Egy Izraelben megjelenő heti rabbinikus kiadványban (Vájismá Mose, 5781. Vájislách 2.) is tárgyalták ezt a témát. A cikk idézi a bné bráki Smuel Eliezer Stern és egy másik rabbi véleményét, akik szerint nem kell mezuzát rakni, az alábbi két érvre támaszkodva.
Az egyik érv, hogy ezek ideiglenes elválasztófalak, és azokra nem kell mezuzát rakni. A másik érv, hogy a valódi szobák építésének az a célja, hogy elválassza egymástól az embereket, „a kapszulákban tartózkodó emberek azonban nem akarnak elválni a többiektől, csak a hatóságok kérésének tesznek eleget”. Az érvelés szerint ezáltal a kapszula-szoba nem számít valódi helyiségnek.
Egyik érveléssel sem tudok egyetérteni. Igaz, hogy ideiglenes helyiségre nem kell mezuzát tenni: ez arra vonatkozik, ha az ember bérel egy szobát vagy egy lakást, illetve szállodában megszáll. Ha külföldön van, akkor 30 napig nem kell fölrakni a mezuzát, de ha ennél többet van ott, akkor a 30. nap után tegye föl áldással (Sulchán áruch JD 286:22.) (Chábád szokás az, hogy rögtön a beköltözéskor felrakjuk a mezuzát áldás nélkül, 30 nap után leszedjük, ellenőrizzük, és áldással visszarakjuk [Széfer Minhágé Chábád 81. oldal].) Hasonlóképpen, ha az ember falat épít és 30 napon belül le fogja bontani, akkor arra megint nem rakunk mezuzát (Águr böáhálchá 31:30–31.), csak egy állandó lakhelyre és állandó falra.
Ebből látjuk, hogy egy 30 napon túl fennmaradó állapotot már állandónak tekintünk. Ezek alapján a kapszula-szobák már nem számítanak ideiglenesnek, hiszen sajnos a járvány már sok hónapja tart és úgy tűnik, hogy még tartani is fog egy darabig, mire az átoltottság elég nagy lesz.
A másik érvelés, miszerint az ember nem kívánja az elválasztást és csak a hatóságok kérésére használják a kapszulákat, nem érthető számomra. Ez ugyanis azt sugallja, hogy a szobában ülő illetőt nem érdekli a helyzet, ő maga nem tartja fontosnak, csak a hatósági előírásoknak akar megfelelni – ebből következően számára a szoba nem valódi helyiség, mivel nem tekint rá akként. Ez azonban akkor nem vonatkozik azokra – és elég sokan vagyunk! – akik komolyan veszik a járvány veszélyeit és a Tóra előírását, hogy őrizzük nagyon az egészségünket (5Mózes 4:9., 15.; SÁ CM 427:8.), és azért használja a kapszula-szobát, hogy elválassza másoktól. A mi iskolánkban nem a hatóságok köteleztek minket ezeknek a kapszula-szobáknak a létrehozására. Nincs okunk tehát nem valódi szobaként tekinteni a kapszulákra, melyeknek célja az elválasztás, és melyekre mindebből következően szükséges feltenni a mezuzát.
Ebből az is következik, hogy ezeket a helyiségeket nem hasonlíthatjuk ahhoz a helyzethez, amikor egy szoba közepére egy vagy több boltívet építenek, mivel a boltívek célja nem a szoba különválasztása (Águr böáhálchá 25:8.). Ebben az esetben ugyanis a boltíveknek nem célja a szoba szétválasztása, és így értelemszerűen nem is kell rájuk mezuzát rakni.
A fentiek alapján egyetértek Sámáj Grosz rabbival (Vájismá Mose uo.), aki szerint fel kell rakni a mezuzát, ha a kapszula-szobának megvan a minimálisan kötelező mérete, vagyis minimum 2*2 méter az alapterülete (SÁ JD 286:13.).
A fenti véleményemet megírtam a Heárot ubiurim folyóiratban (1188. szám 63–64. oldal).
Később azonban beszéltem mesteremmel, Gávriél Zinner rabbival, aki felhívta a figyelmemet arra, hogy egy, a miénkhez nagyon hasonló kérdést tettek fel a CHIDÁ-ként ismert Chájim Joszéf Dávid Ázuláj rabbinak (1724–1806). A kérdés arra vonatkozott, hogy a tengeri utazóknak kijelölt karanténba, ún. lazarettoba került zsidóknak kell-e mezuzát tenniük a helyiségekre, ahol elkülönítették őket akkor, ha több mint harminc napig kellett ott tartózkodniuk. A CHIDÁ azt válaszolta (Chájim sáál responsum 2. kötet 22. fejezet), hogy nem kell mezuza, mert a karanténban való lét mindenképpen ideiglenes lakásnak számít, akkor is, ha meghaladja a harminc napot. Aki ugyanis ránéz a lazarettora, rögtön látja, hogy soha senki nem szánja ezt állandó lakhelyének (lásd még Pitché tsuvá a SÁ JD-hoz 286:10.). Hasonló a helyzet a kapszula-szobákkal, amik egyértelműen átmeneti jellegűek, ezért nem kell rájuk mezuzát rakni (lásd még Águr böáhálchá 31:14., 39.).
Oberlander Báruch
