93. Keresztények által meggyalázott Tóra-kötetek
Kérdés: Korábban már említettem, hogy miután Isten kiszabadí-totta a megmaradt zsidókat a németek keze közül, döbbenten szembesültünk a litvániai zsidó közösségeket ért pusztítással. A világ zsidói számára Litvánia korábban számos Tóra-intézményéről volt híres. A háború utánra azonban Litvánia ebből a szempontból ugarrá változott. Mi, a pusztító tűzből az utolsó pillanatban meg-mentett lelkek, minél gyorsabban újjá kívántuk szervezni az életün-ket. Hamarosan kiderült számunkra, hogy a német hóhérok nem csak, hogy majdnem kiirtották a zsidó népet a rájuk jellemző mód-szerességgel, de a szent könyvek elpusztítását is dühödt következe-tességgel végezték el. A felszabadulást követően egyetlen kötet chumást, gemárát vagy szidurt sem lehetett találni egész Kovnóban.
Néhány héttel a felszabadulásunkat követően egy raktárhelyi-ségben rábukkantam több rekesznyi zsidó könyvre. Ezek a könyvek valaha a hamburgi zsidók tulajdonában voltak. A németek elűzték a zsidókat Hamburgból, ahol már nemzedékek óta laktak. Azt mond-ták nekik, hogy keleten, Litvániában fogják letelepíteni őket. Utasí-tották őket, hogy vigyék magukkal minden ingóságukat. Ezek a sze-rencsétlen zsidók, gyilkosaiktól félrevezettetve, összepakolták min-denüket, amijük csak volt, többek között különböző szent könyvei-ket is. Végül azonban rá kellett jönniük, hogy hazudtak nekik. A németek mindnyájukat a Kovnó melletti Kilencedik Erődbe szállítot-ták, ahol lemészárolták őket. A hamburgi zsidókat más városok és országok zsidóival együtt mind egy szálig kiirtották. Magukkal ho-zott ingóságaikra a németek tették rá a kezüket, s ezek között vol-tak azok a szent könyvek is, amelyeket az erőd raktárhelyiségében találtunk meg.
Érthető módon nagyon megörültem, amikor rátaláltam a hamburgi zsidók könyveire. A Hoisman családi kloiz-ba (egy kis zsi-nagógába) szállíttattam őket, hogy hozzáférhetőek legyenek bárki számára, aki Tórát akar tanulni. Amikor a könyvekkel együtt belép-tem a kloiz-ba, a templomszolga, Reb Reuvén, könnyekben tört ki. Elmesélte, hogy látta, amint a piacon a nem-zsidók a vilnai Romm nyomda raktáraiból Kovnóba szállított gemárákból és mást szent könyvekből kitépett lapokba csomagolják a halat és más árukat. Felmerült a kérdés, hogy kötelesek vagyunk-e kimenteni ezeket a szent könyvekből származó lapokat a nem-zsidó kezek közül, hogy azok ne részesüljenek tiszteletlen bánásmódban? És amennyiben megmentjük ezeket a lapokat, mi tegyünk velük, hiszen már nin-csenek olyan állapotban, hogy azokból tanulni lehessen?
Válasz: Úgy rendelkeztem, hogy mindenképpen meg kell mente-nünk azokat a lapokat, hogy megelőzzük az Isteni Név véletlenszerű kitörlését. A mi szent zsidó testvéreink, tudomást szerezvén erről a kötelességről, minden fillérjüket összeadták, és az összes könyvol-dalt, amit sikerült fellelniük, megmentették. Én ezt követően a Lit-vániában érvényben lévő – a kovnói bölcs, Ráv Jichák Elchánán Spector által bevezetett – szokást követve, az összes régi és szakadt lapot zsákokba helyeztem, a zsákokat elvittem a temetőbe, és ott egy speciális, fával kibélelt sírba eltemettem azokat.
