MELLÉKLET:

A CSERVENKAI TÖMEGGYILKOSSÁG KATONAI ÉS CIVIL HÁTTERE

 A cservenkai tömeggyilkosság nem történhetett volna meg, ha a magyar és német megszállás alatt a helyi lakosság meghatározó része nem kerül a birodalmi gondolat hatása-, valamint a militáns és antiszemita befolyás alá. Ezért először meg kell vizsgálnunk a megszállás éveinek történéseit, elsőként a bácskai németség ideológiai befolyásolásának szervezeti kereteit, valamint a helyi lakosokból szerveződött paramilitáris alakulatokat. Számba kell venni az illegális és legális toborzásokat, mivel ezek hatással voltak a helyi viszonyokra, valamint az ennek nyomán megszerveződött Waffen-SS egységek katonái és a térségben lévő más német katonai alakulatok követték el a cservenkai tömeggyilkosságot, továbbá a Cservenka és Zombor közötti útvonalon történt gyilkosságokat.

 

A VOLKSBUND, A KULTURBUND, A HEIMATSCHUTZ, A DEUTSCHE MANNSCHAFT ÉS A DEUTSCHE JUGEND

Az 1930-as évek elejétől kezdve Bácskában és Bánátban a német népcsoport fokozatosan erős polgári, kulturális, közigazgatási, majd katonai szervezeteket hozott létre. Ezek a magyar és német megszállás idején tovább erősödtek egészen 1944 októberéig.

            Németország azt akarta elérni, hogy a szövetségeseik területén vagy az általa megszállt területeken élő németek a birodalom és a háború szolgálatába álljanak. A német birodalom határain kívül, más országok állampolgáraiként élő németeket nevezték „népi-németeknek” (Volkdeutsche) és a német népcsoport (Volksgruppe) részének tekintették. Hitler számára különösen értékes volt a Magyarország területén élő legnagyobb, nem Németországban élő német népcsoport. A háború előrehaladtával, a katonai veszteségek és az élelmiszerhiány növekedésével a Bácskában élő németség jelentősége megnőtt. A Bácskában élő németek többsége magáénak érezte a német hadisikereket. A fasiszta szervezetek propagandája nyomán hol önszerveződő jelleggel, hol pedig kényszer hatására hozták létre szervezeteiket. A helyi német lakosság által támogatott vagy támogatni kényszerített német szervezetek nyíltan vagy burkoltan, de egyaránt a fasiszta eszméket képviseltek.

            Jugoszlávia német megszállásával egy időben kezdődött meg a népi-német közigazgatás kiépítése mind a Szerb-Bánátban, mind pedig a magyar fennhatóság alá került bácskai területeken.[1] A bácskai németek – a többi magyarországi németekhez hasonlóan ­– létrehozták a saját német Kulturális Szövetségüket, a Kulturbund-ot.[2] A Kulturbund többek között magángimnáziumot alapított a Cservenkához közeli Újverbászon és Apatinban, mezőgazdasági iskolát hozott létre Futakon, Újvidéken polgári iskolát létesített. Újverbászon ezen kívül német tanárképző intézet, német polgári iskola is működött. Bácskán az 1941–1942-es tanévben összesen 64 német népiskola és külön 53 német gyermek napköziotthon létezett. A bácskai Kulturbund azonban nemcsak az iskolaügy terültén volt aktív, hanem egyben támogatta a helyi németeknek a német hadseregbe történő toborzást is.

            A bácskai németek nagy számban voltak tagjai a másik német szervezetnek, a Volksbundnak is. A Magyarországi Németek Szövetsége, a Volksbund egy 1938-ban megalakított nácibarát szervezet volt, amelynek élére Adolf Hitler Basch Ferencet nevezte ki 1940-ben. A Volksbund a második világháború idején mindent elkövetett azért, hogy a magyarországi németeket a nácizmus szolgálatába állítsa.

