A rossz átalakítása
A zsidó szív: „szentély a mikrokozmoszban”
A Jom Kipur-i istentisztelet fontos része az Ávodá[1], amely költői formában felsorolja a Szentélyben szolgáló főpap feladatait Jom Kipur napján. A Szentélyben bemutatott áldozatokról való megemlékezés jelenleg is, mikor nem áll a Szentély, igen nagy jelentőségű, hiszen az áldozatbemutatás több volt, mint egyszerű szertartás. A Szentély szertartásainak párhuzamait megtaláljuk a zsidó szívben lévő szellemi “szentélyben”. A tényleges áldozatbemutatás például a szellemi fejlődés folyamatának külső megnyilvánulása.
Noha az áldozatok bemutatásának szellemi jelentősége egész évben érvényes volt, ezek jelentősége megnőtt Jom Kipur napján, amikor az áldozatot maga a főpap mutatta be, hiszen abban a pillanatban az egész zsidó népet képviselte.
A főpap a szolgálat során két áldozatot mutatott be: az állatáldozatot a Szentély udvarán, és a füstölőáldozatot a Szentélyben. Az állatáldozat szó héber neve, ןברק (korbán) a ברק gyökből származik, melynek jelentése „közel”[2]. Az állatáldozat bemutatásával közel kerülünk az Örökkévalóhoz, és „állati természetünkből”, ösztöneinkből fakadó vágyainkat magasabb szintre emeljük, és ezáltal közelebb visszük őket az Örökkévalóhoz.
A füstölőáldozat még mélyebb kapcsolatot hoz létre, mint az állatáldozat. Ezt tükrözi a füstölőáldozat héber elnevezése, a תרטק (ketoret), ami az arámi רטק gyökből származik, jelentése „kötelék”. A füstölőáldozat során olyan kötelék jön létre, amely teljesen összekapcsolja az embert az Örökkévalóval.
A legalsó szint
A Szentélyben bemutatott áldozati állat csak kóser lehetett – az állatáldozat során a Teremtésnek csak azokat az elemeit lehet magasabbra emelni, melyek természetüknél fogva alkalmasak a tökéletesítésre. A füstölőáldozatnak azonban része volt a pézsma is[3], egy nem kóser állatból származó illatszer. Ez arra utal, hogy a ketoret még a Teremtésnek azon elemeire is képes hatni, melyeket általában (pl. az állatáldozattal) nem lehet magasabb szellemi szintre emelni.
A füstölő-áldozathoz használt füstölők között megtaláljuk a chelbenát is, mézgát (fakérgéből szivárgó nyúlós anyag). Bölcseink szerint az áldozat során bemutatott többi illatszerrel és fűszerrel ellentétben, ennek kellemetlen szaga volt[4]. Ez a zsidó nép között is jelenlévő bűnösöket jelképezi – azt, hogy ők is részei annak a köteléknek, mely a füstölő-áldozattal jön létre Örökkévaló és a zsidó nép között.
A Zohár szerint a füstölőáldozat célja az volt, hogy elpusztítsa a jécer hárá, a rossz ösztön tisztátalanságát[5]. A Kábálá bölcsei megjegyzik: erre utal az is, hogy a füstölőáldozathoz felhasznált illatszerek, fűszerek száma tizenegy, mely szám a kábálá szerint a gonoszsággal van kapcsolatban.
A sátánnak nincs ereje e napon
A Jom Kipur-i füstölőáldozat különösen fontos volt. A nap szellemi csúcspontja, amikor a főpap belépett a Szentek Szentélyébe, erre az áldozatra összpontosul és éppen ezért az áldozatot különös gonddal készítették elő[6], és nem a Szentély aranyoltárán mutatták be, mint az év többi napján.
A füstölő-áldozat szerepe a Jom Kipur-i szertartásban azonban ennél jóval bonyolultabb. A héber betűk számértékének, a gemátriának a figyelembevételével bölcseink magyarázzák, hogy a gonosznak nincs ereje Jom Kipur napján. A Sátán, ןטשה (hászátán) szó betűinek számértéke 364, míg az év 365 napból áll. Évente egy napon, Jom Kipurkor, a Sátánnak semmiféle hatalma sincs[7].
Akkor hát miért olyan fontos a füstölőáldozat bemutatása a Szentélyben pont azon a napon, amikor a gonosz erői egyébként is tehetetlenek? Joggal gondolhatnánk, hogy mivel a ketoret célja az ember gonosz hajlamának semlegesítése, minden más nap jóval alkalmasabb lenne erre, mint éppen Jom Kipur napja.
Két különbség
Erre a kérdésre a Jom Kipur-i és az év többi napján bemutatott füstölő-áldozat összehasonlítása adja meg a választ:
Jom Kipur napján a máále ásán (egy erős füsttel égő fűszernövény) elhagyása halálbüntetést vont maga után. Ezt a fűszernövényt az év összes többi napján bemutatott füstölőáldozathoz is hozzá kellett keverni ugyan, de Maimonidész szerint[8] mégse büntették halállal, ha esetleg kimaradt.
