Biblia
1. Mózes első könyve dióhéjban
2. Szemelvények Rási kommentárjából
Brésit (1Mózes 1:1–6:8.)
Szakaszunk leírja a világteremtés történetét, az ősi zsidó felfogás szerint. Egyúttal – Rási kommentárja szerint – ez a zsidó nép „telekkönyve” Erec Jiszráélra, a zsidóság isteni örökségére. A szakasz leírja az első emberpár, Ádám és Éva bűnbeesését, kiűzetését az Éden kertjéből és az emberi civilizáció első lépéseit a mezőgazdaság, állattenyésztés, a szerszámkészítés és zene terén. A szakasz Noé születésével zárul, aki a következő szakasz főhőse lesz.
Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. (1Mózes 1:1.)
Kezdetben… Azt mondta Rabbi Jicchák: A Tórát nem inkább az „Ez a hónap legyen számotokra…” a naptár szerkesztési résztől[1] kellett volna kezdeni, amit Izrael az első parancsként kapott? Mi az oka tehát, hogy a „Kezdetben…” résszel, a teremtés történetével kezdődik? A válasz, ahogy írva van[2]: „Hatalmas tetteit kijelentette népének, [ezáltal] adván nekik nemzetek birtokát”, vagyis, ha majd a világ népei azt mondják Izraelnek: „Rablók vagytok, akik elfoglalták hét kánaáni nép földjét!”, akkor ők [a zsidók] azt felelhetik erre: „Az egész világ az Istené, Ő teremtette és annak adta, akinek jónak látta. Az Ő akarata volt odaadni nekik, a kánaáni népeknek, és az Ő akarata volt később elvenni tőlük és nekünk adni”.
Kezdetben teremtette… A bölcsek úgy magyarázták [ezt: „A kezdet miatt teremtette…” azaz] a Tóra miatt, amit „útjának kezdete”-ként neveztek el[3], és Izrael miatt, amit pedig „termésének kezdete”-ként[4].
…teremtette Isten (Elokim)… És nem az van írva: „teremtette az Örökkévaló” (az a Név, amely a HVJH betűiből tevődik össze), mert először arra gondolt a Teremtő, hogy a törvény szigorával fogja a teremtést véghez vinni [és irányítani, ezért itt az Elokim név áll], de látta, hogy a világ nem maradna fenn, ezért előrébb helyezte a könyörületet és azt a törvény szigorával társította. Ezért van írva[5]: „…azon a napon, amelyen az Örökkévaló Isten a Földet és az Eget alkotta”. [A hagyomány szerint az Isten minden neve egy bizonyos tulajdonságára utal.]
És látta Isten, hogy a világosság jó, és elválasztotta Isten a világosságot a sötétségtől. (1Mózes 1:4.)
És látta Isten, hogy a világosság jó, és elválasztotta… Ennek [azaz a világosság elválasztásának] a megértéséhez is szükség van egy Ágádára: látta Isten, a világosságot, hogy az nem érdemes ֳa gonoszok használatára, és elválasztotta azt a cádikoknak az eljövendő időre. És az egyszerű magyarázata ennek a mondatnak: látta Isten, hogy a világosság jó és nem illendő, hogy a sötétséggel összekeveredve együtt szolgálatban álljanak, ezért felállított ennek egy határt, a nappalt, és ennek egy határt, az éjszakát.
És lett este és lett reggel: egy nap. (1Mózes 1:5.)
…egy nap. A fejezet nyelvezete alapján, itt azt kellett volna írni: „első nap”, ahogy írva van a többi napnál is: „második”, „harmadik”, „negyedik”. Akkor miért írta mégis: „egy”? Azért, mert a Szent, áldassék Neve ekkor még egyedül volt Világában, mert nem teremtődtek még meg az angyalok, csak a második napon. Így magyarázzák a Brésit Rábá Midrásban.
Noách (Noé) (1Mózes 6:9–11:32.)