            A bácskai Volksbund megerősödését mutatta, hogy bácskai terület (Gebiet Batschka) vezetője, Sepp Spreizer 1943 szeptemberében, területi elv alapján építette ki a Volksbundot. Kiépült a központi szakágazati rendszer is (népvédelmi főhivatal, iskolaügyi hivatal, tudományos ismeretterjesztés hivatala, propaganda-főhivatal, népegészségügyi hivatal, katonasegély hivatal stb.). Létrejött a Volksbund férfi, női és diáktagozata (Deutsche Jugend, Frauenschaft, Landesstudentenschaft).[3]

            A katonai toborzóakciókat a volksbundista németek általában lelkesen fogadták. Ahol a toborzók ellenállásba ütköztek a sorozásnál, ott a Volksbund erőszakhoz folyamodott a sorozásnál.[4] Tudható az is, hogy a magyar katonák által elkövetett újvidéki vérengzést a Volksbund hatása alatt álló németség helyeselte, mert a Volksbund zsidó- és szerb ellenes volt egyben.[5]

            A Volksbund is aktívan részt vett a toborzó propagandában és ez a szervezet bonyolította le az első legális sorozást.[6] A második toborzás során 1943 májusától a volksbundista összeírók járták a falvakat, hogy a magyar honvédségben szolgáló katonák családjaira nyomást gyakoroljanak. Sőt, a Volksbund szólított fel – a jelentős, mintegy 180.000 embert érintő – háborús munkaszolgálatra is.

A Volkskbund a legfontosabb német településterületeken, így Bácskában is szervezeti befolyása alatt tartotta mindazokat, akik magukat németnek vallották.[7] Basch Ferenc, a háborút követően az ellene indított perben azt állította, hogy a Volksbund tagságának 40 százaléka volt meggyőződéses nemzetiszocialista, azok is túlnyomórészt a fiatalabb korosztályokból kerültek ki. A náci fiatalok többsége pedig Bácskából és Észak-Erdélyből származott.[8] A Volksbund a cservenkai mészárlás előtt alig egy évvel Cservenkán rendezte meg országos, az aratás és a betakarítás befejeződésével megtartott ünnepségét (1943. október 17.). A beszédet maga a mozgalom vezetője, Basch Ferenc mondta.[9]

            A Volksbund antiszemita szervezet is volt egyben. A zsidó ellenes uszításban a Volksbund országos ifjúsági vezetősége járt az élen (Landesjugendführung). Az egyik, 1943 decemberében közzétett ún. oktatólevelükben nyíltan támadták a zsidókat.[10] A Volksbund és Szálasi pártja 1942–1943-ben szövetkezett egymással a Kállay-kormány eltávolítására és a függetlenségi mozgalom ellehetetlenítésére. A volksbundisták és a magyar nyilasok együttműködésének egyik legfontosabb része a zsidóellenes uszítás volt.[11]

            A Volksbund jelentős tömeghatással rendelkezett. Kezében volt a magyarországi 28 német nemzetiségű lap többsége, többek között a két legnagyobb voksbundista napilap. Ezek egyike volt az Újvidéken megjelenő Deutscher Volksbote.[12]

