2. Egység 16. – 1994. február

Előszó

Testvéreinket keressük

A bibliai József nyomában, aki idegen mezőkön bolyongva “testvéreit kereste”, – lapunk ezen számában felhívást talál az olvasó, mely a magyar szórványokban kallódó testvéreink felkutatására kér fel. A logika a felhívásban egyszerű és érthető: miután egységben az erő, természetes, hogy könnyebb zsidónak maradni és az identitásválasztás buktatóit kikerülni ott, ahol sok ezer zsidó él; ahol könnyebb kósert tartani, lakóhelyhez közel zsinagógát találni, stb.

Ezenfelül, ami talán ennél is fontosabb, Budapesten ma a működő három iskola révén adott a zsidó nevelés lehetősége. A zsidó gyerekek, akik a felhívás alapján – remélhetőleg – felkerülnek a fővárosba; zsidó iskolában fogják tanulmányaikat folytatni; zsidó szellemű internátusban fognak lakni és ezzel biztosítva lesz bekapcsolásuk a zsidó élet vérkeringésébe – amire vidéken, ma sajnos nincs lehetőség. Bizonyos esetekben, ha tehetséges gyerekekről van szó, külföldi oktatást, amerikai ösztöndijat is biztosítani tudunk.

Lesznek, akik felvonják szemöldöküket és megkérdőjelezik a Chabad Lubavits-Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesület ezen akcióját, amit karöltve tesz a zsidó iskolákkal. Hiszen mindössze hány gyerekről van szó? – kérdik majd a szkeptikusok – 20-30 gyerekről országszerte, maximum 50 gyerekről? Mi értelme van ilyen nagy felhajtást csinálni egy pár kallódó zsidó gyerek miatt?

Aki ezt kérdezi, nem érti a zsidó lét alapelvét. A kölcsönös felelősségvállalás (“Árévim ze báze”) szellemében, “egy mindenkiért és mindenki egyért” alapján, nem engedhetjük meg magunknak, hogy akár egy zsidó lélek is elvesszen a zsidóság számára. Fel kell kutatnunk minden egyes gyereket – és nemcsak gyereket, hanem minden egyes kallódó zsidót, – hogy közelebb hozzuk és megmentsük őt a zsidóság számára. Ha voltak is olyanok, akiknek ez a hatmillió zsidót pusztító vészkorszak előtt nem volt világos – most már nem lehet kétség a mentőakció fontossága felől. “Ha a világ végén lesznek is száműzötteid – onnan gyűjti egybe az Örökkévaló” – ígéri Mózes mesterünk Isten Tórájában, ami a zsidó nép írott alkotmánya. Mindig is aktuális volt ez az ígéret, de talán sose annyira, mint napjainkban.

Egybecseng az emlitett akcióval a Szochnut jelen számunkban megjelenő, kérdőívvel egybekötött felhívása, amely más oldalról – de hasonló jó szándékkal – közelíti meg a problémát, amely a magyarországi zsidóság létkérdését érinti.

Kérjük olvasóinkat, legyenek segítségünkre abban, hogy itt-ott kallódó gyerekek, esetleg állami intézetekben, árvaházakban nevelkedők, megtalálják általunk a zsidóságba visszavezető utat. Előre is köszönjük.

A szerkezstő
  • Küldés emailben

Fejezetek