Szakaszunkban a fiatal emberiség olyan romlásfokot ért el, hogy Isten nem látta lehetőnek, hogy ez tovább folytatódjon. Rablás, erkölcstelenség, a pogányság kezdeti stádiumai – mindez Bölcseink szájhagyománya szerint alig tíz nemzedék alatt következett be. Az itt leirt özönvíz a büntetése a romlott emberiségnek. Csupán Noách találtatott érdemesnek arra, hogy rajta és családján keresztül az emberiség kis része megmeneküljön, és képes legyen kijavítani, amit olyan alaposan elrontott. Ez is csak részben sikerül, mivel további tíz nemzedékkel később újabb botrány vonja magára az isteni haragot: Bábel tornyának építői próbálják keresztezni az isteni szándékot hogy az emberiség benépesítse a földet. Ezek után jelentkezik Ábrám (a későbbi Ábrahám) akiből a zsidó nép első ősatyja lesz. Bálványimádó apa – Terách – fiaként, Ábrám az aki felismeri az egyetlen láthatatlan Isten létét és vállalja hogy „felfedezését” a világ tudomására hozza. Ezért – a Midrás értesülése alapján – Nimród király tüzes kemencébe veti, ahonnan úgy kerül ki hogy a haja szála sem görbül meg.
Ezek Nóé leszármazottai: Nóé igaz, jámbor ember volt a maga nemzedékében. Az Istennel járt Nóé. (1Mózes 6:9.)
Ezek Nóé leszármazottai: Nóé igaz… ember… [Miért csak Nóé jellemzése után kerül sor leszármazottai felsorolására?] Mivel megemlítette őt, Noét, az Írás, megdicsérte, ahogy írva van[6]: „Az igaznak emlékezete áldásra való”. Másik magyarázat: arra tanít téged ez, hogy a cádikok „leszármazottainak” lényege, a jó cselekedeteik.
…a maga nemzedékében… Bölcseink egy része ezt a kifejezést dicséretként magyarázza: annál inkább, ha Ábrahám nemzedékében élt volna, még nagyobb cádik lehetett volna. Mások ezt szégyenként magyarázzák: csak a nemzedékéhez képest volt cádik, ha Ábrahám nemzedékében élt volna, nem számított volna senkinek.
…Az Istennel járt Nóé. Ábrahámról pedig ezt mondja a Tóra[7]: „…járj Énelőttem…”, „Az Örökkévaló aki előtt jártam”. Noénak támogatás kellett [az Örökkévalótól], Ábrahám azonban magától erősödött meg és járt igaz úton.
A föld pedig megromlott Isten előtt, és megtelt a föld erőszakkal. (1Mózes 6:11)
…megromlott… Ez paráználkodást és bálványimádást jelent.
…megtelt a föld erőszakkal. Rablással.
Készíts magadnak bárkát góferfából, kamrákat készíts a bárkában, és kend be kívül-belül szurokkal. (1Mózes 6:14.)
Készíts magadnak bárkát… Sok módja van a megmentésnek Előtte, miért terhelte Ő meg Noét ezzel az építéssel? Hogy láthassák az özönvíz nemzedékének emberei, hogy ő foglalkozik azzal 120 éven keresztül, és kérdezzék őt: „Miért csinálod ezt?” És ő válaszolhasson nekik: „A Szent, áldassék Neve a jövőben özönvizet bocsát a földre”, esetleg ezáltal megtérnek.
Akkor ezt mondta az Örökkévaló Nóénak: „Menj be egész családoddal a bárkába, mert téged láttalak igaznak Előttem ebben a nemzedékben…” (1Mózes 7:1.)
…mert láttalak igaznak… – De nincs írva „igaz, jámbornak”[8]. Innen tanuljuk, hogy a dicséretnek kis részét mondjuk az ember előtt, és az összest, amikor nincs jelen.
Minden tiszta baromból hetet-hetet vigyél magaddal, hímet és nőstényt. Azokból az állatokból, amelyek nem tiszták, egy párat, hímet és nőstényt. (1Mózes 7:2.)
