Lehet, hogy kevesen tudják, de nem mindig nyolc volt a hanuka gyertyák száma. Ahogy azt az őszi ZsTsZ szemeszteren tanulhattuk, a Talmud azt mondja, hogy a Chasmoneusok győzelmének és csodájának emlékére elég lenne csupán családonként egy gyertyát gyújtanunk esténként. Csak azok gyújtanak nyolc gyertyát, akik nagyon elővigyázatosan akarják megtartani ezt az ünnepet. Igen ám, de hogyan kell ezt a nyolcat meggyújtani? Erről is két véleményt idéz a Talmud: Hilél szerint eggyel kell kezdeni és aztán minden este eggyel többet kell, hogy gyújtsunk; Sámáj azonban azon az állásponton van, hogy az első este nyolc kell hogy égjen, és attól fogva kell minden este eggyel kevesebbet kell lángralobbantani.
Ma közismerten Hilél véleményét fogadjuk el. Minden este eggyel többet gyújtunk, egészen a nyolcadik estéig.
Hilél érvelése az, hogy „a szentségben mindig felfelé kell haladni, és nem lefelé”. Nem lehet, hogy ha tegnap nyolcat gyújtottunk, akkor ma már csak hét égjen. Milyen üzenete lenne ennek? Azt gondolhatnánk, hogy ma már kevesebb feladatunk van mint tegnap.
Sajnos a mai világban sok ember hajlamos a saját spirituális életére így tekinteni. Úgy érzi, hogy megnyugtathatja lelkiismeretét azzal, ha tegnap tett valami jót: adakozott, tanult vagy imádkozott. A szellemi dolgokban hajlamosak vagyunk beérni a tegnapival, és a holnapra még kevesebbet tervezni. Másképp áll a szénánk az anyagi dolgokban: Ha a múlt hónapban egy adott összeget kerestünk az most már nem tűnik elégnek. Mindig egyre többet akarunk, és ma nem elégszünk meg a tegnap elért eredményekkel.
Hanuka ünnepe arra tanít bennünket, hogy éppen a szellemi életünkben, az Istennel való kapcsolatunkban kell ezt a „sohasem elégedett” életfilozófiát követnünk. Tisztában kell lennünk azzal, hogy minden nap Isten ajándéka, amelyet azért adott nekünk, hogy valamit javítsunk aznap a világon. A tegnap elért teljesítményért megveregethetjük a vállunkat, de nem elégedhetünk meg vele. Ma többre, és holnap még többre kell készülnünk.
A magyar zsidó élet építésében is – Hála a Teremtőnek – egyre több feladat adóik. Egyre többen akarnak tanulni, szokásokat tartani, imádkozni, könyvet olvasni, gyereket nevelni és így tovább… Nagylelkű szponzoraink, „társaink”, az önök adományai, adó-egyszázalékai nélkül egy projektünk sem születhetett volna meg.
Itt az alkalom, hogy megköszönjük az anyagi és szellemi segítséget mindazoknak, akik résztvesznek ebben a nemes munkában. Nem állami milliárdok, nem külföldi világszervezetek, hanem a sajátmagunk részvétele fogja újjáépíteni a nagy múltú hazai zsidó életet.
Sokan az itt jelölt adományoknál jóval többel, sokan kevesebbel járultak hozzá a közös munkához. Nem a mennyiség számít, hanem az akarat.
Megjelent: Egység Magazin 18. évfolyam 63. szám – 2014. augusztus 5.