1963-ban az izraeli Kirját Ono városi tanácsának tagjaként az Egyesült Államokba utaztam, hogy adományt gyűjtsek a település fejlesztéséhez. Kirját Ono története a harmincas évekre nyúlik vissza. Eleinte kistelepülés volt, majd az ötvenes években befogadó tábort létesítettek a közelében a tömegesen érkező iraki, romániai, jemeni és észak-afrikai zsidók számára. Idővel a tábor és a település egyesült, és jelentős építkezés vette kezdetét. A lakások mellett azonban különböző közösségi intézményekre is szükségünk volt, melyekhez elő kellett teremteni az anyagiakat.

Először Los Angelesbe láto­gat­tam, ahol az úgynevezett Lands­manschaftok, tehát az egyazon európai településről érkezett zsidó bevándorlók egyesüle­teinek vezetőivel találkoztam. Ők bőkezűen adakoztak Izrael számára, ahol abban az időben meglehetősen nehéz körülmények uralkodtak, és nagy szükség volt a külföldi adományokra. Ezt követően New Yorkba utaztam, töb­bek között azért, hogy találkozzam a Lubavicsi Rebbével. Ezt Jáákov Kohén, a városi tanács elnöke kötötte a lelkemre.

A Rebbe segítségét egy vallásos iskola megalapításához kellett kérnem.

A családom nem volt vallá­sos, a kisebbik fiam mégis a Tóra útját választotta. Kipában kezdett járni, csak kósert evett és minden vágya az volt, hogy egy vallásos iskolában tanulhasson. Akkoriban azonban még egy rendes zsinagóga sem működött Kirját Onóban, egy átalakított lakásban tartották az imákat, és persze jesiva sem volt. Mindez annak ellenére alakult így, hogy a lakosság jelentős része vallásos vagy hagyományőrző volt, akik nyilván nagy számban látogatták volna a vallási intézményeket. Az ő érdekükben kellett a Rebbével találkoznom, és a segítségét kérnem. Jáákov Kohén számára nem volt ismeretlen a Chábád, mert jó barátságot ápolt a Rebbe néhai öccsével, Jiszráel Árje Léb Schneersonnal, akivel egy időben együtt dolgozott egy Tel-Aviv-i könyvesboltban.

Bejelentkeztem tehát a Rebbe titkárságán, ahol aznap éjfélre adtak időpontot.

A Rebbe barátságosan üdvözölt és megkérdezte, hogy angolul, héberül vagy jiddisül szeretnék-e társalogni. A jiddist választottam. A Rebbe először a ma­gánéletemről kérdezősködött. Meséltem neki a koncentrá­ciós táborokban töltött időről és arról, hogy vezető szerepet töltöttem be a híres illegális kivándorló hajón, az Exoduson. Ezt követően a munkámmal és az amerikai küldetésemmel kapcsolatban tett fel kérdéseket. Úgy éreztem, hogy valóban érdekli a személyem.

Kirját Onóról elmondtam, hogy főleg muszlim országokból érkezett, vallásos emberek lakják a várost, akik nagyon hiányolják a vallásos intézményeket.

A Rebbe megkérdezte, hogy mennyi pénzre lenne szükségünk. Nem tudtam pontos összeget mondani, de úgy saccoltam, hogy az iskola felépítése 25 000 dollárt tenne ki, ami abban az időben jelentős összegnek számított. Legnagyobb meglepetésemre a Rebbe magára vállalta a teljes összeg kifizetését, de feltételeket is szabott. Az egyik az volt, hogy a helyi rabbi is támogassa a tervet, a másik pedig az, hogy ügyvéd által írt szerződésben rögzítsük, hogy az iskola kizárólag az előre megszabott célt szolgálhatja, és nem rendezhetnek a falai között olyan rendezvényt, mely a szombati törvények megszegésével járna. Mond­tam a Rebbének, hogy véleményem szerint elfogadhatóak a feltételei, de a végső döntést a feletteseim hozzák meg. Jáákov Kohén később személyesen utazott el a Rebbéhez, hogy az iskola ügyében tárgyaljon. Abban állapodtak meg, hogy az iskola a Rebbe öccsének emlékére épül fel. A Rebbe Smuel Chefer rabbit bízta meg, hogy ellenőrizze a szerződésbe foglaltak betartását. Chefer rabbi volt a Kfár Chábádban működő tanintézmények adminisztrátora, ráadásul jól ismerte a Rebbe öccsét, így alkalmasnak mutatkozott a feladatra. A Rebbe azt is kérte, hogy Chefer rabbi legyen jelen az alapkő lerakásánál. Ezen az eseményen megjelent az izraeli államelnök, Zálmán Sázár és a belügyminiszter Chájim Mose Sapira is.

Az alapkövet 1964-ben, Lág báomer napján tettük le, egy évvel a Rebbével való találkozóm után. A Rebbe levelet küldött a nagy eseményre: „Adja az Örökkévaló, hogy a Talmud Tóra alapkövének elhelyezése egy jó és alkalmas időben történjen meg … neveljék az ebben az épületben tanuló zsidó gyerekeket az örök és szent Tóra tanítása alapján”.

Ez valóban így történt. Az épületben zsinagóga és jesiva is működött, ahol nagyon sok diák tanult Tórát.

Milek Kremer

Megjelent: Gut Sábesz 23. évfolyam 50. szám – 2021. augusztus 26.

 

Megszakítás