Tórai szakaszunk, a Mikéc, József egyiptomi alkirállyá választását beszéli el. Az ország vezetése olyan embert keresett, aki képes lesz kézben tartani a gabona tárolásának és elosztásának a feladatát.

A történelemben azóta már többször is előfordult, hogy nem zsidók egy zsidót bíztak meg fontos tisztség betöltésével. Az ilyen pozíciók ellátásakor a Józsefhez hasonló zsidóknak a legnehezebb feladat mindig az, hogy egy idegen környezetben is képesek legyenek megőrizni zsidó mivoltukat.

József éppen ezért a gabona elosztásán túl egy másik nagyon komoly feladatnak is nekiveselkedett: az egy Isten fogalmát igyekezett elültetni a politeista vallású egyiptomiak szívében. Ebben a feladatban azonban csak részben járt sikerrel.

József küldetését mi örököltük meg, ami bár még mindig komoly kihívás, már sokkal könnyebb, mint egykoron volt. A történelem során először minden zsidónak lehetőségében áll, hogy a nem-zsidókkal is ismertesse a „hét Noáchida törvénynek,” a judaizmus egyetemes emberiségre vonatkozó tételeinek tanításait. Azzal pedig, hogy ezt a szélesebb társadalom felé szóló felelősségünket magunkra vállaljuk, zsidóként és emberként ránk háruló kötelességünknek is eleget teszünk.

A zsidóság – és így minden egyes zsidó – feladata ugyanis az, hogy lámpásként szolgáljon a népek számára, hogy a sötétséget a judaizmus tanításainak a fényével beragyogva másoknak is utat mutassanak.

Hanuka ünnepének jelentése is éppen ebben fogalmazódik meg. A hanukiát otthon gyújtjuk meg, s egy olyan helyre tesszük, hogy az az otthonunkon kívül eső részt fénnyel ragyogja be, továbbá odafigyelünk, hogy minden egyes nap egyel több gyertyát gyújtsunk meg.

Egy zsidó személyes küldetése is ez: a Tóra tanulása, valamint a parancsolatok megcselekvése általi öntökéletesítésén át minden nap egyre több fénnyel kell beragyogja a  környezetét, hogy végül még a legsötétebb hely is fényárban ússzon.

Kovács Jichak rabbinövendék cikke Tali Loewenthal írása nyomán

 

Megszakítás