1. Midőn fiatal volt Izraél, megszerettem; és Egyiptomból elhívtam fiamat.
2. Amint hívták őket, úgy mentek el előlük; a Báaloknak: áldozgatnak, a képeknek füstölögtetnek!
3. Pedig én jártattam Efraimot, vevén őt karjainál; de nem tudták, hogy gyógyítgatom őket.
4. Emberi kötelekkel vonzottam, szeretetnek kötelékeivel, és olyan lettem nekik, mint aki megemelinti a jármot állkapcsukon, és nyújtottam neki ételt.
5. Nemde Egyiptom országába fog visszatérni és Assúr lesz a királya, mert vonakodtak megtérni.
6. Kard csap le a városaira, megsemmisíti reteszeit és megemészti, az ő tanácsaik miatt.
7. Népem pedig azon csüng, hogy tőlem elpártol; fölfelé hívják, egyaránt nem emelkedik.
8. Hogy adnálak oda, Efraim, szolgáltatnálak ki, Izraél? Hogy adnálak, mint Admát, tennélek hasonlóvá Cebójimhoz? Megfordult bennem a szívem, egészen megindult a szánalmam.
9. Nem teszem meg fellobbant haragomat, nem rontom meg ismét Efraimot; mert Isten vagyok s nem ember, közepetted szent és nem támadlak gerjedésben.
10. Az Örökkévaló után fognak menni, mint oroszlán fog ordítani; igenis, ő ordítani fog és remegnek a fiak a tenger felől.
11. Remegve jönnek mint madár Egyiptomból s mint galamb Assúr országából; letelepítem őket házaikba, úgymond az Örökkévaló.
