1. És eljött a király és Hámán, hogy igyanak Eszter királynénál. 2. S mondta a király Eszternek a második napon is borivás közben: Mi a kívánságod, Eszter királyné? Megadatik neked! S mi a kérésed? Legyen az a királyság fele, megtétetik! 3. S felelt Eszter királyné s mondta: Ha kegyet találtam szemeidben, oh király, s ha a király elõtt jónak tetszik, adassék nekem életem kivánságomra és népem kérésemre! 4. Mert eladattunk én és népem, megsemmisítésre, megölésre és elveszítésre; s hogyha szolgákúl és szolgálókúl adattunk volna el, hallgattam volna – mert a szorongató nem ér fel a király kárával. 5. Erre szólt Achasvérós király és mondta Eszter királynénak: Kicsoda az és hol van az, a kinek oly merész a szíve, hogy ekképen cselekedjék? 6.Mondta Eszter: Egy ember, a ki szorongató és ellenség, ez a gonosz Hámán! Hámán pedig megijedt a király s a királyné elõtt. 7. A király pedig fölkelt indulatában a borivástól a palota kertje felé, és Hámán ott állt, hogy kérje az életét Eszter királynétól, mert látta, hogy el van végezve felõle a veszedelem a király részérõl. 8. A király pedig visszatért a palota kertjébõl a borivás házába, és Hámán épen leborúlt a kerevetre, melyen Eszter volt, és mondta a király: Még bántalmazni is a királynét nálam a házban! A szó kijött a király szájából és Hámán arczát elborították. 9. Ekkor mondta Charbóna, egy az udvari tisztek közül, a király elött: Íme a bítófa is, melyet Hámán készített Mordekháj számára, a ki jót beszélt a királyért, ott áll Hámán házában, ötven könyöknyi magas. És mondta a király: Akasszátok föl rá! 10. És felakasztották Hámánt a bitófára, melyet készített Mordekháj számára; és a király indulata lecsillapodott.