Maimonidész, Mose ben Máimon, a Rámbám:

Kommentár a Misnához: Bevezető

 

A szóbeli hagyomány eredete

 

Tudnunk kell, hogy minden egyes micvához, amit a Szent – áldott legyen! – adott Mose Rábénunak [Mózes, a mi Tanítónk], béke reá, Magyarázatot is adott neki. Az Örökkévaló elmondta Mózesnek a micvát, és utána meg is magyarázta, kifejtette a lényegét és a Tóra verseibe foglalt összes bölcsességet.

Mózes a következőképp tanította a népnek a Tórát:

Mózes belépett a sátorba, őt Áron követte elsőként. Mózes egyszer elmondta neki a micvát, és megtanította neki a lényegét, ahogyan neki megtaníttatott. Áron később Mózes jobbjára húzódott. Ezután Áron fiai, Eleázár és Itámár léptek be, és Mózes nekik is elmondta azt, amit Áronnak. Ezután visszahúzódtak: az egyik Mose Rábénutól balra ült le, a másik Árontól jobbra.

Ezután jött a Hetven Vén, és Mózes ugyanúgy kitanította őket is, amiképpen Áront és a két fiát.

Ezután bejött a nép és mindazok akik a Hásémet keresték, és Mózes előadta nekik a micvát, míg végig nem hallgatták ajkairól.

Látjuk, hogy Áron minden micvát négyszer hallott Mózes ajkairól; a fiai háromszor; a Vének kétszer; a többiek pedig egyszer.

Mózes ezután visszavonult, és Áron minden jelen lévővel ismertette a tanult micvát – amit, mint említettük, négy ízben hallott Mózestől – és elmagyarázza. Áron ezután visszahúzódott; fiai ekkor már négyszer hallották a micvát: háromszor Mózestől, és egyszer Árontól.

Eleázár és Itámár Áron visszahúzódása után ismertette a micvát, megtanította minden jelen lévőnek, és befejezte az oktatást. Látjuk, hogy a Hetven Vén négyszer hallották a micvát: kétszer Mózestól, egyszer Árontól, és egyszer Eleázártól és Itámártól.

Ezután a Vének is ismertették és elterjesztették a nép közt a micvát – egyszer. Látjuk, hogy az egész gyülekezet négyszer hallotta a micvát: egyszer Mózestól, egyszer Árontól, harmadszorra Áron fiaitól, és negyedszerre a Vénektől.

Ezután a nép minden tagja egymást tanította úgy, ahogy Mózes ajkairól hallotta, és emlékeztetőket írtak [maguknak] a micváról. A Tisztségviselők ezután Izrael széle-hosszát beutazták, és addig tanították és magyarázták a micvát, míg mindenki pontosan és folyékonyan nem tudta. Ezek után ismertették velük az Örökkévalótól kapott, szóban forgó micvához szükséges magyarázatokat, amelyek sok különféle tárgyra vonatkoztak. A micva ezáltal írásba foglaltatatott, Szóbeli Hagyománya pedig az emlékezetbe vésődött.

Rabbijaink egy Brájtá-ban,[1] azt mondották:

A vers szerint[2] „És szólt az Örökkévaló Mózeshez a Szináj hegyén…”, majd ismerteti a Smíta törvényeit. Már most mire tanít minket a „Szináj hegyén” kitétel? Hát nem tudott dolog-e már, hogy az egész Tóra a Szináj hegyén mondatott el?[3] A Tórában azonban ennek ellenére sincs fölösleges közlés! A kifejezés azért áll itt, hogy rámutasson: amiképpen látjuk, hogy a Smíta általános törvényei a részleteikkel és feltételeikkel együtt a Szináj hegyén mondattak el, ugyanúgy minden micva általános törvényei, részletei és feltételei is a Szináj hegyén mondattak el.

Például az Örökkévaló azt mondta Mózesnek:[4] „Sátrakban (szukkot) lakjatok hét napon át”. Utána tudatta, hogy ez a szukot micva minden férfira kötelező, a nőkre azonban nem;[5] hogy sem a beteg, sem az utazó nem köteles betartani;[6] és hogy a szukka a tetejét a föld elválasztott termékeiből kell készíteni, nem pedig gyapjúból, selyemből vagy tárgyakból – ide értve a föld terményeiből készülteket is –, például párnákból, takarókból és ruhadarabokból.[7] Közölte, hogy mind a hét napon át a sátorban kell enni, inni és aludni,[8] és hogy a sátor belső területe nem lehet kisebb, mint 7 x 7 tfáchim, a magassága pedig nem lehet több 10 tfáchimnál.[9]

Mikor Mózes, a Próféta eljött, Hasém adta neki ezt a parancsolatot és a magyarázatát, amiképpen történt az a Tóra mind a 613 parancsolata esetében; ezek és magyarázataik mind továbbadattak: a parancsolatok írásban, a magyarázatok szájról szájra.