…tiszta… Ami a jövőben tiszta [kóser] állat lesz a zsidóknak. Innen tudjuk, hogy Noé [már] tanult Tórát.
…hetet-hetet… Hogy tudjon áldozatot bemutatni belőlük, mikor kijönnek a bárkából.
Mert hét nap múlva negyven nap és negyven éjjel tartó esőt hullatok a földre, és eltörlök a föld színéről minden élőlényt, amelyet alkottam. (1Mózes 7:4.)
Mert hét nap múlva… Ez volt a hét gyásznapja Metuseláchnak, a cádiknak, és megtisztelvén őt visszatartotta a Szent, áldassék Neve a büntetést [az özönvizet]. Ha megszámolod Metuselách életének éveit, azt fogod találni, hogy azok egybeesnek Noé 600. évével. [Metuselách Lemech születése után 782 évet élt[9], Lemech pedig nemzette Noét 182 éves korában[10]. Ebből kitűnik (782–182), hogy Metuselách, Noé 600 éves korában halt meg.]
Lech Löchá (1Mózes 12–17.)
Szakaszunkban indul a zsidó történelem. Isteni utasításra Ábrahám elhagyja a szülői házat és Kánaánba, az Ígéret Földjére emigrál, ahol a monoteizmust terjeszti. Különböző kalandok után, melyek állomásai Egyiptom, a filiszteus Grár, majd a Jismáél körüli bonyodalmak, végül körülmetéli magát és isteni ígéretet kap, hogy felesége, Sára, fiút fog szülni neki.
Az Örökkévaló ezt mondta Ábrámnak: „Menj el magadért országodból, szülőföldedről és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked! Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és te légy áldássá….” (1Mózes 12:1–2.)
…Menj el magadért… A hasznodért és a jólétedért. Ott nagy néppé teszlek, de itt nem lesz gyereked. Továbbá, ezáltal híressé teszlek a világban.
Nagy néppé teszlek… Mivel a vándorlás három dolognak árt: a gyerek nemzésnek, a vagyonnak, és a hírnévnek, ezért szükség volt e három áldásra: ígéretet kapott gyerekekre, vagyonra, és hírnévre.
…megáldalak… Vagyonnal. (Brésit Rábá)
…és te légy áldássá. Az áldások átadatnak a te kezedbe. Mostanáig az Én kezemben voltak, megáldottam Ádámot, Noét, és téged. Mostantól te fogod megáldani azt, akit akarsz. (Brésit Rábá)
Egy másik magyarázat: Nagy néppé teszlek – ezért mondjuk (az Ámidá imában): „…Ábrahám Istene”, megáldalak – ezért mondjuk: „…Izsák Istene”, naggyá teszem nevedet – ezért mondjuk: „…Jákob Istene”. Befejezhető-e az áldás mindhármukkal? Erre az van írva: és te légy áldássá, veled [Ábrahámmal] fejezzük be az áldást [„Áldott vagy Te, Örökkévaló, Ábrahám védelmezője!”], és nem velük.
…országodból… Nemde eljött már onnan [Úr Kászdimból] apjával együtt, és eljött egészen Cháránig?[11] Hanem így mondta Ő neki: „Távolodj el mégjobban onnan [Úr Kászdimból] és gyere el apád házából [Cháránból]!”
…arra a földre, amelyet mutatok neked! Nem fedte fel neki rögtön a földet [ahová mennie kell], hogy megkedveltesse a szemében, és adjon neki jutalmat minden egyes [további isteni útmutató] szóért. Hasonlóképpen[12]: „…fiadat, az egyetlent, akit szeretsz, Izsákot…”. És ugyanígy: „…az egyik hegyen, amelyet majd megmutatok neked.” Szintén[13]: „…és intézd hozzá a kiáltványt, amit majd mondok neked!”
