1. Kóresnek, Perzsia királyának harmadik évében egy ige nyilvánittatott Dániélnek, aki így neveztetett el: Béltsacczár, s igaz az ige és nagy az időszak; meg­értette az igét s nagy értése volt a látomásban.

2. Ama napokban én Dániél gyászoltam három teljes héten át;

3. kedvelt kenyeret nem ettem s hús és bor nem jött szájamba s kenni nem kentem magamat, mígnem letelt három teljes hét.

4. És az első hónap huszonnegyedik napján – és én voltam a nagy folyamnak, a Chiddé­kelnek partján –

5. fölemeltem szemeimet, és láttam s ime egy lenbe öltözött férfi s dereka átövezve úfázi aranynyal;

6. teste pedig olyan, mint a tarsis s arcza mint a villám, látszata s szemei mint a tüzes fáklyák s karjai meg lábai mint a simitott réznek szine; sza­vainak hangja pedig olyan, mint zúgó tömegnek hangja.

7. És én, Dániél, egyedül láttam a látomást, de az em­berek, kik velem voltak, nem látták a látomást; azon­ban nagy ijedség esett reájuk, elrejtőzve megszöktek.

8. S én egyedül maradtam s láttam ezt a nagy látomást s nem maradt bennem erő; s arczom fénye elváltozott rajtam torzulásig s nem tartottam meg erőt.

9. S hal­lottam szavainak hangját; és amint meghallottam sza­vainak hangját, mély álomban arczomra borultam s arczommal a földre.

10. S ime egy kéz érintett meg en­gem s megrázott, térdeimre s kezeim tenyerére állitva engem.

11. És szólt hozzám: Dániél, kedvelt férfiú, értsd meg a szavakat, amelyeket én hozzád szólok, állj fel, ahogy álltál, mert most kiküldettem hozzád. S midőn beszéltem vele e szóval, fölálltam remegve.

12. Ne félj, Dániél, mert az első naptól kezdve, hogy értésre adtad szivedet és arra, hogy bőjtölj Istened előtt, meghallgattat­tak szavaid s én eljöttem szavaidra.

13. És Perzsia királyságának vezére velem szemben állott huszonegy napig s ime Mikháél, a legelső vezérek egyike, jött segítésemre, és én ottmaradtam Perzsia királyai mellett.

14. És jöttem, hogy megértessem veled azt, ami érni fogja népedet az idők végén, mert még időkre szól a látomás.

15. És midőn beszélt velem e szavak szerint, földre fordítot­tam arczomat s elnémultam.

16. S ime valaki, aki em­ber fiához hasonlít, megérinti ajkaimat; s megnyitot­tam számat s beszéltem és szóltam ahhoz, aki velem szemben állt: Uram, a látomás által fordulnak bennem fájdalmaim és nem tartottam meg erőt;

17. s hogyan lenne képes ez uramnak szolgája beszélni ez urammal? Hisz én – mostantól kezdve nem áll meg bennem erő, lélekzet sem maradt bennem.

18. S újból megérintett engem valaki, aki embernek látszott s erősitett en­gem,

19. s mondta: Ne félj, kedvelt férfiu, béke veled, erős meg erős légy. S midőn velem beszélt, megerő­sődtem és mondtam: Beszéljen uram, mert megerősi­tettél engem.

20. Mondta: Tudod-e, miért jöttem te hoz­zád? Most pedig visszatérek, hogy harczoljak Perzaia vezérével; s amint azzal végzek, ime Jáván vezére jön.

21. Azonban megjelentem neked, ami föl van je­gyezve az igazság irásában, és nincs egy sem, ki erőskö­dik mellettem ezek ellenében, csak Mikháél, a ti vezértek.

Megszakítás