Ez a különbség rávilágít a kétféle füstölőáldozat szellemi célja közötti különbségekre: A máále ásán azt a célt szolgálta, hogy a füstölőáldozat valóban füstölögjön, ami azért volt szükséges, mert a felszálló füst jelképezte a Teremtés legalacsonyabb (rossz szagú vagy nem kóser) elemeinek tökéletesítését és felemelkedésüket a legmagasabb (áldozati) szintekre.
Az év többi napján ez a fűszernövény fontos volt ugyan, de nem volt nélkülözhetetlen, hiszen a füstölőáldozat célja nem a gonosz átalakítása, hanem semlegesítése volt.
Jom Kipur napján a létezés valamennyi eleme – beleértve a legalacsonyabb szinten lévőket is – magasabb szintre emelkedik és hozzákapcsolódik az Örökkévalóhoz. Éppen ezért volt elengedhetetlen, hogy a Jom Kipur-i füstölőáldozatban máále ásán is legyen, hiszen ennek felszálló füstje jelképezte a szellemi szolgálat e módját, és ezért járt halálbüntetés annak, aki kihagyta.
Ugyanez az oka annak, hogy a Jom Kipur-i füstölőáldozatot a Szentek Szentélyében mutatták be, ott, ahol az Örökkévaló végtelen jelenléte a maga teljességében feltárult. Csakis az Örökkévaló végtelensége képes úgy átalakítani a rosszat, hogy az szent dolgot fejezzen ki.
A motiváció: szeretet vagy félelem?
A Szentély többi szertartásaihoz hasonlóan, ez a két áldozat közötti különbségek is jól tükrözik az egyén két fajta szolgálatát az Örökkévaló előtt: a kétféle füstölőáldozat párhuzamba állítható a kétféle tsuvával – azzal a tsuvával, amely a félelemből, és azzal, amely a szeretetből fakad.
A félelemből fakadó tsuvá öntagadásban nyilvánul meg: a bűnbánót ugyan továbbra is csábítják a világi kísértések, de akaratával dacolva legyűri sóvárgását az Örökkévalótól való félelmében. Ezzel szemben a szeretetből fakadó tsuvá valójában az ön-átalakítás folyamata, melynek során újraalakítjuk alaptermészetünket. Sóvárgásunk irányát megváltoztatjuk, ami már nem saját vágyaink beteljesítésére irányul, hanem arra, hogy minél közelebb kerüljünk az Örökkévalóhoz és az Ő akaratát teljesítsük.
E két tsuvá hatásában is különbözik: A félelemből fakadó tsuvá hatására „a szándékosan elkövetett bűn olyanná válik, mint a nem szándékosan elkövetett vétek”. A szeretetből fakadó tsuvá hatására „a szándékosan elkövetett bűn olyanná válik, mint az erény”[9].
Miért e különbségtétel?
A félelemből fakadó tsuvá csupán ideiglenesen hatástalanítja és küzdi le a gonosz kísértést, de nem győzi le véglegesen. A vétkes megbánást érez ugyan, de nem küszöbölte ki a problémát. Szíve mélyén továbbra is vonzódik a világi hívságokhoz, csak vágyait kordában tartja. Az Örökkévaló is hasonlóan reagál: visszatartja a vétek következményeit, de nem semmisíti meg azokat teljesen.
Ezzel szemben a szeretetből fakadó tsuvára, ami az egyéniség teljes megváltoztatását vonja maga után, az Örökkévaló is hasonlóképpen válaszol: a bűnt, az ellene irányuló nyílt lázadást, pozitív erénnyé változtatja.
Az áldások éve
Év közben a tsuvát főleg a félelem táplálja. Jom Kipurkor azonban a nap szentsége minden zsidót áthat – mindannyiunkat elfog a vágy, hogy visszatérjünk az Örökkévalóhoz és eggyé legyünk Vele. Ez az érzés a szeretetből fakadó tsuvá aktív kifejezése. Így, Jom Kipur-i szolgálatunk hatása hasonló a főpap Szentek Szentélye beli szertartásához.
Amikor a főpap befejezte a szolgálatát a Szentek Szentélyében, rövid imát mondott, melyben az Örökkévaló áldását kérte a zsidó népre. Vajha a mi Jom Kipur-i szolgálatunk is elérné, hogy az Örökkévaló megáldja népét. Írassunk be egy jó és boldog évre, és bárcsak részesülhetnénk már ebben az évben a legnagyobb áldásban, a Messiás eljövetelében.
[1] Sámson fohásza – Engesztelőnap imarendje, 281–293. oldal.
[2] Széfer Hábáhir 109.
[3] Maimonidész véleménye szerint: Misné Torá, A Szentély felszerelésének szabályai 1:3.
[4] Krétot 6b.
[5] Zohár Chádás, Sir Hásirim.
[6] Ld. Krétot uo.
[7] Jomá 20a.
[8] A Jom Kipur-i szolgálat szabályai 5:25.
[9] Jomá 86b.
