3. Egység 14. – 1993. szeptember

A Rebbe szava – A megvilágosult élet

A megvilágosult élet

(levélrészlet)
 

Megkaptam leveledet, amelyben beszámolsz életed utóbbi, nem éppen kellemes eseményeiről, s azt kérded, miként reagálj ezekre.

Általában, mint tudod, a zsidók életét a Tóra, másként Torát Chájim _ Az Élet Tana _ határozza meg, ami azt jelenti, hogy ez vezérli őket a mindennapi életben. A TóráTorá Ornak, Fény Tanának is nevezik, mert bevilágítja a zsidók életét, s utasításai oly világosak, mint maga a fény.

Tóra egyik legismertebb része, melyet a zsidók naponta reggel és este elmondanak, a Smá, amely felszólít bennünket az Örökkévaló szeretetére “teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből”. A “meodechá” héber szó, melyet általában így fordítanak: “erődből”, a “midá” _ “mérték” jelentésű _ szó értelmét is tartalmazza, magyarázzák bölcseink. Ez azt jelenti, hogy egy zsidónak szeretnie kell az Örökkévalót, tekintet nélkül arra, hogy szerinte mennyi szeretetet vár el tőle az isteni Gondviselés. E mélységes szeretetnek az ima szövege szerint a Tóra tanulásában, parancsolatainak betartásában kell kifejezésre jutnia, elsősorban az itt külön is említett tfilin és mezuzá parancsolatainak teljesítésében, hiszen a tfilin az összes parancsolat jelképe. Mivel a kézre való tfilin a bal kézre föltéve a szív felé mutat, az érzelmek székhelye felé, a fejre való pedig az agy, az értelem székhelye felé, ez azt jelenti, hogy a zsidók érzelmeikkel és értelmükkel egyaránt az Örökkévalót és a parancsolatok betartását szolgálják.

Másszóval bármi történjék egy zsidó életében, semmi sem érintheti az Örökkévaló iránt érzett szeretetét és odaadását, sem pedig mindennapi életét és a Tórának, a parancsolatoknak megfelelő viselkedését. Mondanom sem kell, hogy a Smá napi elmondása nem a kivételes zsidók számára van fenntartva, hanem minden egyes zsidónak szóló parancsolat.

Felmerül a kérdés, hogy mindez valóban teljesíthető-e, s ha igen, mi a magyarázazata.

Kétségtelen, hogy az emberi értelem korlátozott, és nem képes átlátni az Örökkévalónak a Tórába foglalt bölcsességét. Másrészt viszont maga a Tóra is “bölcs és értelmes népként” említi a zsidókat, és valamelyes segítséget nyújt ahhoz, hogy _ ha korlátozott mértékben is _ megértsük az Örökkévaló dolgait.

Tóra egyik legalapvetőbb tanítása, hogy az Örökkévaló nem vár el az emberi lénytől olyasmit, ami túlmegy az ember teljesítőképességének határán. Ez teljesen érthető, hiszen még a tökéletesnek nemigen mondható ember sem várja el a maga készítette szerszámtól, hogy többre legyen képes, mint alkotója. Az Örökkévaló, az ember Teremtője hát bizonyosan tudja, mire képes az ember. Következésképpen ha egy zsidó bármilyen hitbeli próbatétellel kerül szembe, bizonyos lehet benne, hogy rendelkezik a megfelelő képességgel, és megállja a próbát. Minél nehezebb a próba, annál hathatósabb ez a képesség. A próbatételre nem azért kerül sor, mert az Örökkévaló kíváncsi rá, hogyan viselkedik az illető, hanem azért, hogy kiteljesedhessenek képességei, amelyekkel maga sem volt tisztában addig. A felszabadult és működésbe hozott képességek attól kezdve hozzátartoznak ahhoz az eszköztárhoz, amelyet saját maga és a közösség javára hasznosít.

Sokat beszélhetnénk még erről a témáról, de úgy vélem, ennyi is elég, hogy rátalálj az említett problémák megoldásához vezető útra: nem arra, amelyre céloztál, hanem ellenkezőleg, a Tórához és a parancsolatokhoz való még erősebb kötődésére, a Sulchán Áruchhal összhangban folytatva mindennapi életedet, beleértve a megélhetési, társkeresési és egyéb ügyeket is, a dolgok rendje szerint, teljes bizalommal az Örökkévalóban. Így biztos lehetsz benne, hogy beteljesedik az isteni ígéret: “Az Örökkévaló, a te Istened meg fog áldani minden cselekedetedben.”

  • Küldés emailben

Fejezetek