70. Bár micvá vagy sem?
Kérdés: Miután a németeket legyőzték, és az ország megtisztult a gonosztól, a maradék zsidók kiszabadultak a gettó sötétjéből, és élve bukkantak elő a haláltáborok poklából. Sok zsidó gyermeket gyűjtöttek össze azoktól, akik a háború alatt gondjukat viselték, és ettől fogva a Tórához hű és istenfélő zsidókként nevelték őket. Ek-koriban feltettek nekem egy kérdést az egyik ilyen gyermekkel kap-csolatban, aki a keresztények oltalmának köszönhetően élte túl a háború éveit.
A fiú pontos életkorát senki sem tudta. Nem tudtuk megálla-pítani, hogy tizenkét vagy tizenhárom éves. Mi csak annyit tudtunk, hogy a fiú neve Jiszráél Báruch, és hogy az egész családját elpusztí-tották a németek, egyetlen nagybátyját kivéve, aki Dél-Afrikában élt, és aki semmi közelebbit nem tudott nekünk mondani a fiú élet-korával kapcsolatban.
Tanárai tudni kívánták, mi legyen a fiú tfilin-rakásával? Meg kell tanítaniuk rá, mert lehet, hogy már tizenhárom éves, és így kö-telező tfilint raknia? Vagy azt kell feltételezniük, hogy még nem érte el a bár micvá kort, és még nem kell tfilint használnia?
Válasz: Miután áttanulmányoztam a háláchá e témával kapcsola-tos forrásait, azt válaszoltam, hogy ennek a fiúnak el kell kezdenie tfilint rakni, jóllehet kétséges, hogy betöltötte-e már tizenharmadik életévét. Mivel a külseje alapján nyugodtan lehetett tizenhárom, számolnunk kellett azzal a lehetőséggel, hogy már köteles tfilint raknia. Mindazonáltal csendesen óvatosságra intettem a kérdező-ket, hogy addig ne számolják bele a fiút egy minjánba, amíg teljes bizonyossággal nem állíthatjuk, hogy a fiú már elmúlt tizenhárom.
