Kedves Báruch!

Szeretném megtudni, hogy milyen szabályok vonatkoznak bizonyos sajnálatos esetekre.

Az első kérdésem arra vonatkozik, ha valaki ellop egy tárgyat a másiktól. Joga van-e a károsultnak visszaszerezni a saját tulajdonát akár oly módon is, hogy elmegy ahhoz az illetőhöz, és ha az nem akarja beengedni a házába, akkor akár fizikai kényszert is alkalmazhat, hogy megszerezze az ellopott tárgyat?
A következő kérdésem pedig az, hogy ha valaki kölcsönad pénzt egy ismerősének, és az illető nem akarja semmiképpen visszafizetni a tartozást, akkor a fent említett példához hasonlóan vissza lehet-e szerezni önhatalmúlag a kölcsönadott összeget?

Köszönöm előre is válaszod,

Méir

 


 

 

Kedves Méir!

Elsőként szeretném leszögezni, hogy az alábbiak csak a háláchá álláspontját rögzítik. Minden ilyen, vagy ehhez hasonló jogi ügyben az adott ország törvényeit is ismerni kell, és azok szerint eljárni, hiszen a háláchá kötelezőnek ismeri el az állami törvényeket (Talmud, Nödárim 28a.; SÁ Chosen mispát 369:2., lásd még RöMÁ uo. 11. végén).

 

Az ellopott tulajdon visszaszerzése

A Talmud (Bává kámá 27b. végén) foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy érvényt szerezhetünk-e a jogunknak, akár bíróság kihagyásával is, olyan esetben, ha a bíróság biztosan a javunkra ítélne.  A Talmud lefekteti, hogy olyan helyzetben, amiben helyrehozhatatlan kár éri az embert, ha nem cselekszik azonnal, olyan kár, amit nem lehet megtéríteni a bíróságon sem, akkor egyértelműen megengedett a közbelépés. Ráv Náchmán szerint ez még akkor is megengedett, ha nem helyrehozhatatlan kárról van szó, azért, hogy ne kelljen feleslegesen fáradoznia a bíróságnak.

A Sulchán áruch (uo. 4:1.) ez alapján úgy fogalmaz: „Ha az ember látja a tulajdonát valakinek a kezében, aki ellopta, elveheti tőle. Ha az illető ellenáll, akkor akár erőszakkal is el lehet venni. Ez még akkor is megengedett, ha nem érné veszteség, ha bíróságon keresztül próbálná visszaszerezni a tulajdonát. De csak abban az esetben, ha be tudja bizonyítani, hogy a tárgy az övé.” Tehát, ha van bizonyíték, hogy az övé a tárgy, akkor visszaszerezheti és ráér később bizonyítani az igazát, ha mégis követelné a tolvaj. Ehhez a RöMÁ (uo., lásd még Nötivot hámispát uo. 1., Áruch hásulchán uo. 1.) hozzáteszi, hogy a fizikai erőszak csak akkor megengedett, ha később a bíróságon keresztül már nem lenne érvényesíthető a jog, pl. ha félő, hogy a tolvaj elrejti a tárgyat, stb.

Érdekes véleményt idéz a Talmud (uo.): „Ben Bág-Bág szerint: Ne menjél be a másik ember területére engedély nélkül visszaszerezni a tulajdonod, mert azt a benyomást fogod kelteni, hogy tolvaj vagy. Hanem menjél be [nyíltan] és törd össze a fogait”. Ebből két dolog is kiderül. Egyrészt, hogy be szabad menni valakinek a házába is, ha tudjuk, hogy nála van az ellopott holmink. Másrészt, hogy csak nyilvánosan szabad érvényt szerezni a jogainknak. Utóbbiról azonban a törvényhozóknak megoszlik a véleménye, hogy elfogadott-e a háláchában (lásd Ocár möfársé háTálmud, Bává kámá 1. kötet 50–51. oldal).

 

Kölcsön és más tartozás behajtása

A bíróság kihagyása csak akkor engedélyezett, ha a saját tulajdonában lévőt szerzi vissza, de tartozás-behajtás esetében nem.

Ennek alapja a következő tórai előírás: „Ha kölcsönzöl felebarátodnak bármely kölcsönt, ne menj be házába, hogy elvedd zálogát, kinn állj meg és az az ember, akinek kölcsönöztél, hozza ki neked a zálogot az utcára” (5Mózes 24:10–11.), amit a talmudi Bölcsek (Bává möciá 113b., uo. 97:6.) úgy magyaráznak, hogy utólag (1) csak bírósági úton lehet zálogot átvenni kölcsönadott pénzért, és (2) a zálogért még a bíróság megbízottja se mehet be az adós otthonába.

Ez az előírás zálogról szól, vagyis olyan biztosítékról, ami az adós tulajdonában marad továbbra is és a kölcsönadónak nem szabad eladnia (uo. 22.). Még ha behajtásról van is szó, akkor sem lehet bemenni a házába, hanem az adós hozza ki a holmijait (uo. 23.), és a bét din választ közülük, bizonyos megkötések szerint, pl. nem lehet elvenni az adós munkaeszközét (uo.). Ez nagyon komoly védelem a kölcsönvevőnek [hasonló a kamatszedés tilalmához (2Mózes 22:24., 3Mózes 25:36.), ami további védelmet jelent]. 

A fenti védelmek csak kölcsön esetén élnek, olyan esetben azonban, amikor másféle tartozás áll fenn (pl. kártérítés, munkabér stb.), megengedett akár erővel bejutni a házba és lefoglalni valamit zálogként (uo. 14., lásd még Áruch hásulchán 4:2.). Ez a zálog is csak biztosíték, és soha nem szabad eladni.

Egyes vélemények szerint, ha valaki szándékosan nem adja meg az adósságát, noha lenne miből fizetnie, akkor már nem jár neki védelem, és vele szemben erővel is érvényt lehet szerezni a jogainknak, de ekkor is csak a bíróság megbízottjának szabad bemennie az adós házába végrehajtás céljából (uo. 97:15. Lásd Áruch hásulchán uo. 25.; Pitché chosen, Diné hálváá 6:3.).

 

Üdvözlettel:

Oberlander Báruch

 

 

Kattints ide és kérdezz a rabbitól!

  • Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.

Megszakítás