Fogta Ábrám Szárajt, a feleségét, és Lótot, a testvére fiát, és minden vagyonukat, amit szereztek, és a lelkeket, amelyeket Háránban készítettek, és elindultak, hogy Kánaán földjére menjenek. El is érkeztek Kánaán földjére.(1Mózes 12:5.)
…amelyeket Háránban készítettek… Mivel a Sechiná (isteni dicsfény) szárnya alatt vitték be őket, Ábrám betérítette [az egy Isten hitre] a férfiakat és Száraj betérítette a nőket, ezért fogalmaz így az Írás mintha készítették volna őket. Az egyszerű magyarázat pedig, [a készítettek egyenlő a szereztékkel, azaz] a szolgálókra és a szolgálónőkre vonatkozik, akiket megvettek.
Majd áthaladt Ábrám az országon egészen Schem helységig, Móre terebintusáig. Akkor még a kánaánita volt ezen a földön.(1Mózes 12:6.)
…Schem helységig… Hogy imádkozzon Jákob fiaiért amikor majd harcolni jönnek Schembe[14].
…Móre terebintusáig… Ez [is ugyanúgy] Schem. Megmutatta [Ávrámnak az Örökkévaló] a Gerizim és Évál hegyeket [melyek Schem mellett fekszenek], ahol majd magukra veszik a zsidók a Tóra esküjét[15].
…Akkor még a kánaánita volt ezen a földön. Elfoglalják akkor Izrael földjét Sém leszármazottjától, ugyanis Sém része lett ez, mikor Noé elosztotta a földet fiai között, ahogy írva van[16]: „És Málki-cedek, Sálém királya…” [Málkicedek Sém, Noé fia volt, Sálem pedig Jeruzsálem]. Ezért „ezt mondta – az Örökkévaló Ábrámnak –: A te utódaidnak fogom adni ezt a földet!”[17], vagyis a jövőben visszaadom ezt fiaidnak, akik Sém utódai.
Vájérá (1Mózes 18–22.)
Szakaszunkban három angyal jön vendégségbe a gyengélkedő Ábrahámhoz, és közlik vele, hogy egy év múlva Sára fiat szül neki. Ezek után ugyanezen angyalok felforgatják a vétkes Szodomát, ahonnan előbb kimentik Lótot, feleségét (aki hátranéz és sóbálvánnyá lesz) és két hajadon lányát. Ábrahám Grárba megy. Megszületik Izsák. Sára elkergeti Hágárt fiával, Izmaéllel együtt, miután nem akarja, hogy az együtt örököljön Izsákkal. Ezután következik – a tizedik megpróbáltatás – az Ákédá, melynek során Isten felkéri Ábrahámot, áldozza fel egyetlen szeretett fiát, Izsákot. Az utolsó pillanatban égi hang akadályozza meg Izsák feláldozását. Helyette egy kost áldoz fel Ábrahám.
És megjelent neki [Ábrahámnak] az Örökkévaló Mámré ligetében, amikor a sátor bejáratánál ült midőn a nap a legmelegebben sütött.(1Mózes 18:1.)
És megjelent neki az Örökkévaló…hogy meglátogassa a beteget [Ábrahámot]. Azt mondta Rabbi Chámá bár Chániná: „Ez a körülmetélkedése utáni harmadik nap volt, és jött a Szent, áldassék Neve, hogy hogyléte felöl érdeklődjön.”
…a sátor bejáratánál… Hogy nézze nincs-e vándor, akit behívhatna házába.
…midőn a nap a legmelegebben sütött. A Szent, áldassék Neve kivette a napot tartályából [hogy nagyon melegen süssön], hogy ne fárassza Ábrahámot vándorokkal, de mivel látta Isten, hogy szomorú, mert nincs akit megvendégelhetne, hozott hozzá angyalokat emberek formájában [lásd a következő mondatot].
Fölemelte szemét, és látta, hogy három férfi áll előtte. És látta őket, eléjük futott a sátor bejáratától, földre borult. (1Mózes 18:2.)