            A Volksbund jelentőségét mutatja, hogy saját fegyveres alakulata is volt. A németországi Volkssturm megfelelőjeként hozták létre Magyarországon a Heimatschutzot, ami – a később tárgyalandó, – Deutsche Mannschaft (DM) 1944 augusztusi-szeptemberi átszervezéséből jött létre.[13] A Heimatschutz már nem DM jellegű, azaz nem gyengén felszerelt, egymással laza kapcsolatban álló helyi katonai szervezetként működött, hanem a német hadsereg által felfegyverzett (géppisztoly, páncéltörő fegyverek), központilag irányított, századokba tömörült, önálló fegyveres egység lett.[14] Heimatschutz alakulataiba kiskorúak, idősek és a katonai szolgálatra alkalmatlanok kerültek.[15] A Heimatschutzba beléptetett több ezer népi német négy kiképzőtáborba került. Ezek egyikét Bácskában, az Újvidékhez közeli Futakon hozták létre. Werner Lorenz SS tábornok a Népi-német Közvetítőszerv, a VoMi[16] vezetője felügyelte az országos szervezet kialakítását és Otto Winkelmann lett az országos vezető. Az alakulatok nyolc SS tiszt és 15 SS altiszt vezette.  Egyenruhában és sisakban egyaránt nagy volt a hiány, így a bevonultak általában saját polgári ruhájukban katonáskodtak. Heimatschutz fegyveresei jelentették a karhatalmat és maguk végezték, vagy részt vettek a kényszerkiürítésekben és a dezertőrök felkutatásában. A katonai szervezet a német lakta területek biztosításában is jelentős szerepet játszott.[17]

            A Bácskában és a Bánátban már 1940–1941 előtt létrejöttek népi-német „polgárőrségek” és „rendfenntartó alakulatok”. Ezekből lett később a Deutsche Mannschaft (DM) elnevezésű szervezett, amelyek 1943 júniusától megerősödtek. A DM-nek községenként volt alakulata, amelyek vasárnaponként fegyver nélküli katonai gyakorlatokat tartottak.[18]

            A cservenkai vérengzés előtt pontosan egy évvel, 1943. október 7-én, Kállay Miklós miniszterelnök és Basch Ferenc között megbeszélésre került sor. Basch Ferenc ezen egyebek mellett a DM felfegyverzését akarta elérni. Basch a növekvő partizán-tevékenységgel, a szabotázsakciókkal és a kendertermés gyakori felgyújtásával indokolta javaslatát, amit azonban Kállay elutasított.[19] Magyarország megszállása során a Bácskát megszálló német alakulatokat a DM segítette, úgy hogy a DM alakulatok együttműködtek velük a legfontosabb intézmények birtokbavételében, segédkeztek a rekvirálásban és megzsaroltak gazdagabb zsidó családokat. A Bácskában a DM és a Volksbund kezdte meg a zsidók, a német renegátok, a nyíltan németellenes szerbek és magyarok nyilvántartásba vételét, majd pedig letartóztatását.[20] A DM 1944 nyarán fegyveres terményőrző járőrtevékenységet folytatott Bácskában és összetűzött a partizánokkal. Fegyvereit ekkor viszont már a magyar honvédségtől kapta és a Bácskába a magyar királyi honvédség is igényt tartott szolgálataikra.[21]

            Basch Ferenc a Volksbundot a totális háború sikere érdekében minden áldozatra kész „háborús szervezetnek”, a DM alakulatokat pedig a hazai front legbiztosabb támaszainak nevezte 1944 februárjában.[22] A Volksbund a magyarországi megszállása esetére hat pontban foglalta össze az általa fontosnak tartott, bevezetésre kerülendő rendszabályokat és a német népcsoport által tanúsítandó magatartást. Ezek között szerepelt „a zsidókérdés megoldása” és a zsidók munkatáborba küldése.[23]

            Sztójay Döme kormányra kerülésének idején, Magyarország német megszállását követően, Basch azt követelte, hogy a német ifjúság katonai előképzése kizárólag a Német Ifjúság (Deutsche Jugend = DJ) nevű, 1941. június 29-én alakult nemzetiszocialista szervezet keretében történjen. További követelése volt, hogy a német népcsoporthoz tartozók kizárólag a német Fegyveres-SS (Waffen-SS) alakulataiban teljesítsenek szolgálatot. (Mindezen túl Basch azt is követelte még, hogy a népi németek az elkobzásra kerülő zsidó javakból és ingatlanokból részesüljenek.)[24] A DJ-t a német Hitlerjugend mintájára szervezték és tagjai csak a Volksbund-tagok gyerekei lehettek. A területei egységei a DJ-osztagok voltak.[25]

