54. Egy férfi, akinek a bal kezét levágták a németek
Kérdés: A kovnói gettó rabjai között volt egy Berlinből való, kö-rülbelül huszonhét éves fiatalember. Jogi és biológiai tanulmányo-kat folytatott, és több európai nyelven is beszélt. Bebörtönzését megelőzően szabadgondolkodó volt, és mit sem törődött a vallással. De miután bekényszerült a gettóba, és ott ortodox zsidókkal került kapcsolatba, őszinte buzgalommal tért vissza a zsidósághoz. Elmé-lyítette zsidó ismereteit, és olyan tiszta hitű emberré vált, hogy az mind a gondolkodásában, mind a cselekedeteiben egyaránt meg-mutatkozott. Sírva imádkozott, a szavakat, különösen a cicitre és a tfilinre mondandó áldások szavait nagy kávánával mondta. A gettó-ban velünk együtt tanult a micvák spirituális értékéről és páratlan fontosságukról a zsidó nép számára. Az egész gettóban uralkodó szörnyű éhség ellenére ő nagyon szigorúan odafigyelt, hogy mi ke-rül be a szájába. Csak kenyeret és krumplit, vagy más zöldségfélét volt hajlandó enni. Ezen kívül minden hétfőn és csütörtökön böjtölt. Nem csoda hát, hogy fizikailag rendkívül le volt gyengülve.
Egy másik zsidó férfinek gondja volt rá, hogy helyrehozza va-lamelyest ennek a fiatalembernek az egészségét. Sikerült valahogy felvetetnie őt a konyhai dolgozók közé, akik a rabszolgamunkások-nak szánt ételt készítették. Itt a konyhán valamivel többet és jobbat ehetett, mint máshol a gettóban. Ez azonban nem tartott sokáig. A konyhai felügyelő hírhedten gonosz német volt. Ez a felügyelő megvádolta a fiatalembert, hogy krumplit lopott. Büntetésül a né-metek tőből levágták a fiatalember bal karját, és kijelentették, hogy valójában mindkét karját le kellett volna vágniuk, de meghagyták neki az egyiket, hogy miközben szenved, továbbra is dolgozhasson. Nincs szó, amely leírhatná e fiatalember gyötrelmét, és nem is csu-pán azért, ami történt, de azért is, mert így most meggátolták őt abban, hogy teljesítse a tórai parancsolatot, és tfilint rakjon a bal karjára. Keserű könnyek közt jött oda hozzám és megkérdezte, hogy teljesítheti-e a tfilin micváját úgy is, hogy mások segítségével a jobb karjára teszi fel azt?
Válasz: Úgy rendelkeztem, hogy, még ha valaki más köti is fel a jobb karjára a tfilint, ő ezzel akkor is teljesíti a micvát. E döntésem-nek ő borzasztóan megörült, és ahogy felvillanyozott hangulatban kisétált tőlem, még megjegyezte: „Az átkozott németeknek nem sikerült elvenniük tőlem a tfilin micváját.”54. Egy férfi, akinek a bal kezét levágták a németek
Kérdés: A kovnói gettó rabjai között volt egy Berlinből való, kö-rülbelül huszonhét éves fiatalember. Jogi és biológiai tanulmányo-kat folytatott, és több európai nyelven is beszélt. Bebörtönzését megelőzően szabadgondolkodó volt, és mit sem törődött a vallással. De miután bekényszerült a gettóba, és ott ortodox zsidókkal került kapcsolatba, őszinte buzgalommal tért vissza a zsidósághoz. Elmé-lyítette zsidó ismereteit, és olyan tiszta hitű emberré vált, hogy az mind a gondolkodásában, mind a cselekedeteiben egyaránt meg-mutatkozott. Sírva imádkozott, a szavakat, különösen a cicitre és a tfilinre mondandó áldások szavait nagy kávánával mondta. A gettó-ban velünk együtt tanult a micvák spirituális értékéről és páratlan fontosságukról a zsidó nép számára. Az egész gettóban uralkodó szörnyű éhség ellenére ő nagyon szigorúan odafigyelt, hogy mi ke-rül be a szájába. Csak kenyeret és krumplit, vagy más zöldségfélét volt hajlandó enni. Ezen kívül minden hétfőn és csütörtökön böjtölt. Nem csoda hát, hogy fizikailag rendkívül le volt gyengülve.
Egy másik zsidó férfinek gondja volt rá, hogy helyrehozza va-lamelyest ennek a fiatalembernek az egészségét. Sikerült valahogy felvetetnie őt a konyhai dolgozók közé, akik a rabszolgamunkások-nak szánt ételt készítették. Itt a konyhán valamivel többet és jobbat ehetett, mint máshol a gettóban. Ez azonban nem tartott sokáig. A konyhai felügyelő hírhedten gonosz német volt. Ez a felügyelő megvádolta a fiatalembert, hogy krumplit lopott. Büntetésül a né-metek tőből levágták a fiatalember bal karját, és kijelentették, hogy valójában mindkét karját le kellett volna vágniuk, de meghagyták neki az egyiket, hogy miközben szenved, továbbra is dolgozhasson. Nincs szó, amely leírhatná e fiatalember gyötrelmét, és nem is csu-pán azért, ami történt, de azért is, mert így most meggátolták őt abban, hogy teljesítse a tórai parancsolatot, és tfilint rakjon a bal karjára. Keserű könnyek közt jött oda hozzám és megkérdezte, hogy teljesítheti-e a tfilin micváját úgy is, hogy mások segítségével a jobb karjára teszi fel azt?
Válasz: Úgy rendelkeztem, hogy, még ha valaki más köti is fel a jobb karjára a tfilint, ő ezzel akkor is teljesíti a micvát. E döntésem-nek ő borzasztóan megörült, és ahogy felvillanyozott hangulatban kisétált tőlem, még megjegyezte: „Az átkozott németeknek nem sikerült elvenniük tőlem a tfilin micváját.”

Megszakítás