…hogy három férfi… Egy, aki a jó hírt hozza Sárának [hogy egy év múlva fia születik]; egy, aki felforgatja Szodomát; és egy, aki gyógyítja Ábrahámot, mert egy angyal nem teljesíthet két küldetést. Figyeld meg, hogy az egész fejezetben többes számban vannak említve [az angyalok]: „ettek”[18], „mondták neki”[19], de a jó hír kapcsán így van írva[20]: „És ő azt mondta: Egy esztendő múlva visszatérek hozzád…”, hasonlóképpen Szodoma felforgatásánál ezt mondja [az angyal, aki felforgatja Szodomát][21]: „…mert nem tehetek semmit… hogy ne dúljam fel…”. Ráfáél pedig, aki Ábrahámot gyógyította, onnan ment [hogy teljesítse következő feladatát] megmenteni Lótot, ahogy írva van[22]: „Miután kivezették őket a szabadba, így szólott: Menekülj életedért!”, ez [az egyes szám] is azt mutatja, hogy csak egy [angyal] mentett.
…És látta őket… Miért van a „látta” szó kétszer írva? Az első kifejezés szó szerint a meglátásra vonatkozik, a második pedig a felfogásra. Vagyis megfigyelte, hogy állnak egy helyben, és megértette, hogy nem akarják őt fárasztani [hogy vendégül lássa őket] és ezért megelőzve őket eléjük futott.
És így szólt: Ura[i]m, ha ugyan kegyet találtam előtted, ne kerüld el, kérlek, szolgádat.(1Mózes 18:3.)
És így szólt: Ura[i]m, ha… [ne kerüld el… Azért egy emberhez szól, bár hárman vannak jelen, mert] hármójuk közül a legnagyobbat szólította meg. Ebben az összefüggésben az Ádonáj (Uram) szó egyszerű [nem szent] értelemben használatos. [Azonban az Ádonáj többes számban áll, mert] mindegyikőjükhöz szólt, de csak a legnagyobbnak mondta: „ne kerüld el…”, és ha ő nem kerüli el, akkor társai is mellé állnak. Egy másik magyarázat szerint: Az Ádonáj (Uram) szó szent értelemben [egyes számban] használatos. Azt mondta a Szentnek, áldassék Neve [aki akkor meglátogatta őt], hogy várja meg amíg kifut és bevezeti a vendégeket.
Hadd hozzanak egy kis vizet, mossátok meg lábaitokat és pihenjetek meg a fa alatt. (1Mózes 18:4.)
Hadd hozzanak… egy küldött által. A Szent, áldassék Neve szintén küldött által viszonozta ezt fiainak [a zsidóknak], ahogy írva van[23]: „És felemelte Mózes a kezét és… ráütött a sziklára [és bőven ömlött ki a víz]”. [Vagyis Mózes volt Isten küldöttje, és az Örökkévaló nem személyesen adta a vizet, mint a mannát.]
…mossátok meg lábaitokat… Mivel úgy gondolta, hogy ők arabok, akik a lábuk porát istenítik, vigyázott rá, nehogy pogány istent hozzanak házába. Lót pedig, aki nem vigyázott erre, előbb említette a szállást, aztán a lábmosást, ahogy írva van[24]: „…háljatok meg és mossátok meg lábaitokat”.
Chájé Szárá (1Mózes 23–25:18.)
Szakaszunk az első ősanya halálával kezdődik. 127 éves korában halt meg Ábrahám hitvese, miután – 37 évvel azelőtt, 90 éves korában, végre részesült az áhított gyermekáldásban, és megszülte Izsákot. A Tóra külön fejezetet szentel Ábrahám azon erőfeszítéseinek, hogy megfelelő sírhelyet találjon feleségének. Végül a Máchpélá barlangját választotta, ahol azután a többi ősatyát és ősanyát is eltemették. Utána elküldte szolgáját és házvezetőjét Mezopotámiába, hogy családjából megfelelő feleséget találjon egyetlen fiának, Izsáknak. Ez meg is történik és Rivka (Rebekka) személyében a színre lép a második ősanya.