 

 ILLEGÁLIS ÉS LEGÁLIS TOBORZÁSOK A WAFFEN-SS-BE

A németek Magyarország területén a háború alatt illegális toborzást folytattak és három legális toborzást szerveztek a Waffen-SS-be. Az illegális toborzás 1940 tavaszától folyt. Az SS-ben ekkor még csak mintegy két tucat magyarországi német szolgált (1940. május 1.).[26] A Waffen-SS-be történő illegális toborzás Bácskában Viktor Nageler SS alezredes vezetésével történt, de támogatta a Kulturbund területi vezetője, Josef Spreitzer is. A bácskai fiatalok közül sokan nem szívesen mentek a magyar hadseregbe, szívesebben szöktek a német megszállás alatt lévő Szerb-Bánátba vagy Horvátországba, hogy az ott legálisan toborzó Waffen-SS-ben szolgáljanak.[27] A besorozottak közül mintegy 100 fő – németországi kiképzés után – finnországi frontra a „Nord” nevű 6. SS hegyi hadosztályhoz (6. SS-Gebirgs-Division „Nord”) került.[28] A Magyarországhoz csatolt Bácskából a Szerb-Bánátba sokan (kb. 2.000 fő) szöktek át és beálltak a „Das Reich” nevű 2. SS-hadosztályba vagy a Wehrmacht alakulatokhoz (kb. 1.000–1.500 fő) csatlakozott, de körülbelül ugyanennyi bácskai állt be az Organisation Todt szervezet műszaki alakulataihoz (1941. október 1-ig).[29]

            A német kötelékben szolgálók hozzátartozóit a budapesti német követség és a szegedi német konzulátus anyagilag támogatta.[30] Az első magyarországi, legális SS-önkéntes sorozásra 1942. február 24-e és április 3-a között került sor. A magyar kormány hozzájárult ahhoz, hogy a 18-30 éves magyar állampolgárokat önkéntes jelentkezés alapján a Waffen-SS-be toborozzák. (A 24 éves kor, vagyis akkor a kiskorúság határa alatt lévő jelentkezőknek szülői hozzájárulást kellett kérniük.) Bácskában 12.868-an jelentek meg a sorozáson és közülük 9.416-an kaptak katonai szolgálatra alkalmas minősítést. Közülük az SS-hez 4.173-an, a Wehrmachthoz 5.243-an kaptak besorolást.[31] Ezen belül Cservenkán 600-an, Újszivácon 395-en, Újverbászon 360-an, Óverbászon 90-en, Kúlán pedig 146-an jelentkeztek a sorozási bizottságok előtt. Az utolsó besorozott csoport 1942. május 3-án hagyta el Magyarországot.[32] A magyar állampolgárságú németek – a VoMi-nak 1942 végén kelt véleménye szerint, – azért jelentkeztek nagy számban a Waffen-SS-be, mert a németek felismerték, hogy a legfőbb eszmény a birodalomért vívott harc, hogy a magyarországi németség sorsa szorosan összefügg a birodaloméval, hogy jobb német hadseregben szolgálni, továbbá így fejezték ki tiltakozásukat a magyar honvédséggel szemben, ahol a népi németek zaklatták. Az indokok között még szerepelt a magyar honvédséghez képest magasabb illetmény kifizetése és az itthon maradottaknak szintén magasabb összegű szociális támogatása. Mindemellett fontos hangsúlyozni, hogy akit besoroztak a Waffen-SS-be, az nem határozatlan időre, hanem a háború egész idejére vállalta a kötelezettséget és kénytelen volt lemondani magyar állampolgárságáról.[33]

