1. Nebúkadnecczár király készített aranyszobrot: magassága hatvan könyök, szélessége hat könyök; felállította Dúra síkságán, Bábel tartományában.

2. És Nebú­kadnecczár király küldött, logy egybehívják a szatrapákat, kormányzókat, helytartókat, főbírákat, kincstárosokat, tör­vénytudókat, tanácosokat s a tartományoknak mind a fő­tisztjeit, hogy jőjenek el azon szobor fölavatására, amelyet fölállított Nebúkadnecczár király.

3. Ekkor egybegyültek a szatrapák, kormányzók és helytartók, főbírák, kincs­tárosok, törvénytudók, tanácsosok s a tartományoknak mind a főtisztjei azon szobor fölavatására, melyet fölállí­tott Nebúkadnecczár király s fölállottak a szoborral szem­ben, melyet fölállított Nebúkadnecczár.

4. A hirnök pedig kikiáltotta erővel: Nektek mondják, ti népek, nemzetsé­ségek s nyelvek!

5. Amely időben halljátok hangját a kürtnek, sípnak, cziterának, hárfának, lantnak, dudának s mindennemű hangszernek, akkor vessétek le magatokat és boruljatok le az arany szobor előtt, melyet fölállitott Nebúkadnecczár király;

6. és aki nem veti le magát és nem borul le: abban az órában vettessék égő tűznek kemenczéjébe.

7. Ennélfogva, abban az időben, amint hallották mind a népek hangját a kürtnek, sípnak, czite­rának, hárfának, lantnak s mindennemű hangszer­nek, levetették magukat mind a népek, nemzetek s nyelvek leborultak az arany szobor előtt, melyet föl­állított Nebúkadnecczár király.

8. Ennélfogva abban az időben közeledtek kaldeus férfiak és megrágalmazták a zsidókat;

9. megszólaltak és mondták Nebúkadnecczár királynak: Oh király, örökké élj!

10. Te, oh király, pa­rancsot adtál, hogy minden ember, aki hallja hangját a kürtnek, sípnak, cziterának, hárfának, lantnak, dudá­nak s mindennemű hangszernek, vesse le magát és bo­ruljon le az arany szobor előtt;

11. és ki nem veti le magát és nem borul le, vettessék égő tűznek kemenczéjébe.

12. Vannak zsidó férfiak, akiket kirendeltél Bábel tartományának igazgatására, Sadrák, Mésák és Abéd-Negó; ezek a férfiak nem vetettek te reád, oh ki­rály, ügyet, istenedet nem szolgálják s az arany szobor előtt, melyet felállítottál, nem borulnak le.

13. Ekkor meghagyta Nebúkadnecczár haragban és indulatban, hogy hozzák el Sadrákot, Mésákot és Abéd-Negót; ekkor a király elé hozták ezeket a férfiakat.

14. Megszólalt Nebú­kadnecczár és mondta nekik: Szándékosan-e, oh Sadrák, Mésák és Abéd-Negó, nem szolgáljátok istenemet és nem borultok le az arany szobor előtt, melyet fölállítottam?

15. Már most ha készen vagytok arra, hogy amely idő­ben halljátok hangját a kürtnek, sipnak, cziterának, hárfának, lantnak, dudának s mindennemű hangszer­nek, levetni magatokat és leborulni a szobor előtt, me­lyet készítettem – de ha nem borultok le, abban az órában be fogtok vettetni égő tűznek kemenczéjébe; s ki az az isten, aki megmenthet titeket a kezeimből?

16. Feleltek Sadrák, Mésák és Abéd-Negó és mondták a királynak: Oh Nebúkadnecczár, nem szükséges nekünk erre neked választ adnunk. „

17. Ha Istenünk, akit mi szol­gálunk, képes minket megmenteni: az égő tűznek ke­menczéjéből s a te kezedből, oh király, meg fog men­teni;

18. de ha nem, tudva legyen előtted, oh király, hogy istenedet mi nem szolgáljuk és az arany szobor előtt, melyet fölállítottál, nem borulunk le.

19. Ekkor eltelt Nebúkadnecczár indulattal s arczának képe megvál­tozott Sadrák, Mésák és Abéd-Negó felett; megszólalt és meghagyta, hogy fűtsék a kemenczét hétszer annyira, mint ahogy való azt fű

20. Néhány embernek pe­dig, a seregében levő derék vitézeknek, meghagyta, hogy kötözzék meg Sadrákot. Mésákot és Abéd-Negót, hogy vessék az égő tűznek kemenczéjébe.

21. Megkötöztet­tek ezek a férfiak nadrágaikban és köntöseikben, köpe­nyeikben és egyéb öltözékükben és bedobattak az égő tűznek kemenczéjébe,

22. minthogy a király parancsa sür­gős volt, a kemencze pedig tulságosan fűtve volt, e férfia­kat, akik Sadrákot, Mesákot és Abéd-Negót fölvitték, azokat megölte a tűznek lángja.

23. Ama férfiak pedig mindhárman, Sadrák, Mésák és Abéd-Negó, megkötözve beleestek az égő tűznek kemenczéjébe.

24. Ekkor cso­dálkozott Nebúkadnecczár király s fölkelt sietségben; megszólalt és mondta tanácsosainak: Nemde három férfit vetettünk be megkötözve a tűzbe? Feleltek és mond­ták a királynak: Biztosan, oh király.

25. Felelt és mondta: Ime, én négy férfiut látok feloldva járkálni a tűz közepén és sérelem nincs rajtuk, a negyediknek ábrázata pedig iste­nek fiához hasonlít.

26. Ekkor Nebúkadnecczár közele­dett az égő tűz kemenczéjének ajtajához, megszólalt és mondta: Sadrák, Mésák és Abéd-Negó, szolgái a legfelső Istennek, menjetek ki s jöjjetek! Ekkor kimentek Sad­rák, Mésák s Abéd-Negó a tűzből.

27. És egybegyülvén a szatrapák, kormányzók, helytartók s a király taná­csosai, látták ezeket a férfiakat, hogy a tűz nem lett úrrá a testükön és fejük haja nem perzselődött meg és ruhájuk nem változott meg, a tűznek szaga nem ért hozzájuk.

28. Megszólalt Nebúkadnecczár és mondta: Áldva legyen Sadrák, Mésák és Abéd-Negó Istene, aki elkül­dötte angyalát s megmentette szolgáit, akik bíztak benne s a király parancsát megszegték és odaadták tes­tüket, hogy semmi istent ne szolgáljanak s ne boruljanak le előtte, hanem csak a maguk Istenét.

29. Tőlem pedig kiadatik egy rendelet: hogy minden nép, nemzet s nyelv, amely káromlást mond Sadrák, Mésák és Abéd­Negó Istene ellen, az darabokra vágassék és háza szemét­dombbá tétessék, mivelhogy nincsen más Isten, aki meg tudna menteni úgy, mint ez.

30. Ekkor a király rangban emelté Sadrákot, Mésákot és Abéd-Negót Bábel tartományában.

31. Nebúkadnecczár király mind a népekhez, nemzetek­hez és nyelvekhez, amelyek az egész földön laknak Békétek nagy legyen!

32. A jeleket és csodákat, amelye­ket mívelt velem a legfelsőbb Isten, jónak tetszik előt­tem közzétenni.

33. Jelei mily nagyok s csodái mily ha­talmasok; királysága örök királyság és uralma nemzedék meg nemzedéknél tart!

Megszakítás