És történt, hogy negyven esztendő elteltével, a tizenkettedik hónapban,[10] Svát hava első napján Mózes maga köré gyűjtötte a népet, és így szólott hozzájuk: „Halálom ideje elérkezett. Ha van köztetek olyan, aki hallott egy halakhát [törvényt], de elfelejtette, jöjjön hozzám, és elmagyarázom neki. És jöjjön az is, aki a Tóra bármely más dolgát illetően bizonytalankodik, és megmagyarázom neki.” A Tórában az áll: „Hozzáfogott Mózes [még utoljára] magyarázni ezt az [írott] tant”.[11] „Aki valamelyik törvényt elfelejtette, jöjjön, s meg lesz tanítva, és akinek magyarázat kell, jöjjön, és megadatik neki.”[12]

Ilyenformán Mózes ajkairól hallották a halakhák magyarázatát, amelyeket Svaht első napjától Ádár hetedik napjáig szorgalmasan tanulmányoztak. Mózes közvetlenül a halála előtt elkezdte tekercsekre írni a Tórát – tizenhárom pergamen Tóra-tekercsre –, amelyek mindegyike a börésit bétjétől kezdve a löéné kol jiszróél lámedjéig mindent magába foglalt.[13] Izrael mind a tizenkét törzsének adott egyet-egyet, hogy aszerint cselekedjenek, és tartsák be a parancsolatait. A tizenharmadik tekercset a levitáknak adta, mondván nekik:[14] „Vegyétek a törvények e könyvét, és helyezzétek el az Örökkévaló, a ti Istenetek szövetsége ládájának oldalára, hogy ott legyen tanúul…”.

Mózes ezután – a Hagyomány számítása szerint[15] – Ádár hetedik napjának delén lejött a Nebó-hegyről.

(Ami ezután történt vele, az nekünk a halálának tűnik, mivel többé senki sem látta közülünk, és csak az emlékezete maradt meg; ami azonban őt magát illeti, abból a magasságból szemlélve, ahová fölemelkedett, ez az életnek egyfajta folytatása. Ilyen értelemben mondották a Bölcseink,[16] hogy „Mose Rabbénu nem halt meg, hanem fölemelkedett, és most odafönt tanul”. Ennek a fogalomnak a kifejtése azonban roppant hosszú lenne, és nem ez a megfelelő hely rá.)

És miután Mózes – béke reá! – Józsuára hagyományozta az Örökkévalótól kapott magyarázatot és „meghalt”, Józsua és kortársai alaposan tanulmányozták és boncolgatták azt.

Afelől azonban nem támadt kétség, hogy mit hallott ő és az összes többi Vén közvetlenül Mózestől, és efölött nem volt vita. Azok az elágazásokat [ezeknek a kijelentéseknek az elágazásait], amelyeket nem közvetlenül a Próféta szájából hallottak, azokat a Szináj hegyén kapott rendszer, A Tóra értelmezésének tizenhárom módszere alkalmazásával oldották meg. Az ezen a módon származtatott törvények néhánya nem váltott ki ellenvetést, és egyhangúlag elfogadták őket. Néhány fölött azonban véleménykülönbség keletkezett: az egyik szaktekintély ilyen sorrendbe rendezte a tényeket, s így jutott bizonyos meggyőződése szerinti eredményre, a másik pedig másféle sorrendbe rendezte őket, ahogyan az már az elméletek kialakításakor történni szokott. Mikor a szaktekintélyek között ilyen ellentmondások keletkeztek, a többségi véleményt fogadták el, ahogyan azt ilyen helyzetekre a Tóra előírja:[17] „…légy a sokaság mellett”…

 

[1] Szifrá 3Mózes 25:1.

[2] 3Mózes 25:1.

[3] Uo. 27:24.

[4] Uo. 23:42.

[5] Talmud, Szukká 28a.

[6] Uo. 26a.

[7] Uo. 11a.

[8] Uo. 28b.

[9] Uo. 16b., 2a.

[10] 5Mózes 1:3.

[11] Uo. 1:5.

[12] Vö. Szifré uo.

[13] Bává Bátrá 16a.

[14] 5Mózes 31:26.

[15] Mögilá 13b.

[16] Szotá 13a.

[17] 2Mózes 23:2.

Megszakítás