Kdosim
A menyasszonyi ruha ára
A Kdosim szakasz befejező része figyelmeztetés az asszimiláció, a vallási elkallódás ellen:
„Szentek legyetek , mivel szent vagyok én, az Örökkévaló, a ti Istenetek. És elválasztalak benneteket a népektől, hogy az enyém legyetek” (Leviticus, 20, 26).
Rási ezt akként magyarázza: „Ha elválasztjátok és elkülönítitek magatokat a népektől – akkor az enyém vagytok. Ha nem – akkor átadlak benneteket Nebuchadnecárnak és társainak” – vagyis jön a galut, a száműzetés, a zsidóság elvesztésének különféle válfaja.
A pozsonyi Ktáv Szófér, a Hátám Szófér fia, egy cionista szellemű magyarázatot fűzött ehhez: „Csak ha elkülönülünk a népektől és önálló, független népként élünk saját hazánkban, leszünk képesek, mi zsidók, szentséges, Istennek tetsző életet élni”.
„Ne tartsd vissza a dolgozó bérét” (Leviticus 19,13).
Zuse, a hanipolai cádik felesége addig kérlelte férjét, míg az teljesítette kívánságát, adott neki annyi pénzt, amiből az asszony varrathatott magának egy új ruhát.
Zuse a következő pénteken látta az asszonyon, hogy valami nincs rendben. Az elmesélte, hogy bár elkészült a ruhája, de amikor át akarta venni, a varrónő szívtépően felsóhajtott. Faggatózására a varrónő bevallotta, hogy a lányának a vőlegénye abban a hiszemben volt, hogy a ruha az ő menyasszonyának készül. Amikor kiderült, hogy nem, nagyon megharagudott és csúnya szavakat vágott a fejéhez. A szegény varrónőnek meg nem volt annyi pénze, hogy a saját lányának szép ruhát varrjon.
– Ekkor elhatároztam – folytatta a beszámolóját Zuse felesége – hogy neki ajándékozom a kész ruhát.
– És a munkadíjat megfizetted? – kérdezte Zuse.
– Miért fizettem volna meg, hiszen az egész ruhát nekik ajándékoztam – felelte a felesége.
– Hogy jutott eszedbe – rótta meg feleségét Zuse – visszatartani a varrónő bérét? Hiszen az a szegény asszony napokon keresztül dolgozott neked és alig várta, hogy megkapja érte a fizetségét. Neki pénzre volt szüksége és nem tehet arról, hogy nekik adtad a ruhát.
A rebecen ezután elment, kölcsönkért pénzt és kifizette a varrónő munkadíját…
„Szeresd felebarátodat…” (uo.).
A lelovi rabbi szokta volt mondani híveinek: Hogy’ mondhatjátok, hogy én egy nagy cádik vagyok, amikor nagyobb szeretetet érzek a fiaim és családom, mint egyszerű zsidó testvéreim iránt?
Történt, hogy a cádik fia megbetegedett. Az egész város aggódott érte, a templomban zsoltárokat mondtak felépüléséért, s mindent elkövettek, hogy mielőbb felgyógyuljon. Szerencsésen ez is bekövetkezett és mindenki azt várta, hogy a rebbe repesni fog a boldogságtól. E helyett azonban reb Dávid sírt és zokogott. Az emberek nem értették rebbéjük viselkedését és meg is kérdezték tőle, mi az oka?
– Amikor a fiam beteg volt, az egész város érte reszketett. Ha egy egyszerű zsidóval történik mindez – senki nem figyel rá és nem törődnek vele. Hát nem sírnivaló ez?
„Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” (uo.) – „hogy zsidó testvérét úgy szeresse és úgy könyörüljön rajta, ahogy saját magát szereti” (Rámbám).
Mordecháj Donon, a reinestopoli cádikon, ki kellett égetni egy sebet. A műtétet tüzesített csipesszel végezték, amin három fokozat volt, az enyhétől a legerősebbig.
A cádik átlagon felüli tűrőképességgel rendelkezett, így amikor az orvos a legkevésbé tüzes eszközt alkalmazta, úgy tűnt, mintha meg se kottyanna neki.
Az orvos ekkor fokozta a csipesz forróságát, de amikor páciense erre sem reagált, tovább hevítette. Az orvos gyakorlatában még sosem fordult elő, hogy valaki jajszó nélkül kibírta volna ezt az égető fájdalmat. Meg is jegyezte:
– Nem tudom, ki ez az ember. Ember-e egyáltalán, netán angyal, esetleg az ördög, hogy így bírja a fájdalmakat…
Mivel az orvos oroszul beszélt és a cádik nem értette jól szavait, megkérte az ottlévőket, fordítsák le, mit mondott.
Amikor megértette, azt felelte:
– Nem egyszer jönnek hozzám zsidók, kvitlivel (kivánság-cédula, amire rá szokták írni a kívánságokat) segítséget várnak tőlem, amit nem tudok nekik megadni – és az sokkal, de sokkal jobban fáj, de mégis hallgatnom kell…
„És ne gyűlöld a testvéredet szívedben” (uo.).
A „szívedben” szóra a héber szöveg a „lövávchá” kifejezést használja Ez, a lév – szív – szónak a többes száma, vagyis, mintha dupla szívről lenne szó. Bölcseink a „Szeresd az Örökkévaló Istenedet teljes szívedből” versnél, ahol az Írás szintén ezt a kifejezést használja, úgy értelmezik, hogy mindkét ösztönével szeresse, a Jó és Rossz Ösztönével egyaránt.
Lévi Jichák, a berdicsevi cádik szerint, itt is így kell a „dupla szívet” értelmezni: nem szabad gyűlölni zsidó testvéreinket, sem a Jó, sem pedig a Rossz Ösztönünkkel vagyis ne beszéljük be magunknak, hogy valami „istenes” gyűlölködésről van szó. Azért, mert valaki nem olyan vallásos, mint mi, nem vagyunk kötelesek gyűlölni őt…
Ugyancsak Lévi Jichákkal esett meg, hogy betévedt egy olyan házba, ahol vándor-prédikátor szónokolt, kígyót-békát szórva a szegény hallgatóság fejére. Átkozta őket, hogy milyen rossz zsidók, telve vannak vétkekkel, a pokolra fognak jutni.
Ekkor Lévi Jichák az égre nézve felkiáltott:
– Világ Ura! Hallod, mit mond ez a prédikátor? Biztosan nem jószántából teszi, vagy mert élvezi, hogy csepülheti embertársait. Feltehetően szüksége van egy pár rubelre, hogy férjhez adhassa a lányát. Ezért kénytelen városról-városra járni és ilyen keserű drósékkal keresni meg a pénzt. Ennek folytán arra kérlek, édes Istenem, adj neki pár száz rubelt, hogy ne legyen kénytelen népedre ennyi rosszat mondani…
(Forrás: Az Ősi Forrás sorozat 5. kötete, „Mózes 5 könyve a chaszid folklór tükrében”, Budapest, 1995, Akadémia Kiadó)
