43. Kasztrált férfi, mint kántor
Kérdés: Mintegy két héttel az 5703. (1942) év ros hásánája előtt, amikor a kovnói gettó zsidó rabjai már tervezgették, hogyan fognak sófárt fújni, és együtt imádkozni az Örökkévalóhoz irgalomért és megváltásért, a németek rendeletet hoztak, amely halálbüntetés terhe mellett megtiltott a zsidóknak mindenfajta nyilvános összejö-vetelt.
A veszély ellenére számos minján szerveződött gettószerte. Olyanok is, akik soha korábban nem imádkoztak, most csatlakoztak az imádkozókhoz. Még Dr. Zakharin, egy asszimiláció-párti orvos is szervezett egy minjánt a kórházban ros hásánára és jom kipurra.
Ekkortájt merült fel a következő probléma: Kiderült, hogy a brutális németek kasztrálták azt a férfit, akit a kórházban kiválasz-tottak a Legszentebb Napok előimádkozójául. Egy gyönyörű hangú zsidó férfi volt, akinek vallásossága és makulátlan jelleme tökélete-sen megfelelt az ilyen áhítattal teli napokra kijelölhető előimádko-zókra vonatkozó háláchikus követelményeknek. Vajon ez a testi fogyatékossága alkalmatlanná tette-e őt arra, hogy az imádkozókat vezesse ezeken a Legszentebb Napokon?
Válasz: Számos oka volt annak, hogy úgy rendelkeztem, betöltheti az előimádkozó szerepét: Először is azért, mert a fogyatékossága nem volt látható; másodszor, mert a zsidók nagyon ragaszkodtak hozzá; s végül azért, mert ez a beosztása csupán alkalmi s nem tar-tós jellegű volt. Én magam is csatlakoztam az orvosok és ápolók minjánjához, akik hihetetlen odaadással imádkoztak, fittyet hányva a német rendeletnek.
