Bár micvá és bát micvá
A fiúk a vallás szerint akkor válnak nagykorúvá, amikor a zsidó naptár szerint betöltik tizenharmadik évüket. A lányokat a vallás akkortól tekinti nagykorúaknak, amikor a zsidó naptár szerint tizenkét évesek lesznek.
A tizenhárom éves fiú neve bár micvá, „a parancsolat fia”, a tizenkét éves lányé bát micvá, „a parancsolat leánya”. Ez azt jelenti, hogy a zsidó törvény szerint nem kiskorú többé, hanem felnőtt. Teljességgel köteles az előírásokat és parancsolatokat betartani, s cserébe megkapja a vallás biztosította kiváltságokat és jogokat.
Szokás a zsidó fiúk számára emlékezetessé tenni ezt a napot azzal, hogy nyilvánosan teljesíthet egy olyan micvát, ami mostanáig nem terjedt ki rá. Ez többnyire úgy történik, hogy a Tórához szólítják, ahol a megfelelő áldások elmondása után* felolvas egy szakaszt.
Általában a befejező álijára, máftirnak szólítják az ünnepeltet, hogy a prófétai szakaszból – a háftárából- olvashasson, s így nagyobb szerephez jusson az istentiszteleten.
Közösségenként különböző szerepet adnak a fiatalembernek. Van, hogy álijára szólítják, de olyan is, hogy az istentisztelet egy részét – vagy a teljes istentiszteletet – ő vezetheti le. A jesiváhallgatók ilyenkor előadást tarthatnak egy bibliai vagy talmudi témáról. Hogy milyen kötelességet teljesít az ünnepelt, az részben szellemi hátterétől, részben a közösség szokásaitól függ.
A bár micvá nem misztikus felavatási szertartás, amely valami módon zsidósággal ruházza fel a gyermeket. Mint említettük, ez vallási jogi fogalom, amely a megfelelő életkor betöltésével lép életbe, függetlenül attól, hogy milyen külsőségek között történik ez. A bár micvá megtisztelése a zsinagógában a szokásos istentisztelet keretén belül nem több, mint ami bármely felnőtt zsidónak is kijár más alkalmakkor. A bár micvá fiú mindössze alkalmat kap, hogy tanúságot tegyen vallási ismereteiről.
Mivel a nők nem szoktak részt venni az istentisztelet levezetésében, a zsinagógákban nem alakultak ki hagyományok a bát micvá lányok megünneplésére. Vannak azonban családok, vallásos iskolák és zsinagógák, amelyek megpróbálják valamilyen eseménnyel emlékezetessé tenni a lányok életének ezt a vallási fordulópontját. Ezek az újítások nem kifogásolhatók, amíg nem ütköznek a háláchá törvényeibe.
Hogy a bár micvát milyen rendezvénnyel ünneplik, az a helyi szokásoktól és/vagy a család lehetőségeitől függ. Van, ahol az istentiszteletet követően uzsonnát – kiddust – rendeznek, van, ahol hatalmas vendégsereget hívnak meg. Vigyázni kell, hogy ezeknek az ünnepségeknek a megtartása során meg ne sértsék az előírásokat, mert világivá silányítják ezt az eseményt, amelynek így nemcsak a vendégek, hanem az ünnepelt számára is csökken vallási jelentősége. Az évek során egyre inkább úgy fog emlékezni a szertartásra, mint valami vallási hókuszpókuszra. A szülők kötelessége vigyázni, hogy a bár micvá-ünnepség ne legyen hivalkodó, zajos születésnapi zsúr.
