1. És nagy volt a népnek s nejeiknek kiáltása zsidó testvéreik ellen.
2. Voltak ugyanis, kik mondták: A mi fiaink és leányaink sokan vannak és vennünk kell gabonát, hogy együnk és éljünk.
3. És voltak, akik mondták: mezőinket, szőlőinket és házainkat el kell zálogosítanunk, hogy vegyünk gabonát az éhségben.
4. És voltak, akik mondták: Pénzt vettünk kölcsön a király adójához mezőinkre és szőlőinkre.
5. És most, amilyen testvéreink húsa, olyan a mi húsunk, amilyenek az ő fiaik, olyanok a mi fiaink, s íme kényszerítenünk kell fiainkat a leányainkat szolgákká, és vannak leányaink közül, kik már kényszerítve vannak, nincsen mód a kezünkben, hisz mezőink és szőlőink másokéi.
6. Ez nagyon bosszantott engem, midőn hallottam kiáltásukat és eme beszédeket.
7. És tanácskozott szívem én bennem, és pöröltem a nemesekkel és a vezérekkel és mondtam nekik: Mint hitelezők bántok ti ki, ki testvérével! És rendeztem ellenük nagy gyülekezetet.
8. És mondtam nekik: Mi megvettük zsidó testvéreinket, akik eladva voltak a nemzeteknek, amennyire tőlünk tellett; és ti még el is adnátok testvéreiteket, hogy minekünk eladassanak. Erre hallgattak s nem találtak választ.
9. És mondtam: Nem jó a dolog, amit ti cselekszetek. Nemde a mi Istenünk félelmében kellene járnotok, a nemzeteknek, ellenségeinknek gyalázása miatt!
10. Én is, meg testvéreim és legényeim az ő hitelezőik vagyunk pénzzel és gabonával, hadd engedjük csak el ezt az adósságot.
11. Adjátok csak vissza nekik e napon mezőiket, szőlőiket, olajfáikat, házaikat és századát a pénznek és a gabonának, mustnak s olajnak, amivel hitelezőik vagytok.
12. Erre mondták: Visszaadjuk s tőlük mit sem követelünk; úgy cselekszünk, amint te mondod. És elhívtam a papokat s megeskettem őket, hogy ekképp fognak cselekedni.
13. Ki is ráztam ölemet és mondtam: Így rázzon ki Isten minden embert, aki ezt a dolgot nem teljesíti, házából és szerzeményéből s így legyen kirázott és üres. Erre mondta az egész gyülekezet: Ámen!
14. És dicsérték az Örökkévalót, és cselekedett a nép ezenképpen. Attól a naptól fogva is, amelyen kirendeltek engem, hogy helytartójuk legyek Jehúda országában, huszadik évétől harminckettedik évéig Artachsaszt királynak, tizenkét éven át, én a testvéreimmel a helytartó kenyerét nem ettem.
15. Az előbbi helytartók pedig, akik előttem voltak, megterhelték a népet és vettek tőlük kenyér és bor fejében több mint negyven sékel ezüstöt, a legényeik is hatalmaskodtak a nép fölött; de én nem cselekedtem így, istenfélelemből.
16. És e fal munkájában is erősködtem s mezőt nem vettünk, mind a legényeim pedig egybegyűlve voltak ott a munkánál.
17. A zsidók pedig, mind a vezérek, százötven ember, s azok, akik hozzánk jöttek a körülöttünk levő nemzetek közül, asztalomnál voltak.
18. Ami pedig elkészíttetett egy napra: egy ökör, hat válogatott juh, és szárnyasok készíttettek el nekem és tíz napon belül jó sok mindenféle borból; mindamellett a helytartó kenyerét nem követeltem, mert terhes volt a szolgálat ezen a népen.
19. Emlékezzél meg, Istenem, javamra mindarról, amit ezért a népért cselekedtem.