És volt Sárának élete száz év, húsz év és hét év, ezek Sára életének évei. (1Mózes 23:1.)
És volt Sárának élete száz év, húsz év és hét év… Azért van írva mindegyik után „év”, hogy azt tanítsa: mindegyiket külön periódusként emeli ki. Olyan volt 100 éves korában, mint egy 20 éves – a bűnelkövetés szempontjából. Ahogy egy 20 éves nem vétkezik, mivel még nincs a felelősség korában [az égi bíróság előtt], olyan ártatlan volt ő 100 évesen. És olyan volt 20 évesen, amilyen egy 7 éves szépség szempontjából.
…ezek Sára életének évei… Mind ezek az évek pozitívan megegyeztek. [Ezért vont Rási párhuzamot az évek között a fentiekben.]
És meghalt Sára Kirját Árbában, vagyis Chevronban, Kánaán országában; és eljött Ábrahám, hogy meggyászolja Sárát és megsirassa. (1Mózes 23:2.)
…Kirját Árbában… Azért ez a neve, mert négy (árbá) óriás volt ott: Áchimán, Sésáj, Tálmáj, és apjuk[25]. Egy másik magyarázat szerint arról a négy házaspárról kapta a nevét, akiket ott temettek el: Ádám és Éva; Ábrahám és Sára; Izsák és Rebeka; Jákob és Lea.
…és eljött Ábrahám… Beér Sevából.
…hogy meggyászolja Sárát és megsirassa. A Tóra közel említi egymáshoz Sára halálát és Izsák feláldozását[26], mivel mikor eljutott hozzá, Sárához, a hír, hogy fia feláldozásra kerül, amit kis híján meg is tettek, akkor szállt el belőle a lélek és meghalt.
Jövevény és telepes vagyok én nálatok. Adjatok nekem sírnak való birtokot nálatok, hogy eltemessem halottamat szemem elől.(1Mózes 23:4.)
Jövevény és telepes vagyok én nálatok… [Idegen vagy megtelepedett?] Ugyan jövevény vagyok egy másik országból, de már letelepedtem közöttetek. A Midrás így magyarázza: ha úgy akarjátok jövevény vagyok [és fizetek], ha nem, akkor telepes leszek és elveszem a földet joggal, mert így szólt hozzám a Szent, áldassék Neve[27]: „A te utódaidnak fogom adni ezt a földet!”.
Efrón ott ült Hét fiai között és felelt Efrón, a hittita, Ábrahámnak Hét fiai hallatára, és mindenki előtt, akik a város kapujába jött, mondván:(1Mózes 23:10.)
…akik a város kapujába jött… Mindenki félretette a munkát, és jött kegyeletét leróni Sára előtt.
Azután kiválasztott a szolga tíz tevét urának a tevéi közül, elindult és elvitte magával ura összes értékes dolgát. Felkerekedett, és elment Árám-Náháráimba, Náhór városába. (1Mózes 24:10.)
…urának a tevéi közül… Látható volt a különbség a tevék között, mert ezek mindig bekötött szájjal mentek, azért hogy ne legelhessenek idegen mezőn.
…ura összes értékes dolgát… Ajándék nyilatkozatot írt Ábrahám Izsáknak egész tulajdonáról, hogy lelkesen küldjék el neki leányukat.
Toldot (1Mózes 25:19–28:9.)