            Az Waffen-SS-hez besorozottak törvény felett állónak érezték magukat és számos esetben összetűztek a magyar lakosokkal vagy a magyar honvédség katonáival. A toborzás során a legnagyobb rendzavarásokra Bács-Bodrog megyében került sor. Itt mindazokat, akik nem voltak hajlandók önként jelentkezni az SS-be, „gyávának”, „zsidók szolgáinak”, „angoloknak”, „népárulónak” stb. nevezték és életveszélyesen megfenyegették. Az SS-önkéntesek és a Volksbundisták a Kúla szomszédságában lévő Hódságon a magyar érzelmű lakosok és a csendőrök ellen támadtak 1942 márciusában. (Az összetűzés hevességét jelzi a 71 megrongált ház és az 573 betört ablaküveg.)[34] A helyzetet tovább bonyolította, hogy számos helyen, így Újverbászon is, a németek mellett magyarok is jelentkeztek a Waffen-SS-be, egészen addig, amíg ezt a főszolgabíró meg nem tiltotta. Egyben megindult a magyar hadseregbe már bevonult németek átcsábítás is a Waffen-SS-be, mondván, hogy ott könnyebben szerezhetnek tiszti rangot.[35] A német-magyar ellentét olyan méreteket öltött, hogy Szombathelyi Ferenc vezérezredes, a Magyar Királyi Honvédség vezérkari főnöke az ügyek kivizsgálása mellett döntött. Feketehalmy-Czeydner altábornagyot ­– az újvidéki vérengzésért felelős katonatisztet ­– bízta meg ezzel a feladattal. Az altábornagy végigjárta a bácskai településeket (1942. április 1-3.) és útja során Kúlát valamint Újverbászt is felkereste.[36]

            Bácskából összesen 16.668 jelentkezőből 12.067 főt találtak katonai szolgálatra alkalmasnak. A német önkéntesek elszállítására 1942. március 22-e és május 3-a között került sor (Hódságról 1942. március 29-én 1.351 fő, Újverbászról 1942. április 7-én 1.700 fő elszállítására került sor.)[37] Az első legális magyarországi sorozás során bevonultak a Bácskában felállított 7. „Prinz Eugen” SS-önkéntes-hegyihadosztályba kerültek és a Balkánon vetették be őket Josip Tito partizánjai ellen. A másik részük a 8. „Florian Geyer” SS-lovashadosztály keretében került a szovjet frontra.[38] Az otthon maradottakat háborús gazdasági munkaszolgálatra kötelezték és szintén ők művelték meg a bevonultak földjét. Az otthon maradott németek ellen a magyarok különböző lépéseket tettek (iparengedély elvétele, élelmiszerjegy elvonás, nyersanyag utánpótlás megvonása, tábori postaküldeményeik továbbításának szabotálása) és a Volksbund sem teljesítette minden ígéretét. Az otthoni hírek gyorsan eljutottak frontokon harcoló népi-németekhez és parancsnokaikhoz. A kommunikáció azonban visszafelé is működött és az otthon maradottak is értesültek a túl kemény katonai kiképzésről, a durva bánásmódról, amik rossz hírét keltették a Waffen-SS-nek.[39]

            A szabadságra hazaérkező német katonák ellenőrzésére és az atrocitások megakadályozása érdekében 1943 tavaszától Zomborban, majd máshol is önálló német parancsnokságok létesültek.[40]

            Akárcsak az első, úgy a második toborzás során (1943. június 1. és 1944. március 1.) legtöbben Bácskából és Észak-Erdélyből jelentkeztek. Számuk már 1943 augusztusában elérte a 22.000 jelentkezőt, akikből 18.216 főt találtak katonai szolgálatra alkalmasnak.[41] Mindezeken túl, mintegy 3.000 fiatal, szülői engedély hiányában, azaz jogszabály ellenesen lett a Waffen-SS tagja. A besorozottak zajos felvonulásokat tartottak, amelyek során számos helyen, így Cservenkán, Militicsen és Újverbászon összetűzésbe keveredtek a magyar lakossággal és a magyar-érzelműekkel.[42] Az 1943 végi, német statisztikai adatok szerint a Szerb-Bánátból 21.500 besorozott népi német szolgált ekkor a Waffen-SS-ben. A 18. életévükbe lépők és a 30-35 éves évjáratok vonultak be. (Magyarország területéről összesen kb. 20.000 fő). 1944 elején a Magyarországról besorozott SS-ek létszáma kb. 40.000 fő lehetett, ennek fele pedig a Bácskából származott. A toborzottak előszállítmánya 1943. szeptember 7-én hagyta el az országot. Az ünnepi búcsúbeszédet Újverbászon maga Basch mondta.[43]

