Múlt héten megjelent cikkem kapcsán (Kidus és Peszáchi Széder bombázás idején, Gut Sábesz, 16. évf. 32. szám) több visszajelzést kaptam. Ezek közül az alábbiakban szeretném Faith Áser felvetéseit ismertetni.

Faith Áser felhívta rá a figyelmemet, hogy a naptár tanúsága szerint abban az 1944-es évben a széderek péntek, illetve szombat estére estek. Ez alapján, ha azt tekintjük, hogy a szombati kidus (és ebből kifolyólag a hávdálá is, lásd Mágén Ávrahám a Sulchán Áruchhoz 299:2.) tórai parancs, akkor mindenképpen meg kellett ismételniük a kidust, ha nem voltak benne biztosak, elmondták-e.
Ugyanakkor arra is rávilágított, hogy könnyen el lehetett volna dönteni, hol tarthattak a széderben, csak az asztalt kellett volna megnézniük: ha még tiszták a poharak, akkor a kidus előtt, ha már használtak, utána vannak. Ha megtöltve találták a poharat, kérdés lehetett, hogy ez azért van, mert csak készültek elmondani a kidust, vagy azért mert már megtöltötték a második poharat és kezdték a Hágádát olvasni. Ebben az esetben elég lett volna egy pillantást vetni a középső maceszt eltörtéke: ha nem, az első pohár előtt, ha igen, a második pohár előtt járnak.
Mivel sajnos édesapám már három éve nincs köztünk, így pontosításért csak egyik nagybátyámhoz fordulhatok. Ő akkoriban tizenkét éves volt, és sajnos nem emlékszik a kidus kapcsán felmerült háláchikus kérdésre, csak arra, hogy milyen félelmetes volt a szirénázás, és a menekülés az óvóhelyre. Az ő emlékei szerint nem hosszú órákig voltak az óvóhelyen, hanem azon az estén többször szólaltak meg a szirénák, és többször szakadt félbe a széder. Így a bombázások szüneteiben feljöhettek az óvóhelyről.
Faith Áser felvetett egy új szempontot, ami szerint  mindenképpen újra kellett csinálniuk a kidust, még akkor is, ha biztosan tudták, hogy a széder melyik pontján jártak, vagyis, ha a Hágádá felolvasása közben szólaltak meg a szirénák.
A Talmud (Pszáchim 101a.) ugyanis azt mondja, hogy a kidus csak akkor érvényes, ha azt az étkezés helyén csinálják. Ehhez a Sulchán Áruch (Orách Chájim 273:3.) hozzáteszi, hogy a kidus után rögtön enni is kell, nem lehet halogatni az étkezést. A szédernél azonban a Hágádá  az étkezés felvezetésének számít, ezért nem tekintjük halogatásnak a kidus és a vacsora között (Toszáfot, Pszáchim uo. 103b. Ráv Ási bekezdése, Hálichot Slomo, Peszách 9. fej. Dvár háláchá 50.).
Abban az esetben, ha valaki elmondta a kidust, tervezett is enni utána, de közben történt valami, ami miatt nem tudott rögtön asztalhoz ülni – ha ugyanott maradt, és nem ment ki a szobából, érvényes a kidusa. Ha pedig eközben kiment, akkor sem érvényes, ha visszatért a helyiségbe. Hisz eltelt egy hosszabb idő és ki is ment a szobából, akkor ez mindenkép megszakításnak számít, és a kidus már nem kapcsolódik így az étkezéshez (Sulchán Áruch Háráv 273:5.).
[Itt tennék egy kis kitérőt napjaink gyakorlata kapcsán: azokban az Áskenáz közösségekben, ahol elmondják a kidust péntek este a zsinagógában az ima végén, de nem esznek ott semmit, akkor a fentiből érhető, hogy a kidus nem érvenyes és annak elmondása az ima végén csak szimbolikusnak számít. Az étkezés előtt, amikor hazaértünk, újra el kell mondani azt, még az előimádkozónak is, aki a kidust mondta a zsinagógában. (Lásd mindezt Sulchán Áruch uo. 269:1.)]
Visszatérve a bombázás sújtotta Újpestre: ha a kidus és a Mojci-Mácá között bármikor le kellett menniük az óvóhelyre, akkor ezzel megszakították a folyamatot, és a kidus nem érvényes, újra kell mondani.
Ez alapján arra következtetek, hogy a dilemmájuk talán az volt, mikor kell elmondaniuk az újabb kidust? Be kellett-e fejezniük a Hágádát, vagy betoldani valahol?
Erre a következő háláchában találunk választ: Mi a teendő, ha szombat este van a széder, valaki már, elmondta a kidust, és a Hágádá közepén rádöbben, hogy nem mondott hávdálát? A Sulchán Áruch Háráv (473:7.) szerint nem lehet elmondani a hávdálát külön egy pohár borra, mert akkor az előírt négy helyet ötöt innának. Így a megoldás az, hogy a második pohár végénél mondott bojre pri hágáfen áldáshoz kell csatolni a hávdálát.
Tehát esetünkben nem lehetett volna újra elmondani a kidust, mert akkor megint csak öt pohár lett volna, hanem a fentiek szerint másodiknál végén kellett monda-niuk újra a kidust.
Oberlander Báruch

Kattints ide és kérdezz a rabbitól!

  • Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.

Megszakítás