Kedves Kérdező!
A zsidó kisfiúk haját hároméves korukig nem szokás levágni*. A Tóra azt írja: „Mert olyan az ember, mint a mező fája…” (5Mózes 20:19.) Az ember fához hasonlít, mert akárcsak a fa, kicsiny magból sarjad, növekszik, gyümölcsöt érlel, ágakat bont. Ebből kiindulva számos zsidó közösségben szokás a fákkal kapcsolatos törvényeket jelképesen az emberekre is alkalmazni. A fákról életük első három évében nem szüretelik le a termést, és ugyanígy három évig nem nyírják le a kisfiúk haját.
Hároméves korban azonban a gyermek elkezdi a Tóra és a parancsolatok tanulását: amint beszélni kezd, a szülőktől – elsősorban az édesanyától – megtanulja a Smá Jiszráélt, a héber ábécét, az ételekre mondandó áldásokat és a többi rövidebb imát. Ebben a fogékony korban alakul ki a kisgyerek hite és bizodalma a Teremtő iránt, a Tóra iránt, az imádkozás, a jótékonykodás és a parancsolatok betartása iránt.
Így hát hároméves korban érkezik el a kisfiú hajnyírási szertartásának ideje. Haját levágják – csak a hagyományos halántéktincseket, a péotot hagyják meg _, és ezzel megteszi első lépését a Tóra által kijelölt úton. Az apa sorra kéri fel a barátokat és a közösség kiemelkedő tagjait, hogy egy-egy tincset vágjanak le az ünnepelt hajából. A kisgyerek ettől kezdve mindig kis sapkát, kipát fog viselni, és büszkén ölti fel első tálit kátánját, cicitjét. A vendégsereg szeretettel veszi körül az ünnepeltet, és a vidám uzsonna közben számos köszöntő hangzik el.
• A szertartást jiddisül opserenisnak [abscheren], héberül chálákénak nevezik. Izráélben a chászidok között kialakult szokás a hároméves kisfiúkat Lág BáOmer napján Mironba vinni, és ott rabbi Simon bár Jocháj, a nagy tanaita sírjánál nyírják meg őket először. A vidám népünnepély jellegű eseményen sokszáz ünnepelt vesz részt, szüleivel és rokonaival együtt.
Üdvözlettel Köves Slomó
