Kidusin 1–2. fejezet – Az Eljegyzés Módjai

Talmud

Kidusin 1–2. fejezet:

Háisá Niknét…: Az Eljegyzés Módjai

 

A Talmud szövege

Kidusin, 2. lap első oldalától,
az 5. lap első oldal közepéig (kihagyásokkal);
a 41. lap első oldalának egy része

Az eljegyzés módjai

MISNA: (1. fejezet 1. misna)

משנה. הָאִשָּׁה נִקְנֵית בְּשָׁלֹשׁ דְּרָכִים,

(a) Egy nő háromféleképpen vehető feleségül, „szerezhető meg” egy férfi által – a házastársi viszony formájában magához kötve.

וְקוֹנָה אֶת עַצְמָהּ בִּשְׁתֵּי דְרָכִים.

(b) A férjezett asszony pedig kétféleképpen szerezheti vissza magát, azaz kétféle módon nyerheti vissza szabadságát arra, hogy mielőtt férjhez menjen egy másik férfihoz.

[A Misna az (a) bekezdést így magyarázza:]

נִקְנֵית בְּכֶסֶף, בִּשְׁטָר, וּבְבִיאָה.

Asszonyt lehet szerezni (1) pénzzel – a férfi két tanú jelenlétében pénzt ad a nőnek, és azt mondja: „Íme, ennek elfogadása által el vagy jegyezve”, (2) házassági okirattal, amelyre a férfi azt írja: „Íme, el vagy jegyezve nekem”, és az okiratot tanúk jelenlétében átadja a nőnek, vagy (3) együtthálással, amikor a pár tanúk jelenlétében belép egy elkülönített helyre. Itt a férfi eljegyzési szándékkal, intim kapcsolatot létesít a nővel. (A tanúk csupán a belépést kísérik figyelemmel, magát az aktust nem.)

בְּכֶסֶף – בֵּית שַׁמַּאי אוֹמְרִים: בְּדִינָר וּבְשָׁוֶה דִינָר. וּבֵית הִלֵל אוֹמְרִים: בִּפְרוּטָה וּבְשָׁוֶה פְרוּטָה. וְכַמָּה הִיא פְרוּטָה? אֶחָד מִשְּׁמֹנָה בְּאִיסָּר הָאִיטַלְקִי.

Az első módszerről, a pénzzel történő megszerzésről Bét Sámáj úgy tartotta: ennek a pénznek az értéke egy ezüstdínár, vagy egy ezüstdínár értékű tárgy kell hogy legyen¹. Bét Hilél azonban azt mondja: az is elegendő, ha ennek a pénznek az értéke egy prutá (minimális értékű rézpénz), vagy egy prutá értékű tárgy. És mennyit ér egy prutá? Az itáliai iszár egynyolcadát; egy iszár a dinár huszonnegyed része. Ilyenformán tehát egy prutá a dínár értékének 1/192-edét éri².

[A Misna a (b) bekezdést így magyarázza:]

וְקוֹנָה אֶת עַצְמָהּ בְּגֵט, וּבְמִיתַת הַבַּעַל.

A férjezett asszony válólevélLEL vagy a férje halálávAL szerezheti magát vissza, amikor is férjhez mehet egy másik férfihoz.

[A Misna így folytatódik:]

הַיְבָמָה נִקְנֵית בְּבִיאָה,

(c) A jövÁmát (az özvegy sógornőt) a jávámja (a sógora) együtthálással szerezheti meg, mellyel az asszony minden tekintetben a felesége lesz, és ezután már csak szabályos válólevéllel bocsátható el [azaz a chálicá már nem elegendő]³.

וְקוֹנָה אֶת עַצְמָהּ בַּחֲלִיצָה, וּבְמִיתַת הַיָבָם.

Az asszony pedig a chálicá szertartásával vagy a jávám halálával szerezheti magát vissza. Azaz ha inkább a chálicát választják, mint a jibumot, vagy ha a sógor meghal, mielőtt bármelyikre is sor került volna, az özvegyi státusz korlátozottsága feloldódik. [Ha azonban több jávám van, egyikük halála nem elegendő a jövámá szabaddá válásához.]

 

A pénzzel való eljegyzés forrása

GÖMÁRÁ

[A Gömárá itt kérdést tesz fel a Misna (a) bekezdésének megfogalmazásával kapcsolatban:]

גמרא. „הָאִשָּׁה נִקְנֵית„.

A Misna azt mondja: „Egy nő háromféleképpen szerezhető meg…”.

מַאי שְׁנָא הָכָא דְּתָנֵי „הָאִשָּׁה נִקְנֵית„, ומַאי שְׁנָא הָתָם דְּתָנֵי „הָאִישׁ מְקַדֵּשׁ„!

Miért használja itt a Misna a „megszerezni” kifejezést, amely birtoklásra utal, míg máshol, a 2. fejezet 1. Misnájában, más szót használ, azt mondja: „A férfi… jegyezheti el…”? Nem lenne-e jobb, ha a mi Misnánk is az „eljegyez” szót használná, úgy fogalmazván: „Egy asszony eljegyezhető?

[A Gömárá válasza:]

– מִשּׁוּם דְּקָא בָּעִי לְמִיתְנֵי כֶּסֶף,

Misnánk azért használja inkább a „megszerez” mintsem az „eljegyez” szót, mert itt a kidusin egyik lehetséges módjaként a „pénzről” is beszélni akar. A „megszerez” szó használatának külön jelentősége van a pénz általi eljegyzés esetében, ahogy azt az alábbiakban látni fogjuk.

[Ahhoz, hogy a „megszerez” szó és a pénz kapcsolatát jobban megértsük, a Talmud itt tovább kérdez:]

וְכֶסֶף מְנָא לָן?

És azt honnan tudjuk, hogy a „pénz” érvényes módja a kidusinnak?

[A Gömárá válaszol:]

– גָּמַר קִיחָה קִיחָה מִשְּׂדֵה עֶפְרוֹן,

A gözérá sává⁴, vagyis a „hasonló kifejezések” elve alapján két „kichá” kifejezésből következtetünk, mégpedig az Efrón mezejének megszerzése „kichá” szavából indulunk ki.

כְּתִיב הָכָא: „כִּי יִקַּח אִישׁ אִשָּׁה„, וּכְתִיב הָתָם: „נָתַתִּי כֶּסֶף הַשָּׂדֶה קַח מִמֶּנִי„.

Ugyanis itt a házassággal kapcsolatosan az van írva⁵: „Ha valaki elvesz („kichá”) egy nőt, és feleségévé teszi…”, és ott, amikor Ábrahám megvásárolta Efrón mezejét, a Machpélá barlangot, az áll⁶: „Megadom a mezőért árát, fogadd („kichá”) el tőlem”. Mivel tehát mindkét idézetben a „kichá” szó szerepel, így érthető, hogy a kettő ugyanazt a fogalmat takarja.

וְקִיחָה אִיקְרֵי קִנְיָן, דִּכְתִיב: „הַשָּׂדֶה אֲשֶׁר קָנָה אַבְרָהָם„.

A „kichá” („fogadd el”) kifejezés egyértelműen a pénzzel való „megszerzésre” vonatkozik, ahogyan az Írás Efrón földjének megvásárlását is „megszerzési” műveletnek nevezi⁷: „…a mező, amelyet Ábrahám megszerzett…”.