            A harmadik, egyben utolsó SS-toborzást Sztójay Döme kormányfő engedélyezte és 1944. április 23-án vette kezdetét. A Bácskában a toborzás elsősorban 1944. szeptember-október időszakában folyt, először Észak-Bácskában. Az innen származó önkéntesek a 31. SS-önkéntes-gránátoshadosztály katonái lettek.[44] A 31. „Cseh- és Morvaország” SS-önkéntes gránátos-hadosztályhoz [Division] tartozó 31. SS-tüzérezred [Artillerie-Regiment] Cservenkán állomásozó 1. zászlóaljának.

            A harmadik SS-toborzást lehetővé tevő német-magyar államközi megállapodás 12. szakaszának pontja kimondta, hogy a német alakulatokba behívott önkéntesek megtarthatják magyar állampolgárságukat, de a szolgálatuk idejére megszerzik a német állampolgárságot is. Az egyezmény 7. szakasza pedig kimondta, hogy az új SS-alakulatok a magyar állam területén állítandók fel.[45] A harmadik toborzás azonban abban is eltért az előző két sorozástól, hogy az önkéntesség látszólagos fenntartása mellett engedélyezte a kényszersorozást is. A 17. életévüket betöltött németek körében is folyhatott sorozás és valamennyi fegyverképes évfolyamot a Waffen-SS rendelkezésére kellett bocsátani. Megvalósult tehát a német népiségre vonatkozó általános hadkötelezettség, hiszen a május 30-án megkötött pótegyezmény értelmében a toborzást a 17-30 éves német nőkre is kiterjesztették. A toborzás a magyar csendőrség segítségét is igénybe véve történt, mivel mindazokat előállították a magyar hatóságok, aki vonakodnak megjelenni a sorozóbizottságok előtt.[46]

            A Waffen-SS-be magyarok is jelentkeztek, akik a nyilas mozgalom tagjai voltak.[47] A magyarok közül többeket kényszerítettek a bevonulásra. A Magyarországon sorozottakból a magyar állam terültén állítottak fel új Waffen-SS alakulatokat. Az újoncok kiképzését is magyar területen, a magyar honvédség által rendelkezésükre bocsátott gyakorlótereken és felszereléssel kellett megtenni. A harmadik sorozás időszakában a Waffen-SS-be 42.000 magyarországi németet soroztak be 1944. augusztus 25-ig. Számuk szeptember végéig pedig elérte az 55.000-60.000 főt. Mindezt az egyre erőteljesebb kényszersorozással sikerült csak elérni.[48] Újvebászon is megtörtént az, ami más helyeken, hogy az SS-katonák körülzárták a házakat, és akit otthon találtak azt besorozták. A razziákat a frissen besorozott SS-ek végezték.[49]

