A próféta siralma

 
1. Jaj nekem, mert olyan lettem, mint begyűjtéskor a gyümölcsszedés után, mint böngészéskor a szüret után: nincs szőlőfürt evésre, korai fügét kívánt lelkem. 
 
2. Elveszett a jámbor az országból, és becsületes az emberek között nincsen; mindannyian vérontásra leselkednek, ki-ki hálóval vadász testvérére. 
 
3. A rossznál két kéz is van, hogy jól elvégezzék, a vezér kér s aki bíró, fizetésért az, s aki nagy, lelkének vágya szerint beszélt, s így összekuszálják. 
 
4. Legjobbikuk olyan, mint a tövisbokor, a becsületes rosszabb tüskés növénynél; őreidnek napja – a te büntetésed bekövetkezett, most meglesz a zavarodásuk! 
 
5. Ne higgyetek barátban, ne bízzatok társban; a nőtől, ki öledben fekszik, őrizd szájad ajtóit! 
 
6. Mert fiú meggyalázza atyját, leány támad anyja ellen, meny a napa ellen; a férfi ellenségei házának emberei. 
 
7. Én pedig az Örökkévalóban hadd reménykedem, hadd várakozom üdvöm Istenére; hallgat rám az én Istenem.
 
8. Ne örülj rajtam, ellenségem! Mert bár elestem, fölkelek; bár sötétségben ülök, az Örökkévaló világosság nekem. 
 
9. Az Örökkévaló haragját viselem, mert vétkeztem ellene míg nem ügyemet viszi és igazamat szerzi, kivisz engem a világosságra, nézni fogom igazságát. 
 
10. Hadd lássa ellenségem és borítsa szégyen, Ő, aki így szólt hozzám: Hol van az Örökkévaló, a te Istened: Szemeim majd nézik őt, majd taposássá lesz, mint az utcák sara. 
 
11. Azon napon, hogy fölépítik falaidat ama napnak távol van a határa – 
 
12. – azon napon hozzád jönnek el, egészen Assúrból és Egyiptom városaiból, és Egyiptomtól egészen a folyamig, tengertől tengerig, hegységtől a hegységig. 
 
13. És pusztulássá lesz a Föld az ő lakói miatt, cselekedeteik gyümölcsétől. 
 
14. Legeltesd népedet vessződdel, birtokod nyáját, mely külön lakik, erdőben a termőföld közepette; legeljenek Básánban és Gileádban, mint az őskor napjaiban. 
 
15. Mint Egyiptomból való kijöttödnek napjaiban – láttatok majd vele csodálatos dolgokat. 
 
16. Látják nemzetek és megszégyenülnek minden hatalmuk mellett; kezet szájra tesznek, füleik megsüketülnek. 
 
17. Port nyalnak mint a kígyó, mint a földön csúszók, reszketve jönnek elő zárt helyeikből; az Örökkévalóhoz, Istenünkhöz remegve sietnek és félni fognak tőled! 
 
18. Ki van Isten olyan mint te, aki megbocsátja a bűnt, és elnézi a bűntettet az ő birtoka rnaradékának; nem mindétig tartja meg haragját, mert ő kegyelmet kedvel. 
 
19. Újra fog nekünk irgalmazni, lenyomja bűneinket – és bedobod a tenger mélységébe mind a vétkeiket. 
 
20. Hűséget adsz Jákóbnak, szeretetet Ábrahámnak, ahogy megesküdtél őseinknek a hajdankor napjaitól fogva.

 

Megszakítás