MI IS JOM KIPUR?

 

Chászid gondolatok Jom Kipur jelentőségéről,
a lubavicsi rebbe, Menáchem Mendel Schneerson rabbi nyomán

 

Több mint feloldozás a bűnösség alól

Jom Kipur az „Engesztelés Napja”, az „összes bűnünk végső bocsánata és elnézésének” csúcspontja. Az engesztelés héber neve, kápárá, nem csupán azt jelenti, hogy a vétkes nem fog bűnhődni vétkei miatt, hanem azt is, hogy lelke megtisztul a bűn okozta szellemi szégyenfoltoktól. Amikor őszinte tsuvával (megtéréssel) fordulunk az Örökkévalóhoz, változásunk folyamata megtisztít, sőt át is alakítja a bűneink okozta nemkívánatos szellemi hatásokat.Magyarázatra szorul azonban, hogy mindez miképpen lehetséges pusztán azáltal, hogy a naptárban elérkeztünk Jom Kipur napjához. Mivel magyarázható, hogy Jom Kipur napja önmagában ekkora változást idéz elő bennünk?

 

A nap maga engesztelést nyer

 Ez a kérdés áll a bölcseink közötti véleménykülönbség középpontjában. Rabbi Jehudá, a fejedelem szerint Jom Kipur napján a bűnös bűnbocsánatot nyer, függetlenül attól, hogy megbánta-e vétkeit, mivel „a nap maga (icumo sel jom) engesztelést nyer.” A legtöbb bölcs nem értett egyet ezzel, és úgy tartotta, hogy Jom Kipur csakis azoknak nyer bocsánatot, akik megbánták vétkeiket. (Sávuot 13a.)

Azonban még ezek a bölcsek is elismerik magának a napnak az erejét, hiszen kijelentették, hogy Jom Kipur napján azokért a bűnökért is bocsánatot nyerhetünk, melyeket más napokon nem tudunk megbánni teljességgel. A különbség tehát Rabbi Jehudá, a fejedelem és a bölcsek véleménye között az, hogy a bölcsek szerint „a nap maga” csak arra vonatkozik, aki a tsuvá által megnyitotta szívét a különleges nap hatása előtt. Ezzel szemben Rabbi Jehudá, a fejedelem szerint magának a különleges napnak a hatása oly erős, hogy még tsuvá nélkül is engesztelést nyer. E véleménykülönbség megértéséhez vizsgáljuk meg közelebbről „a napot magát”, és azt is, miképpen válthat ki az emberben belső változást.

 

 

A kapcsolat három szintje

Három szinten kapcsolódunk az Örökkévalóhoz. A kapcsolat első szintje a Tóra törvényeinek megtartásán alapul: értelmünk a Tóra megértésével birkózik. Érzelmeink az Örökkévaló iránti szeretetünkben és félelmünkben jutnak kifejezésre, és cselekvőképességünk a micvák megtartásában nyilvánul meg.
A kapcsolat második szintje mélyebb annál, mint amit gondolatban, szóban vagy tettben kifejezhetünk. Ez a kötelék akkor is létezik, ha az Örökkévalóhoz fűződő, a Tóra megtartásán alapuló kötelék megszakadt. Ezen a szinten a vétkezés elválaszthat ugyan az Örökkévalótól, ám a tsuva lehetősége mégis arra ösztönöz, hogy Őfelé forduljunk.
Végül, a kapcsolat harmadik szintje abból fakad, hogy a zsidó lélek legbensője egy az Örökkévaló legbensőjével. Ez a kötelék állandó. Lelkünk legbensője minden időkben Utána vágyakozik. Ez a kötelék nem a mi erőfeszítéseink eredményeként jön létre, s éppen ezért sem gondolataink, sem szavaink, sem tetteink nem gyengíthetik meg.

 

Túl a szétváláson

A Tóra parancsainak megtartásán alapuló köteléket saját vallási elkötelezettségünk és a micvák megtartása határozza meg. Bármennyire is ihletett, bármennyire is kiterjedt ez a kapcsolat, e kötelék mégis az ember cselekvéseiből ered, és ezért szükségképpen korlátozott.
A tsuvá, annak ellenére, hogy erősebb köteléket hoz létre, mint a parancsolatok megtartása, az mégis korlátozott, hiszen ez is emberi erőfeszítést kíván: azt a vágyat, hogy semmi se válasszon el minket az Örökkévaló Istentől.
Az Örökkévalóhoz fűződő harmadik, legszorosabb kötelék azonban egyáltalán nem függ tőlünk, hiszen lelkünk „valósággal része az Istenségnek” (Tánjá, 2. fejezet). Ezen a szinten nincs létezés az Örökkévalón kívül, nem áll fenn az Örökkévalótól való esetleges különválás lehetősége sem, és arra sincs mód, hogy lelkünket megérintse a bűn. Ezen a szinten a puszta feltárása is eltávolítja már bűn által létrehozott szégyenfoltot. Ez a fajta tisztulás egy automatikus folyamat, mert e legbelső kötelék feltárása mind a három szinten magától megújítja az Örökkévalóhoz fűződő kapcsolatunkat.
Amikor tsuván keresztül kérünk engesztelést bűneinkért, ez az erősebb kapcsolat áttöri a múltbéli viselkedés által emelt gátakat. Az Örökkévalóhoz fűződő, velünk született belső kötelék feltárása még ennél is erősebb, s a tökéletlenségnek még a lehetőségét sem adja meg.
Ez tehát „a nap maga engesztelést nyer” kifejezés értelme. Jom Kipur napján magától feltárul az Örökkévalóhoz fűződő legbenső kötelék, és ezáltal szellemi képességeink valamennyi eleme új erővel telik meg.

 

Bezárkózva: egyedül az Örökkévalóval

Jom Kipur napján ennek a legbenső köteléknek a feltárása párhuzamba állítható a főpap beléptével a Szentek Szentélyébe, miközben közvetlenül kapcsolatba került Isten jelenlétével. Sem embernek, sem angyalnak nem volt szabad megzavarnia a főpap és az Örökkévaló közötti kapcsolatot (Jeruzsálemi Talmud, Jomá 1:5.).
A kapcsolódásnak ezt a szintjét mindannyian el tudjuk érni Jom Kipur-i imánkkal, és különösen a Neilá, záróima megfelelő elmondásával. A Neilá jelentése: „bezárás” vagy „összezárás”. E percekben minden zsidó külön-külön „összezárkózik” az Örökkévalóval, mialatt feltárul lelkének az a legbenső szintje, ami egy az Örökkévaló legbensőjével.
A Neilá Jom Kipur ötödik imája. Bölcseink (Brésit rábá 14:9.) elmagyarázzák, hogy a léleknek öt szintje van. Az ötödik, legmélyebb szint a jechidá, a jáchid, „egyedülálló egység” szóból ered. A léleknek ez az a szintje, ami egyedülálló egységben kapcsolódik az Örökkévalóhoz – ez az ami feltárul a Neilá ima elmondása közben. A lélek felszínre kerülő szintje előrevetíti a Megváltás Korát, mert a Messiás fejezi ki minden ember jechidáját és tárja fel ezt az egyedülálló köteléket lényünk minden részében. Bárha már a közeljövőben így lenne!

 

Megszakítás