35. A széder esti négy pohár bor micvájának teljesítése a gettóban
Kérdés: Ezekben a gonosz erők és pusztulás uralta napokban, amikor a legkülönfélébb lelki és testi gyötrelmeket kellett elszen-vednünk a németektől, mindnyájan tudtuk, hogy minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk bátorságunk és lelkierőnk megőrzésére, sosem szabad odáig jutnunk, hogy feladjuk, hogy eluralkodjon raj-tunk az apátia. Ezért tettünk meg mindent őseink hitének megőrzé-séért, vallási előírásainak betartásáért a testre és lélekre leselkedő veszélyek ellenére is. Tudtuk, hogy a szentség szelleme a lelki stabi-litás garanciája az ellenséggel szemben.
Miközben a pészáchot megelőző időszakban annak törvényeit tanultuk Tiferet Báchurim-os (a gettó fiataljai számára létesített ok-tatási, nevelési hálózatunk) diákjaimmal, feltették nekem a kérdést, miképpen teljesíthetnék a széder-esti négy pohár bor elfogyasztá-sának rabbinikus parancsolatát, amikor a gettóban nem is lehet borhoz jutni.
Az éhség napról napra egyre hatalmasabb méreteket öltött a gettóban. A vízen kívül egyedül a szacharinnal édesített tea jöhetett innivalóként szóba. De még ehhez is csak komoly nehézségek árán lehetett hozzájutni. Megkérdezték tőlem, hogy vajon teljesíthető-e a parancsolat négy csésze ilyen szacharinnal édesített tea elfogyasztá-sával.
Válasz: Úgy rendelkeztem, hogy mivel a gettóban az édesített tea közkedvelt italnak számít, teljesíthető vele a négy pohár. Áldásként természetesen a Sehákolt kell rá elmondani, de van még egy kü-lönbség a bor és a tea használata között. Rendes körülmények kö-zött minden egyes pohár borra áldást mond az ember; de amikor más folyadékot használnak, nem kell minden egyes pohárra külön áldást mondani, elég a négy közül a legelsőre – a kidus pohárra –, majd a harmadikra, az étkezést követő birkát hámázon után elfo-gyasztott pohárra elmondani.
Annak érdekében, hogy reményt keltsenek a többi zsidóban, hogy a szabadulás már nincs messze, és hogy teljesíthessék a háláchikus követelményt, diákjaim a lehető legtöbb ember számára igyekeztek teát szerezni. Azoknak, akik nem jutottak hozzá ehhez a teához, maceszre – ha sikerült hozzájutniuk – kellett elmondaniuk a kidust. Mivel a kidusuk részeként el kellett mondaniuk a hámoci áldást a maceszre, ezért nem kellett boré pri háádámá-t mondaniuk a széder-est kárpász (a gettóban krumpli vagy hagyma) zöldségének elfogyasztásakor. Mivel az étkezés rendesen mindkettőt (a krumplit és a hagymát is) tartalmazta, nem volt szükség külön áldást monda-ni rájuk, miután az ember a hámoci áldást egyszer már elmondta.