Szakaszunk Izsák családfáját írja le, attól kezdve, hogy az ikerfiúk – Ézsau és Jákob – megszülettek, egész addig amíg Jákob menekülni kényszerül fivére haragja elől, miután előbb „megvette” tőle elsőszülöttségét egy tál lencséért, majd fondorlatos módon megszerezte – mondhatnók kicsalta – az Ézsaunak szánt atyai áldást. A szakasz közbevetőleg leírja azt is hogyan gazdálkodott Izsák és ért el rekord terméseket, olyannyira hogy a vendéglátó filiszteusok szemében ez rossz vért szült, és kénytelen volt elvándorolni onnan, miután sivatagi kútjait betömték és állandó viszály volt osztályrésze. Feleségével Rivkával is az történt, ami édesanyjával, Sárával, annakidején Egyiptomban – a despota uralkodó szemet vetett a gyönyörű ősanyára, megkívánta őt. De a történet itt is „happy end”-del végződik.
Izsák negyven éves volt, amikor feleségül vette Rebekát, az arám Betuél leányát, Padan-Arámból, az arám Lábán húgát. (1Mózes 25:20.)
…az arám Betuél leányát, Padan-Arámból, az arám Lábán húgát. Talán eddig nem írta a Tóra, hogy ő Betuél lánya, Lábán húga és hogy Padan-Arámból való?[28] Azért írta a Tóra ismét, hogy dicsérően szóljon róla: mivel egy gonosz embernek a leánya volt, egy gonosz férfinak a húga volt, és egy gonosz helyről származott, ám ő mégse tanulta el tőlük [a rosszat].
És fohászkodott Izsák az Örökkévalóhoz feleségével átellenben, mivel meddő volt. Az Örökkévaló engedett az ő fohászának, és viselős lett Rebeka, a felesége. (1Mózes 25:21.)
…feleségével átellenben… Izsák állt az egyik sarokban és imádkozott, és Rebeka állt a másikban és ő is imádkozott.
…Az Örökkévaló engedett az ő fohászának… Izsák fohászának és nem Rebeka fohászának, mert nem ugyanolyan egy cádik imája, aki igaz embernek a gyermeke (Izsák, Ábrahám fia), mint egy olyan cádik imája, aki egy gonosz embernek a gyermeke (Rebeka, Betuél leánya).
És a fiúk tusakodtak a méhében. Akkor ezt mondta [Rebeka]: Ha így van, minek élek én? És elment azért, hogy megkérdezze az Örökkévalót. (1Mózes 25:22.)
…a fiúk tusakodtak… Rabbijaink a jitrocácu szót (tusakodtak), a ricá (futás) szóból eredeztetik: mikor Rebeka elhaladt Sém és Éver tanházának kapuja előtt, Jákob „szaladt”, és megpróbált kibújni, mikor egy bálványimádó hely kapuja előtt ment el, akkor Ézsau „szaladt” és próbált kibújni.
És mondta neki az Örökkévaló: két nemzet van a méhedben, két nép válik szét bensődben, egyik nép erősebb lesz a másiknál, és az idősebb szolgálja majd a fiatalabbat. (1Mózes 25:23.)
És mondta neki az Örökkévaló… küldött által. Sémhez szólt az Isten, ő pedig átadta Rebekának.
[1] 2Mózes 12:2.
[2] Zsoltárok 111:6.
[3] Példabeszédek 8:22.
[4] Jeremiás 2:3.
[5] 1Mózes 2:4.
[6] Példabeszédek 10:7.
[7] 1Mózes 17:1., 24:40.
[8] Lásd fenti ellemzés 6:9.
[9] 1Mózes 5:26.
[10] Uo. 28–29.
[11] Uo. 11:31.
[12] Uo. 22:2.
[13] Joná 3:2.
[14] 1Mózes 34.
[15] 5Mózes 11:27., 27:11-26.
[16] 1Mózes 14:18
[17] Uo. 12:7.
[18] Uo. 18:8.
[19] Uo. 9.
[20] Uo. 10.
[21] Uo. 19:22., 21.
[22] Uo. 17.
[23] 4Mózes 20:11.
[24] 1Mózes 19:2.
[25] Lásd 4Mózes 13:22.
[26] 1Mózes 22.
[27] Uo. 12:7.
[28] Lásd: uo. 22:23., 24:29.
