1. Szavai Kóhéletnek, Dávid fiának, aki király volt Jeruzsálemben.
2. Hiúságok hiúsága, mondja Kóhélet, hiúságok hiúsága, minden hiúság!
3. Mi nyeresége van az embernek minden fáradságában, melylyel fárad a nap alatt?
4. Nemzedék megy s nemzedék jön, de a föld fönnáll örökké.
5. S fölkél a nap és lenyugszik a nap, s a helyére siet, ahol fölkél.
6. Megy délnek, majd északnak kerül át, folyton kerülve jár a szél és kerüléseihez tér vissza a szél.
7. Mind a patakok a tengerbe folynak, de a tenger nem telik meg; azon helyre, a hova folynak a patakok, oda folynak õk ismét.
8. Mind a dolgok fáradoznak: nem bírja senki elmondani, szem nem lakik jól látással és fűl nem telik meg hallással.
9. Ami volt, ugyancsak az, ami lesz, ami történt, ugyancsak az, ami történni fog; s nincs semmi új a nap alatt.
10. Van dolog, melyrõl azt mondják: nézd, ez új – rég meg volt az õsidõkben, melyek elõttünk voltak.
11. Nincs megemlékezés az elõbbiekrõl, s az utóbbiakról sem, akik lesznek majd, nem lesz megemlékezés azoknál, kik legutóbb lesznek.
12. Én, Kóhélet, király voltam Izraél fölött Jeruzsálemben.
13. És rá adtam szívemet, hogy kutassak és vizsgálódjam a bölcsességgel mind arról, ami történt az ég alatt; rossz egy bajlódás az, melyet Isten adott az ember fiainak, hogy vele bajlódjanak.
14. Láttam mind a dolgokat, melyek történtek a nap alatt; s íme mind hiúság és szélnek hajhászása.
15. Ami görbe, nem bír egyenessé válni, és hiányt nem lehet számlálni.
16. Beszéltem én szívemmel, mondván: én íme nagyobbítottam és gyarapítottam bölcsességemet mindazok fölött, kik elõttem voltak Jeruzsálem fölött, és szívem sok bölcsességet és tudást látott.
17. És ráadtam szívemet, hogy megismerjek bölcsességet, és megismerjek eszelõsséget és balgaságot; megismertem, hogy ez is szélnek hajhászata.
18. Mert ahol sok a bölcsesség, sok a bosszúság; és aki tudást gyarapít, fájdalmat gyarapít.