            Az 1944 nyarán és őszén felállított Waffen-SS-hadosztályok a 22. lovas-, a 18. páncélgránátos- és a 31. gránátos-hadosztályok voltak.[50] A harmadik sorozási időszakban felállított Waffen-SS hadosztályok Magyarországon maradtak és aktív részesei voltak a Magyarország területén vívott harcoknak, majd pedig a nyilas hatalomátvételnek Budapesten. A 25 százalékban népi németekből, 25 százalékban magyarokból és ukránokból álló 22. „Mária Theresia” SS-önkéntes-lovashadosztály (22. SS-Freiwilligen-Kavallerie-Division „Maria Theresia”) teljes létszáma 12.453 fő volt (1944. június).[51] A hadosztály számos helyen, szeptember 23-tól október 7–9-ig a Gyula-Nagyszalonta és a Gyula-Dunaföldvár vonalon harcolt a szovjet csapatokkal.[52] Feltehetően a hadosztály egyik töredéke volt az, amelyik október 13-án a debreceni repülőtér közelében kivégzett 62, szökésben lévő zsidó munkaszolgálatost a 106/304. kisegítő munkaszolgálatos századból.[53] A nyilas hatalomátvétel során a 22. hadosztály részt vett Budapest megszállásban.[54]

            A 18. „Horst Wessel” SS-önkéntes-páncélgránátos-hadosztály legénységi állományának többsége bácskai népi-német volt. (Teljes létszáma 10.063 fő volt 1944. november elején.[55]) A 18. hadosztály törzse 1944 áprilisában Újverbászon volt, de a hadosztályt átvezényelték Galíciába, majd szeptemberben második felében Pápa környékére. Ott állomásozott október 10-ig, majd szlovák területre irányították.[56]

            A bácskai (75 %) és más magyarországi területekről (25 %) verbuválódott németekből hozták létre Bácskában a 31. SS-önkéntes-gránátoshadosztályt. A hadosztály 1944 októberében az Óbecse–Újverbász–Kula–Cservenka–Zombor vonalon tartózkodott, majd október 20-a körül Pécset kapott elhelyezést.[57]

            A romániai fordulat után (1944. augusztus 23.) az Erdélyből, a Szerb-Bánátból és Bácskából, érkező menekültoszlopokból a férfiakat magyar területen besorozták a Waffen-SS-be.[58]

            Futakon alakult meg a négy kiképzőtábor egyike, ahol a toborzott alakulatokat képezték ki. Az fegyverekkel való ellátás problémás volt, akárcsak egyenruhával, nagyrészt saját polgári ruhában teljesítettek szolgálatot.  Románia a német szövetségből való kiválása után (1944. augusztus 23.) után Basch tovább folytatta az erőszakos toborzást. A Román-Bánátból megindult a németek menekülése a Szerb-Bánátba, ahonnan útjuk Szeged vagy a Bácska felé vezetett. A népi németek főleg a Waffen-SS-ben szolgáló fiaik miatt menekültek. A németek 1944. szeptember végén arra számítottak, hogy a Bácskában szerb felkelés törhet ki. A németek ezért is ragaszkodtak az ott élő népi németek kitelepítéséhez. A VoMi főnöke, Werner Lorenz SS-Obergruppenführer személyesen ellenőrizte a helyszínen a bácskai németek kiürítésének kérdését 1944. október 2-a és 10-e között.

 

[1]Tilkovszky Loránt: SS-toborzás Magyarországon. Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1974. 260-260. o.

[2] Tilkovszky Loránt: SS-toborzás Magyarországon. U. o. 28. o.

[3] Tilkovszky Loránt: Ez volt a Volksbund. A német népcsoport-politika és Magyarország 1938-1945. Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1978. 14., 273-277.

[4] Tilkovszky Loránt: SS-toborzás Magyarországon. U. o. 42. o.

[5] U. o. 50. o.

[6] Uo. 187. o.

[7] Uo. 278. o.

[8] Uo. 279. o.

[9] Uo. 277. o.

[10] Uo. 295. o.

[11] Uo. 293-294. o.

[12] Uo. 296. o.

[13] Uo. 173. o.

[14] Uo. 329. o.

[15] Norbert Spannenberger: A magyarországi Volksbund Berlin és Budapest között, 1938-1944. Lucidus Kiadó, Budapest, 2005. 378. o.

