) azon fajtája, melynek nincs racionális indokolása.
Chukim – l. Chokok.
Dáát
 – tudás. L. Chábád.
Ecem
 – a dolgok belső lényege, mibenléte.
Édot  micvák, melyek valamely történelmi eseményre emlékeztetnek, például az ünnepek.
Emuná – hit.
Farizeusok (prusim) – a Második Templom korabeli Júdea egyik pártja, a mai Tóra-hű zsidóság előfutára.
Gemárá – a Misná magyarázata és kifejtése.
Gijur – a zsidó hitre térés előírt formája.
Gvurá – szigorúság.
Háláchá – a bibliai parancsolatok átvitele a gyakorlatba, a talmudi fejtegetések és a későbbi döntvények alapján.
Hitpástut – az ecemből folyó ágazatok.
Jechidut – együttlét. Itt: (egyéni) beszélgetés a rebbével.
Jeridá – a zsidók kivándorlása Izraelből.
Jesivá – zsidó vallási közép- és főiskola.
Kabalista – l. Kábálá.
Kábálá
 – a zsidó misztikum tana.
Maimonides (Rámbám) – Rabbi Mose ben Májmun, középkori kodifikátor és vallásfilozófus.
Micvá – a Szentírásban lefektetett 613 parancsolat. Jelentése: jó cselekedet.
Midrás – a Talmudban és azon kívül található ágádáirodalom vagy annak egyes részei.
Mikve – rituális fürdő.
Minján – a csoportos imádkozáshoz szükséges, legalább tíz felnőtt férfiból álló testület.
Misná – a Szóbeli Tan első része, amely a Tóra rendelkezéseit fejtegeti tovább.
Mispátim – a micvák azon fajtája, melyet észokokkal is alá lehet támasztani.
Mitnágdim – a chaszidizmus ellenfelei.
Muszár – szó szerint: erkölcs, átvitt értelemben erkölcsirodalom, amely a 19. században a litvániai rabbi Israel Salanter vezetése alatt új virágzásnak indult.
Náchesz – öröm, élvezet (jiddis, a héber „náchát” szóból), főleg szellemi értelemben. A jidisenáchesz speciális zsidó metafizikus örömöt jelent.
Nesirá – lemorzsolódás. Az Izraelbe indulók irányváltoztatása és máshová érkezése.
Noáchiták – Noé leszármazottai, vagyis az egész emberiség. „A noáchiták hét micvája” az egész emberiségre kötelezőnek számít.
Olé – Izraelbe bevándorló zsidó.
Öreg Rebbe – a Ljadiból való rabbi Snéur Zálmán (1745-1813), a chábád alapítójának közkedvelt elnevezése.
Rábbán Jochánán ben Zákkáj – a Második Templom korának kiemelkedő egyénisége, ki az ostromlott Jeruzsálemből kimenekülve Jávnéban állított fel tanházat, és ezzel biztosította a háláchá folytatólagosságát.
Rábénu Gersom (Mainz, 961-1028) – kora áskenáz zsidóságának nagy egyénisége és öntvényhozója.
Rámbám – l. Maimonides.
Rási – Rabbi Slomo Jiccháki (1040-1105), a középkor legnagyobb Biblia– és Talmud-kommentátora.
Rebbe – általában: egy chászid „udvar” vagy dinasztia feje, lelki vezetője; specifikusan a chábád mozgalom mindenkori feje, a lubavicsi rebbe.
Responsumok – (Seélot utsuvot – kérdések és válaszok) a Talmud és kommentárjain kívüli halachikus döntvények tára
Sáátnéz – kétféle (példál gyapjú- és len-) fonalból szőtt ruha viselésének bibliai tilalma.
Samson Raphael Hirsch – (1808-1888) a 19. századi német ortodox zsidóság vezető személyisége, aki erélyesen harcolt a reformtörekvések ellen.
Smitá év – minden hetedik év, melyben a Tóra a föld művelését megtiltotta.
Snéur Zálmán, rabbi l. Öreg Rebbe
Stetl – (kelet-európai) zsidó kisváros.
Sulchán Áruch – A cfáti rabbi Joszéf Káró által a 16. században készített átfogó, rendszeres háláchá-döntvénytár, melyet előbb a szfárd, majd – a krakói rabbi Mose Iszerlesz kiegészítéseivel – az áskenáz zsidóság is mérvadóként fogadott el.
Szadduceusok (cedukim, cádokiták) – a farizeusok ellenlábasai a Második Templom idejében, főleg a papi rend és a tehetős osztályok köréből kerültek ki.
Szeá – bibliai űrmérték, körülbelül 13,3 liter.
Szidur – imádságos könyv.
Tálit – imakendő.
Talmud – a Misná, a Gemárá és kommentárjaik összessége.
Tánjá – Rabbi Snéur Zálmán főműve, a chábád irodalom központi alkotása.
Tfilin – imaszíjak, melyeket hétköznap a reggeli imánál a zsidó férfiak karjukra és fejükre helyeznek.
Tóra – szó szerint: tan. Szűkebb értelemben Mózes öt könyve, bővebb értelemben az egész Biblia, általánosságban a zsidóság összes tanítása.
Turim – a 14. században Franciaországban élt rabbi Jákov ben Ásér által szerkesztett, négy részből álló háláchágyűjtemény.
Uvarov – a 19. századi Oroszország egyik nevelésügyi minisztere, aki a zsidók „felvilágosítását” világi iskolarendszer alapításával próbálta keresztülvinni. 
Viduj – halálos ágyon elmondott bűnvallomás. A Jom Kippur-i (engesztelő napi) imarendben többször is recitálják.
Zohár – a kábálá fő műve, melyet rabbi Simon bár Jocháj szerkesztett.

Megszakítás