32. Az összezúzott heréjű kohén
Kérdés: 5702-ben (1942) kérdéssel fordult hozzám Reb Jechiél ben Májer Hákohén, aki a korábban a szlobodkai Abba Jechezkél Kloiz-ba járt imádkozni: Az ellenség megtiltotta a zsidó munkások-nak, hogy a kényszermunkából a gettóba visszatérve bármiféle ételt hozzanak be abból, amit aznap soványka fejadagjukból megspórol-tak. Az ok, amely e tébolyult rendelkezés mögött rejlett nem csu-pán az volt, hogy ily módon meggátolják a rabszolgamunkásokat abban, hogy saját fejadagjuk egy részét megspórolva családtagjaik – feleségük, gyermekeik – táplálásához járuljanak hozzá, de egyben az is, hogy még hevesebb gyötrelmet okozzanak ezeknek a kétség-beesett embernek azáltal, hogy végig kell nézniük családjaik lassú éhhalálát.
Az egyik mártír, nem tudván tovább elviselni gyermekei kín-lódását, egy darabka kenyeret combjai közé rejtett, remélve, hogy ki tudja játszani az átkozott ellenség éberségét. De rajtavesztett, mert a németek levetkőztették, szétszaggatták a ruháit, és alaposan megmotozták. Amikor megtalálták ezt a darabka száraz kenyeret a heréi mellett, addig ütötték, rugdalták, amíg össze nem zúzták a heréit.
Miután már valamelyest alábbhagytak a fájdalmai, ez a sze-gény zsidó kiöntötte nekem a szívét: „A gonosztevők elérték, hogy soha többé ne élhessek együtt a feleségemmel, és tudom, ha élet-ben maradok, akkor sem lehet már több gyermekem. Ha nem ma-radok életben, ha a németek lemészárolnak, bízom az Örökkévaló-ban, hogy végül a mészárosok is lemészároltatnak. Közben pedig imádkozom, ahogy mindig is imádkoztam. De van egy probléma. Mivel kohén vagyok, mindig is elsőnek hívtak fel a Tórából olvasni, most viszont amiatt, amit a németek tettek velem, fogyatékos let-tem, s így tilos elsőként olvasnom. A háláchá szerint van-e rá mód, hogy mégis kohénként kapjak aliját?”
Válasz: A Tóra megtiltja, hogy egy férfi, akinek összeroncsolták a heréit, továbbra is együtt éljen a feleségével. Azonban minden egyéb szempontból teljes értékű zsidónak tekintendő. Ha születése szerint kohén, minden szempontból kohén is marad.
Mivel ezt az embert mindig is az első alijához hívták fel, az embereknek, akik azt látják, hogy máskor hívják fel, szöget ütne a fejébe, hogy vajon mi történhetett. Hát nem szenvedett már így is eleget ez az ember a német csizmáktól? Vajon arra kellene most kényszeríteni őt, hogy nyilvánosan felfedje szégyenét? Úgy rendelkeztem tehát, hogy tilos további szenvedést okozni neki, semmiféle további korlátozás vagy nélkülözés nem érheti.
Ez a boldogtalan lélek, miután tudattam vele, hogyan rendelkezik a háláchá, azt mondta: „Rebbe, maga most új életre keltett engem! Köszönöm, hogy új életet és új reményt helyezett belém, mind ebben, mind pedig a következő világban azáltal, hogy nem fosztott meg kohén szentségemtől, és nem hagyta, hogy folt essék Árontól származtatott eredetemen. És amiképpen maga megvigasztalt engem, úgy vigasztalja és áldja meg magát is az Örökkévaló!”
