1. Felelt Jób és mondta:
2. Hallva halljátok szavaimat s ez legyen vigasztalástok.
3. Tűrjetek el engem, majd én beszélek, s miután beszéltem, gúnyolódhatsz!
4. Vajjon embernek szól-e az én panaszom, avagy miért nem volnék türelmetlen?
5. Forduljatok hozzám, iszonyodjatok el s tegyétek kezeteket szátokra!
6. Hisz, ha rágondolok, megrémülök, s borzadály fogja el testemet.
7. Miért élnek a gonoszok, megszilárdulnak, meg is erősödnek vagyonban?
8. Magzatjuk bizton áll előttük, velök, és ivadékaik szemeik előtt.
9. Házaik csupa béke, félelem nélkül, és nincsen rajtuk Isten vesszeje.
10. Bikája hág s el nem vetél, tehene ellik és nem szül idétlent.
11. Kieresztik, mint a juhokat, gyerkőczeiket, és gyermekeik ugrándoznak.
12. Énekelnek dobszó és hárfa mellett s örülnek a fuvola hangjánál.
13. Jóban végzik el napjaikat a egy pillanat alatt az alvilágba szállanak alá.
14. Pedig mondták Istennek: Távozz tőlünk s útaidat megismerni nem kívánjuk;
15. mi a Mindenható, hogy szolgáljuk őt, s mi hasznunk lesz, ha imádjuk őt?
16. Lám, nem kezökben van javuk, – a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
17. Hányszor alszik ki a gonoszok mécsese, és jön reájuk szerencsétlenségök, midőn részeket oszt ki haragjában!
18. Lesznek olyanok, mint szalma szél előtt s mint polyva, melyet elragad a vihar.
19. Isten majd gyermekei számára teszi el jogtalanságát. – Fizessen neki magának, hogy érezze;
20. saját szemei lássák vesztét és a Mindenható haragjából igyék!
21. Mert mi dolga van ő utána házával a hónapjainak száma után, melyek neki rendeltettek?
22. Istent lehet-e tanítani tudásra, őt, ki a magasakat is ítéli?
23. Emez teljes épségében hal el, egészen gondtalan és boldog;
24. sajtárai telve voltak tejjel és csontjainak veleje üde.
25. Amaz pedig keserű lélekkel hal meg és nem élvezett a jóból:
26. Együtt a porban feküsznek és féreg fedi el őket.
27. Lám, ismerem a ti gondolataitokat a a fondorlatokat, melyekkel erőszakot míveltek ellenem.
28. Midőn mondjátok: hol van a hatalmasnak háza és hol a gonoszoknak sátra, lakása?
29. – nem kérdeztétek-e az úton járókat, hisz az ő jeleiket nem ismerhetitek félre:
30. hogy a szerencsétlenség napjára tartatik fenn az, aki rossz, a harag napjára vitetik el?
31. Ki mondja meg neki szemébe az útját, s amit cselekedett, ki fizeti meg neki?
32. Hisz ő a sírkertbe vitetik és a sírhalom fölött virraszt;
33. édesek neki a völgy göröngyei, és ő utána húzódik minden ember, s ő előtte számtalanok.
34. Hogy vigasztaltok hát engem hiábavalóval, hisz válaszaitok – ami marad, hűtelenség!