[16] VoMi (VOMI): Volksdeutsche Mittelstelle. Az SS irányítása alatt álló, a külföldi német népcsoportokat irányító speciális szervezet.

[17] Tilkovszky Loránt: SS-toborzás Magyarországon. U. o. 174. o.

[18] Uo. 137. o.

[19] Tilkovszky Loránt: Ez volt a Volksbund. U. o. 275. o.

[20] Uo. 305. o.

[21] Tilkovszky Loránt: SS-toborzás Magyarországon. U. o. 173. o.

[22] Tilkovszky Loránt: Ez volt a Volksbund. U. o. 299. o.

[23] Uo 303. o.

[24] Uo. 310-311. o.

[25] Norbert Spannenberger: A magyarországi Volksbund Berlin és Budapest között. U. o. 306-307. o.

[26]Kovács Zoltán András–Számvéber Norbert: A Waffen-SS Magyarországon. Paktum Nyomdaipari Társaság. Budapest, 2001. 43. o.

[27] Norbert Spannenberger: A magyarországi Volksbund Berlin és Budapest között. U. o. 276. o.

[28] Roland Kaltenegger: Die Gebirgstruppe der Waffen-SS 1941–1945. Podzun-Pallas-Verlag GmbH. Wölfersheim-Berstadt, 1994. 7-8. o. Tilkovszky Loránt: SS-toborzás Magyarországon. U. o. 28. o.

[29] Norbert Spannenberger: A magyarországi Volksbund Berlin és Budapest között. U. o. 277. o.

[30] Tilkovszky Loránt: SS-toborzás Magyarországon. U. o. 32-33. o.

[31] Norbert Spannenberger: A magyarországi Volksbund Berlin és Budapest között. U. o. 284. o.

[32] Kovács Zoltán András–Számvéber Norbert: A Waffen-SS Magyarországon. U. o. 53. o.

[33] Norbert Spannenberger: A magyarországi Volksbund Berlin és Budapest között. U. o. 243-245. o.

[34] Tilkovszky Loránt: SS-toborzás Magyarországon. U. o. 46-49. o.

[35] Tilkovszky Loránt: SS-toborzás Magyarországon. U. o. 55.,139. o.

[36] Tilkovszky Loránt: SS-toborzás Magyarországon. U. o. 55. o.

[37] Uo. 60. o.

[38] Uo. 66. o.

[39] Uo. 65-92. o.

[40] Uo. 95.o.

[41] Norbert Spannenberger: A magyarországi Volksbund Berlin és Budapest között. U. o. 350. o.

[42] Tilkovszky Loránt: SS-toborzás Magyarországon. U. o. 140. o.

[43] Uo. 142-143. o.

[44] Kovács Zoltán András–Számvéber Norbert: A Waffen-SS Magyarországon. U. o. 74. o.

[45] Uo. 72. o.

[46] Norbert Spannenberger: A magyarországi Volksbund Berlin és Budapest között. U. o. 322-324. o.

[47] Tilkovszky Loránt: SS-toborzás Magyarországon. U. o. 159. o.

[48] Uo. 151.,154. o.

[49] Uo. 170.o.

[50] Uo. 173. o.

[51] Kovács Zoltán András–Számvéber Norbert: A Waffen-SS Magyarországon. U. o. 339-340. o.

[52] Uo. 344-345. o.

[53] Uo. 346. o.

[54] Tilkovszky Loránt: SS-toborzás Magyarországon. U. o. 171. o.

[55] Kovács Zoltán András–Számvéber Norbert: A Waffen-SS Magyarországon. U. o. 326. o.

[56] Uo. 323-325 o.

Tilkovszky Loránt: SS-toborzás Magyarországon. U. o. 170. o.

[57] Uo. 173. o.

Kovács Zoltán András–Számvéber Norbert: A Waffen-SS Magyarországon. U. o. 373. o.

[58] Tilkovszky Loránt: SS-toborzás Magyarországon. U. o. 172. o.

Megszakítás