Múlt heti számunkban megjelent Pecsét a kóser ételen című írásunk kapcsán két olvasói kérdés is érkezett, ezekre adunk választ az alábbiakban.

Mi a menete a kóser edények szállításának? Ezeket is csak lepecsételve szabad tárolni és szállítani? Edényből is szükséges kósert vásárolni?


A Sulchán áruch (JD 122:9.) egyértelműen lefekteti, hogy a húshoz hasonlóan nem szabad kóser edényeket sem nem kóser helyen tartani, mert attól lehet tartani, hogy nem kóser étel főzésére fogják használni, vagy nem kóser edényekkel együtt forró vízben fogják elmosogatni (uo. 10.). Új edények vásárlása esetében nem áll fenn ez a probléma, meg lehet őket vásárolni pecsét nélkül a boltban, hiszen az észrevehető lenne rajtuk, ha már használta volna őket valaki (lásd uo. 12.).

Kóser edények egyik helyről a másikra való szállításakor is óvatosan kell eljárni, ha a szállítási idő és a körülmények lehetőséget teremtenének arra, hogy főzésre használják az edényeket.

 

Mi történik olyankor, ha egy kóser konyhában olyan háztartási alkalmazott vagy konyhai dolgozó dolgozik, akire nem vonatkoznak a kósersági előírások, vagy vonatkoznak, de nem tartja magát azokhoz és a zsidó tulajdonos elhagyja a lakást?

Két paramétert vizsgálunk ilyen­kor: 1. Kell-e számítania az alkalmazottaknak arra, hogy bár­mikor visszatérhet a tulajdonos vagy sem, illetve 2. származhat-e hasznuk abból, ha elcserélik az ételt nem kóserre. Ha nem kell számítaniuk arra, hogy a tulajdonos bármikor hirtelen visszajöhet és hasznuk lehet a cseréből, akkor tartani kell attól, hogy elcserélhetik (uo. 118:10.). De ha a tulajdonos hazaérkezésekor ráismer az ételre, akkor nincs probléma, el lehet fogyasztani (lásd uo. 63:2.).

Háztartási alkalmazott eseté­ben további problémát jelenthet, hogy – akár nem szándékosan is – eltréflizheti a konyhát főzés vagy takarítás közben például azáltal, hogy összekeveri a húsost a tejessel (lásd uo. 118:12.). Ezt utólag nem lehet ellenőrizni vagy megállapítani, ezért csak olyan alkalmazott dolgozzon a konyhánkban, akinek előtte elmagyaráztuk a kóser konyha elrendezését és szabályait, és csak úgy hagyjuk magára, hogy bármelyik pillanatban visszatérhetünk és ellenőrizhetjük a munkáját (a témában lásd még Or Jiszráél folyóirat 10. szám 52–58. oldal; Hámáor folyóirat 475. szám, 5777. svát-ádár, 85–96. oldal). 

Moshe Feinsein rabbi szerint (Igrot Mose responsum JD 1. kötet 61. fejezet), ha mégis őrizetlenül hagytuk a lakásunkat, akkor nem kell kikóserolni a konyhát, de 24 órát várni kell, mielőtt újra használatba vesszük (lásd uo. 122:9. RöMÁ). Ennek az az alapja, hogy a háláchá szerint (lásd uo. 103:5.) az edénybe beivódott íz 24 óra után már nem számít frissnek, így már csak rabbinikus tilalom érvényes rá. Mivel a fent említett esetben nem is biztos, hogy valami eltréfliződött, a 24 órás várakozási idő után már megengedhető a konyha használata.

Chájim Mordecháj Katz rabbi (1894–1964), a telzi Jesiva vezetője szerint (Széfer házikáron – Böér möchokék 1000. oldal) ez az oka annak, hogy régen a vallásos zsidó háztartásokban igyekeztek zsidó személyzetet találni, általában egy szegény, árva lány személyében, hogy elkerüljék az ilyen problémákat. Máramaros környékéről például így került Budapestre sok szegénysorsú zsidó lány.

Oberlander Báruch

Kattints ide és kérdezz a rabbitól!

  • Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.

Megszakítás