Jehudá Hálévi rabbi:

Kuzári: A kazár király értekezései – Érvek és bizonyitékok a megvetett vallás védelmében

 

Istent az általunk tapasztaltak alapján nevezzük

  1. értékezés
  2. A Kazár ezt mondta: igen, mintha szükségesnek látnám megkérdezni a zsidókat, mivel ők Izrael fiainak maradéka. Úgy látom, ők a bizonyítéka annak, hogy Istennek törvénye van a földön. Hivatott eztán egy zsidó bölcset, hogy megkérdezze hitéről.
  3. Ez így beszélt: én Ábrahám, Izsák és Izrael Istenében hiszek, aki csodás jelek segítségével kivezette Izrael fiait Egyiptomból, aki a sivatagban táplálta őket és nekik adta Kánaán földjét, miután csodásan átvezette őket a tengeren és a Jordánon. Elküldte Mózest törvényeivel, majd ezrével további prófétáit, akik megerősítették törvényeit, mégpedig ígéretével együtt azoknak, akik betartották azokat, fenyegetéseivel együtt azoknak, akik ellenkeztek vele. Hisszük azt, ami a Tórában található, de ennek tárgyalása hosszú.
  4. A Kazár azt mondta: Nem véletlenül nem akarta eredetileg a zsidókat megkérdezni, mert ismerem siralmas állapotukat és hiányos ítélő erejüket. Szegénységük nem hagyott meg semmit sem dicsőségükből. De miért nem mondtad, te zsidó, hogy hiszel a világ teremtőjében, elrendezőjében és fönntartójában, abban, aki téged teremtett és táplált és akit hasonló dolgokkal lehet jellemezni. Ez minden vallás követői számára bizonyíték, ezért követi az igazságot és bölcsességet, hogy hasonlóvá váljék a Teremtőhöz bölcsességében és igazságosságában.
  5. A rabbi ezt mondta: amiről beszélsz, az a spekuláción alapuló autoritativ vallás. Ehhez vezet el a vizsgálódás, de sok kétséges dolgot tartalmaz. Kérdezd róla a filozófusokat, de nem fogsz egyetlen olyan cselekedetet sem találni, amelynek az ügyében megegyeznének. Ugyanis az ilyen típusu vallás spekulációkon alapszik. Egyes állításokat bizonyítani tudnak, másokról meg tudnak győzni, ismét másokról nem tudnak meggyőzni, megint mások bizonyítása még kétséges bizonyítással is lehetetlen.
  6. A Kazár ezt mondta: úgy látom, zsidó, beszéded most jobb, mint az elején. Szeretném, ha folytatnád.
  7. A rabbi ezt mondta: beszédem eleje a bizonyítás. Az maga a csoda, bizonyítás és érvelés nélkül is.
  8. A Kazár ezt mondta: hogy van ez?
  9. A rabbi ezt válaszolta: engedj meg nekem néhány bevezető megjegyzést. Úgy látom ugyanis, hogy lebecsülöd és kevésre tartod szavaimat.
  10. A Kazár így válaszolt: add elő bevezető megjegyzéseidet, hadd halljam őket.
  11. A rabbi ezt mondta: ha valaki azt mondja neked, hogy India uralkodója kiváló ember, őt magát tisztelned, nevét magasztalnod kell és le kell írnod tetteit annak alapján, amilyen igazságosságot, jellembeli nemességet és tisztességet találsz országa lakosainál, akkor vállalnád ezt?
  12. A Kazár ezt válaszolta: hogy vonhatnám le ezt a következtetést? Hiszen bennem lenne a kétség, nem India lakosainak természetéből fakad-e igazságosságuk, talán nincs is királyuk, vagy csakugyan királyuktól származik igazságosságuk, vagy mindkét forrásból egyszerre.
  13. A rabbi így folytatta: ha azonban küldöttje eljön hozzád indiai ajándékokkal, amelyekről tudod, hogy csakis az indiai királyi palotában találhatók, és hozna magával egy arról tanúskodó levelet, hogy minden tőle származik, és mindezt olyan gyógyszerek egészítenék ki, amelyek kigyógyítanak téged betegségedből és megőrzik egészségedet, de ugyanakkor mérgek ellenségeid és az ellened hadba szállók számára, így velük készületlenül szembeszállhatsz és számolatlanul pusztíthatod őket, ebben az esetben vállalnád a neki való engedelmeskedést?
  14. A Kazár ezt válaszolta: Igen! Sőt még a régi kételyem is megszűnne afelől, hogy vajon az indiaiaknak van-e királyuk vagy sincs, és azon a véleményen lennék, hogy királysága és tevékenysége velem kapcsolatba került.
  15. A rabbi azt kérdezte: És ha valaki ezek után azt kérdezné tőled, hogy milyen jelzőkkel lenne helyes illetni ezt a királyt. Akkor mit válaszolnál neki?
  16. A Kazár azt válaszolta: Először olyan jelzőkkel amelyekkel közvetlenül megismertem, majd pedig azokkal amelyekkel kapcsolatban eredetileg kétségeim voltak, de most hogy megyőződtem az utóbbiakban már ezekben is inkább hiszek.
  17. A rabbi így folytatta: Ehhez hasonlóan válaszoltam én is neked, amikor eredetileg kérdeztél: Pontosan így kezdte beszédét Mózes is a fáraóval, amikor ezt mondta: „A zsidók istene küldött engem hozzád”, azaz Ábrahám, Izsák és Jákob istene. Ők híresek voltak a népek előtt, hisz köztudott volt, hogy velük lépett kapcsolatban az istenség, figyelte lépteiket, gondjukat viselte és csodákat tett érdekükben; mégsem mondta neki [Mózes] azt, hogy ‘az ég és a föld ura’ vagy ‘az én teremtőm és a te teremtőd küldött engem’. Hasonlóképp kezdte az Isten is beszédét az izraeliták gyülekezetéhez: „Én vagyok az Örékkévaló, aki kivezetett Egyiptom földjéről.” Nem azt mondta, hogy ‘én vagyok a világ teremtője és a ti teremtőtök’. Ugyanígy kezdtem beszédemet veled, kazárok ura, amikor hitemről kérdeztél. Azzal válaszoltam, ami a kötelességem nekem és minden izraelitának: ami evidensen igaz számunkra, majd pedig avval, ami a hagyomány és olyan, mint az evidens igazság.
Megszakítás