1. Ne hírtelenkedjél szájaddal, és szíved ne siessen szót kiejteni Isten előtt, mert Isten az égben van, te pedig a földön vagy, azért legyenek a te szavaid kevesek.
2. Mert jön az álom sok bajlódással és a balgának hangja sok beszéddel.
3. Midőn fogadást teszel Istennek, ne késsél azt megfizetni, mert nem telik kedve a balgákban; amit fogadtál, fizesd meg!
4. Jobb, ha nem fogadsz, mintsem hogy fogadsz és nem fizeted meg.
5. Ne engedd szádnak, hogy vétekbe ejtse a te testedet, s ne mondd a küldött előtt, hogy tévedés volt; mért haragudjék Isten haragod miatt és rontsa meg kezed munkáját?
6. Mert sok álom és sok hiúság mellett sok beszéd is van; hanem az Istent féljed.
7. Ha szegénynek elnyomását és jognak és igazságnak megrablását látod a tartományban, ne csodálkozzál a dolgon; mert magas őrködik magas fölött, és legmagasabb van fölöttük.
8. S az országnak nyeresége mindenképen az: király, ki szolgája lett a szántóföldnek.
9. Aki szereti az ezüstöt, nem lakik jól ezüsttel, s aki szereti a gazdagságot, annak nincs termése. Ez is hiúság.
10. Megsokasodván a jószág, megsokasodtak annak emésztői, s mi haszna van a gazdájának abban, hacsak nem szemeinek látása?
11. Édes a munkásnak alvása, akár keveset, akár sokat eszik; s a gazdagnak jóllakottsága nem engedi őt aludni.
12. Van egy fájó baj, melyet láttam a nap alatt: gazdagság megőrizve gazdájának a saját bajára.
13. S elvész ama gazdagság gonosz bajlódás mellett; fiat nemzett, de nincs kezében semmi.
14. Amint kijött anyja méhéből, mezítelen megy megint oda, úgy amint jött; és mit sem visz el fáradságáért, hogy elvigye kezében.
15. És ez is fájó baj: megfelelően annak, ahogy jött, úgy fog elmenni; mi nyeresége van tehát neki, hogy a szélnek fáradozik.
16. Sőt mind az ő napjaiban sötétségben élvez és boszankodik sokat, betegsége is van meg harag.
17. Íme amit én jónak, amit szépnek láttam: hogy egyék és igyék és élvezze a jót minden fáradságáért, melylyel fáradozik a nap alatt élete napjainak tartamára, melyet Isten adott neki; mert az az ő osztályrésze.
18. Az is bármely ember, kinek adott az Isten gazdagságot éa javakat és urává tette annak, bogy élvezzen belőle és hogy kivegye az osztályrészét és hogy örűljön fáradságában – az Istennek az adománya.
19. Mert nem sokat fog emlékezni élete napjairól, mivel Isten megengedi szívének örömét.
