Kedves Zsolt!
A Talmud (Bává bátrá 14b.) a következőket mondja: „Tíz vén által írta Dávid a zsoltárokat: Ádám, Málki cedek, Ábrahám, Mózes, Héjman, Jedutun, Ászáf és Korách három fia.” Egy másik változat szerint, a Talmud még ezt is hozzáteszi: „Amikor az igazak azt kérték, hogy zsoltárokat mondhassanak, így szólt hozzájuk az Örökkévaló: Mindannyian kedvesek és jóságosak és alkalmasak vagytok, hogy himnuszokat mondjatok én előttem, de mégiscsak Dávid fog énekelni általatok, mert az ő hangja a legkedvesebb…”
A középkori talmudi kommentárok szerint (lásd Ibn Ezra, Zsoltárok bevezetés) két vélemény van a zsoltárokkal kapcsoltban. Az egyik szerint mindegyik zsoltárt Dávid jegyezte le isteni sugallatra. Azokat, amelyek az előtte élő igazaktól származtak, az ő nevükhöz kötötte, amelyek pedig egy olyan eseményhez kötődnek, melyek utána következtek be (pl. 137.), azokat prófécia útján jegyezte le előre. E szerint a vélemény szerint a zsoltárok minden szava isteni sugallat (a szerző személyét megjelölő bevezető szavak is).
Egy másik vélemény szerint a zsoltároknak a valóságban is több szerzője volt. A zsoltárok nagyobbik része (73+50) Dávid szerzeménye, és ezért nevezzük az egész könyvet Dávid zsoltárainak, de valójában voltak más szerzők is. Ettől függetlenül mindegyik isteni sugallatra íródott, de nem tekinthetők próféciának. Feltehetően, e szerint az álláspont szerint, a szerző megjelölése nem része az isteni sugallatnak.
Jedutun egy bibliai személyiség, a Szentélyben éneklő lévita papok vezető egyénisége, aki több helyütt is említésre kerül a Bibilában, más vélemények szerint Jedutun itt a din, azaz ítélet kifejezéssel rokon, és a zsoltárokban a zsidó népet ért „dekrétumokra, ítéletekre és eseményekre utal” (Rási, Zsoltárok 1:1.). Más vélemények szerint Jedutun egy hangszer.
Üdvözlettel:
Köves Slomó
